Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-14 / 46. szám

1463 régi, mint a későbbi időben, a földmívelés mellett a fő súlyt a baromtenyésztésre fektették, s ezen jól jövedelmező gazdálkodási ág mellett, jómódú sőt vagyonos gazdákból állottak. Foglalkoztak mellesleg halászattal is, maguk által készített és csak tavi halászatra alkalmas halasz-eszközeikkel, milyenek voltak: a veisz, dobháló, vorsa, tapogató, szák és szögöny; a tetemes mennyiségben fogott halat felszárítva és füstölve, téli eleségül is használták. A mostan élők sóhajtva emlegetik azon boldog időszakot, midőn határuk még a Dráva folyóig kiterjedt; őseiknek gulyái, ménese és sertés csürhéi járták a Dráváig terjedő gazdag legelőket, szárnyékokon cserényeken tartva a Dráva fűzesei közt teleltek ; midőn még a fakó szekér vagy eke elébe, maguk altal nevelt 6—8 ökröt foghattak járomba, a ménesből 3—4 éves csikókat válogatha'tak ki az igázásra, leölésre szánt sertéseik a makkos erdőségben híztak ki, s eladásra nevelt barmaik árából kincset gyűjthettek rakásra ; midőn még egyszerűséget kedvelő elődeik fatalpakon épült, rekesztett, gyékény és nádfedelű hajlékaiban, bőség, jólét és megelégedés lakott. Ezen boldog időszak az 1843-dik évvel véget ért. Ezen évben ugyanis, gróf Batthiányi Kázmér földesúr a legelőt segregálván, a határ nagyobb részéből a czúni pusztai gazdaságot berendezte. Nagyon szomorú emlékű év ez a község történetében ; igen nagy volt a veszteség, melyet ekkor a község szenvedett az által, hogy a nép vak vezéreire és tudatlan szóvivőire hallgatva, a méltóságos uraság igen előnyös és nagylelkű ajánlatait, melyeket az egyezség útjánvaló elkiilönözésre nézve tett, a község visszautasította és a per útjára lépett. A perben hozott végitélet, mely Baranyamegye törvényszékének 1843-ik évi január hó 9-én tartott ülésében mondatott ki, a legelő-illetményt minden egyes telek után 12 holdban allapította meg. Mivel ezen Ítélet folytán, az uradal 0111 altal egyezség útján ígért területnél körül-belül 400 holddal kevesebbet nyertek: az elkeseredés oly fokra hágott, hogy az ítélet végrehajtásának ellenszegültek, az elkülönzési munkálat vezetésével megbízott urad. mérnököt megtámadták, vasvillákkal elűzték; minélfogva az uradalom karhatalomért folyamodott és gr. Pálfi Mór kapitány vezénylete alatt, egy század vértes szállotta meg a községet, s az elkiilönzés katonai fedezet alatt hajtatott végre. Ezen elkülönzésnél sem az egyház, sem a lelkészi, sem a tanítói hivatal semmi kegyadományban nem részesült, sőt mivel még rendes tanítói állomás nem volt, az uradalom a tanítói 6 hold legelő-illetéket is visszatartotta, melynek kiadását azonban Dávid András lelkész folyamodványára, a megye törvényszéke, 1845. junius 23-án 2298. sz. a. megítélte ugyan, és az uradalom, mint az örök átadási szerződés 3-dik pontja alatt látható, ki is adta: de annak haszonélvezetébe a lelkész a nép ellenállása miatt nem léphetett, annak haszonélvezetét, jelenleg is a község bitorolja. Az elkülönzés után két évre, a község egyezség útján, a sessionalis földekre nézve is végleg elkülönzött az uradalomtól; ugyan akkor az úrbéri terhek alól magát örökre megváltotta s szabaddá tette, s a kir. haszonvételeket is 3000 ezüst forintért megváltotta. Jelenleg a község összes birtok-állománya 705 kat. hold; évi jövedelme, részint a regálék, részint a vég elkülönzés alkalmával nyert, s azóta szerzett földek (20 kat. hold) után mintegy 8 — 9 száz forintra tehető. Mind e mellett azon idő óta az egyes gazdák anyagi jóléte hanyatlásnak indult, sok jómódú, sőt gazdag családok lettek szegényekké és jutottak végpusztulásra. I. Czún mint anyaegyház. Czún mint leányegyház az 1797-ik évig a kémesi anyaegyházhoz tartozott. Az elszakadásra okot és alkalmat szolgáltatott azon nagy tűzvész, mely 1796-ben az anyaegyház összes egyházi épületeit elhamvasztotta. Czún már a mondott évben megtette az első lépést arra, hogy anyaegyházzá lehessen, rendes lelkipásztort nyerhessen. De célját még ekkor nem érte el, mert az 1795-ik évben Halason tartott sup. gyűlésen, csak előímádkozó-tanító tarthatására nyert szabadságot olyformán : »hogy az ne csak hétköznapokon imádkozhasson; hanem vasárnapokon és sátoros ünnepnapokon is az Isten beszédét hirdesse, mind az által chártából, hogy a gyermekek taníttatásukban hátramaradás ne legyen a predicatiók memorizálása miatt, és ezen kívül a szentírást a nép előtt olvashassam A következő évben ismét folyamodott rendes lelkipásztor tarthatásáért a Pécelen 1796. április 4—8-án tartott sup. consistoriumra; kérése megadatott, jegyzőkönyvi 9. sz. a. Czúnba candidatus Karászi István rendeltetetett r. lelkésznek: azonban illoeálva nem lett, talán mert a tekintetes nemes vármegyéről indultamot nem nyert, mert még ez évben is Fekete György teljesítette a levitái szolgálatot. Csak az 1797-ik évben Kún-Szent Miklóson tartott sup. consistoriumon érte el célját, a midőn Fekete György előimádkozó-tanítója a papi sz. hivatalra ott consecráltatván, rendes lelkipásztorának megerősíttetett. Nagy izgatottság és lázas forrongás volt ez idő táján a felsőbaranyai fii. egyházak közt arra nézve, hogy anyaegyházakká lehessenek ; a többek közt Kovácshida, midőn az egyházkerület kérelmének helyt nem adott, a felsőbb consiliumra folyamodott, és az egyházkerület ellenére a megyétől nyert szabadságot rendes lelkipásztor tarthatására. Az egyház rendes lelkipásztorai sorában első volt Fekete György, ő utánna kik voltak az egyház rendes lelkipásztorai, mennyi ideig szolgáltak? fel van jegyezve az egyház anyakönyvében a következő rendben: Fekete György mint levita, 1795— 1797-ig* m

int rendes lelkipásztor; 1797—1800-ig; — Bajtsi Gergely, 1800— 1802-ig; Pápai István, 1802—18n-ig; — Hornyák János 1811 — 1821-ig; Szelle Benjámin 1821 —1824-ig ; Balogh Máté, 1824—1826-ig;-—Bagaméri József 1826— 1827-ig; — Bekő Gábor interimalis, — Ballai Miklós, I32

8—1829-ig ; —Bódizs István, 1829— 1838-ig; Dávid András, 1838—1848-ig ; — Fejes Sándor, 1848 —1859-ig; jelenlegi lelkész Horvát Pál. A lelkészi díjlevél keletkezésekor, mely a vármegye küldöttei előtt 1813-ban hitelesíttetett, a mennyire kinyomozható a pár szám volt 60, a lélek szám 200-0n felül; két évtized múlva a pár szám a százat már megközelítette, a lélek szám a 300-at meghaladta ; jelenleg a pár szám 105, a lelkek száma 332. Horvát Pál, (Folyt, köv.) ref. lelkész. KÜLFÖLD. A német »Protestáns egylet* 16. nagygyűlése október 12. és 13-ik napjain tartatott meg Wiesbadenben. A gyűlést istenitisztelet előzte meg a piaci főtemplomban, melyen Zw. Wirth baseli lelkész prédikált 2. Kor. 12, 9—10 alapján. A közgyűlésen mintegy 300 személy jelenlétében ScJiroeder elnökölt Berlinből, tartalmas beszéddel nyitván meg az ülést. Az első előadó Richter ma-92*