Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

100 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 dog házasságának 40-dik évében, folyó hó 1 -kén, rövid szenvedés után egy szebb hazaba költözött. Élt, munkálkodott, szeretett és most a porba omlott. Élt a szépért, a jóért, munkálkodott az igazságéit, szerette Istenét, hazáját, egyházát, családját. A mi benne rom'andó volt, pihenni vágyott ; halhatatlan lelke előtt megnyilt az örökkévalóság. Szeretettel, Istenbe vetett hittel hajolnak meg áldott emléke előtt és hulló könyeikre attól várnak enyhületet, a ki szólott: boldogok, a kik sirnak! Béke a kiszenvedett, az áldott porokon 1 Földi részei folyó hó 3-kán d. u. 3 órakor fognak piarc-sori házától, rövid kö nyörgés után, a válaszuti családi sírboltba elhelyeztetni. Kolozsvárit, 1880. feruár i.« * * # A hitelbanktól a következő gyászlapot vettük : »A ko'ozsvári hitelbank és zálogkölcsön-társulat igazgatósága mélyen megszomorodott szivvel jelenti, hogy a társulatnak 14 éven át elnöke és az igazgató ágnak tagja, losonczi br. Bánffy Albert, a helybeli főtanoda, a szilágyszolnoki egyházmegye főgondnoka, az erdélyi egyházkerület volt status-curatora, a főrendiháznak tagja, f. hó i-én, élete 68 ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A társulat az elhunytban szeretett elnökét, egyik gondos és buzgó iga7gatóját és érdekeinek erélyes gyámolát veszité, a kinek emléke feledhetlen marad! Hült tetemei folyó hó 3-án, d. u. 3 órakor helyeztetnek örök nyugalomra. Kolozsvárit, 1886. febr. i-én.« * * * A ref. kollégium tanári kara báró Bánffy Albertnek, a kollégium több, mint negyed századig gondnokságot viselt, fáradhatatlan, buzgó elöljárójának halála következtében, az egész kollégiumot sújtó, mélyen érzett gyászának, részint az által ad kifejezést, hogy a f. hó 5-ére hirdetett hangverseny és táncvigalom megtartását nem engedi meg, részint a következő gyászjelentés kibocsátása által. * * A kolozsvári ev. ref. collegium elöljárósága és tanári kara mély fajdalommal jelenti, hogy Losonczi báró Bánffy Albert a kollégium szeretve tisztelt főgondnoka életének 68 ik, főgondnoki áldott tevékenységének 27-ik évében folyó hó i-re viradóra jobb létre szenderült. A megdicsőiiltben egyike dült ki a nagyoknak, ki családja szent hagyományaképen öröklé az egyházához, hazájához való rendithetlen, mind halálig hű ragaszkodást, áldozatkész szeretetet. Kollégiumunkra 27 év óta terjeszté ki éber gondját, gyarapitá alapitványait, vigyázta fel anyagi érdekeit, támogatta magasztos vallás-erkölcsi hivatása felé törekvő küzdelmeiben. A protestáns szellem bástyáját féltő gonddal óvta, védte, a veszélyes áramlatok porlasztó, romboló pusztításától. Aggódva csüngött kollégiumunkon, melynek egykor növendéke, később büszkesége, vezérférfia lett. Midőn .élte alkonyán fáradt kezéből letette az egyházkerület egyik kormány-evezőjét: megtartá kollégiumunk főgondnoki tisztét és betölté hiven, igazán. Földi részei folyó hó 3-án d. u. 3 órakor fognak főtéri házából rövid könyörgés után a válaszuti családi sírboltba szállitatni örök nyugalomra. Kolozsvárit, 1886. február I. Áldott legyen emlékezete ! A főtéri palota előtt egymást érik a fogatok; a város középületén gyászlobogók hirdetik, hogy Bánffy Albert báró >behunyta szemeit örökre. Vigasztalja a lesújtott családot az a tudat, hogy fájdalmában Erdély osztozik, hogy közös a gyász azért a férfiért, ki hatvannyolc éven keresztül az igazságért, a szépért, a jóért és nemesért munkálkodott. Ne igyekezzék fölszáritani senki a könnyezők szemeit, boldogok a kik egy Bánffy Albertet sirathatnak ! Temetésén — távirják Kolozsvárról — c-aknem az összes erdélyrészi aristokrácia jelen volt. Küldöttségileg képviselve volt Szilágy-Somlyó város, mely a volt krasznamegyei főispán, szilágysomlyói biztosnak és a szilágy-szolnoki egyházmegye volt főgondnokának hozta meg a kegyelet adóját. Városunk közintézetei s hatóságai testületileg vettek részt a temetésen. Jelen voltak az egyházi főhatóságok képviselői Szász Domokos ev. ref., Ferencz József unitárius püspökök és Éltes dr. apátplébánus. A temetés az elhunyt főúr kívánságához képest a lehető legegyszerűbb volt. A holttestet folyó hó 3-án szállították Válaszútra, hol 4-én helyezték el a családi sírboltba. HIRDETÉSEK. WM A békés-bánáti ev. ref. egyházmegyébe kebelezett gyomai ev. ref. egyház egyik lelkészi állomására. Évi fizetés: 1. Készpénz: 200 azaz kétszáz frt o. é. 2. 3

/i

telek föld, melynek adóját az egyház fizeti. 3. % telek föld haszonbéréül 70 azaz hetven forint o. é. 4. Buza: 31 hl. és 22 1. 5. Árpa 31 hl. és 22 1. 6. Tűzifa 5 öl. 7. Az egyházkerület által megállapított stóla, lelkész társával egyenlően megosztva. 8. Lakhely. Lelkek száma : 10,000. A egyház a tiszántúli egyházkerületben első osztályú. Az elválasztandó lelkész a békés-bánáti ev. ref. egyházmegye özvegy-árva pénztár intézetének kötelezett tagja; hivatalát az 1887. év április 24-én foglalandja el. Pályázati kérvények az 1886. év március i-ső nap jáig, Szabó János békés-bánáti egyházmegyei espereshez Kőrös Tarcsára (Békésmegye) küldendők. Debrecen, 1886. január 29. Révész Sálint, püspök. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület gömöri egyházmegyéjéhez tartozó bejei egyház lelkészi állomására pályázat hirdettetik. Ezen lelkészi állomáshoz kötött jövedelem 683 frt 50 kr : és igy a IV-ik osztályba tartozik. A pályázati kérvények folyó február hó utolsó napjáig beadandók nt. Nagy Pál esperes úrhoz Tornallyán. Miskolc, 1886. február 4-én. IKI'U.rL Bertalan, püspök. Felelős szerkesztő: Dr. Ballagi Mór. Főmunkatárs: Farkas József. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos: 3Dr. Ba.lla.g~i ZfcvdCor. DEUTSCH M.-féle művészeti intézet Budapesten.