Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-02-07 / 6. szám

98 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 valóságos remeke, — felül dúsan aranyozott initialékkal, melyek a magyar állam symbolikus jelvényeit ölelik körül. Alatt, balról ő felsége férfias vonásokkal irta alá nevét, s kicsiny betűkkel, azért mégis tisztán olvashatóan, — jobbról pedig a Trefort Ágost manupropriája foglal helyet. Az okmány teljes szövege a következő : »Mi, első Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai császár, Csehország királya stb. és Magyarország apostoli királya, kedvelt híveinknek, az erdélyi evangélikus református egyházkerület híveinek üdvöt és kegyelmet ! Őszintén kedvelt hívünk, Magyar szent koronánk tanácsosának, Magyarországom vallás- és közoktatásügyi miniszterünk nagyságos Trefort Ágostonnak előterjesztéséből értesülvén, miszerint vitézlő Nagy Péter, egykoron királyi tanácsosunk elhunytával az erdélyi evangélikus református egyházkerületben megürült püspöki hivatalra ezen egyházkerület közgyűlése, a törvényesen fennálló szokás szerint tisztelendő hívünket: SZÁSZ DOMOKOS egyházkerületi közjegyzőt megválasztotta : Mi kegyelmes tekintetbe vévén vallás- és közoktatásügyi magyar miniszterünk ajánlatát, nemkülönben kedvelt hivünk, Szász Domokosnak Felséges uralkodó Házunk iránt mindenkor tanúsított hűségét, életének és erkölcsének feddhetlen voltát s egyébb jeles szellemi tulajdonságait, melyek alapján Nekünk a törvények értelmében kegyelmes megerősítés végett aján'tatott, indíttatva éreztük magunkat, nevezett hívünket: Szász Domokost az erdélyi evangélikus református egyházkerület püspöki hivatalában legke gyelmesebben megerősíteni; mihez képest őt, miután mind nekünk, mind törvényes örököseinknek a nekünk tartozó hűségi esküt előttünk előlegesen letette, legfelsőbb királyi hatalmunknál fogva ezen hivatalban ezennel megerősítjük. Meghagyjuk és rendesük ennélfogva, ezen levelünk sorjában, mindeneknek összesen és egyenként az erdélyi evangelicus református egyházkerület híveinek, ugy az egyházi elöljáróknak mint a többi bármi rangúak és rendüeknek, hogy nevezett Szász Domokost az erdélyi evangélikus református egyházkerület püspökének ismerjék és ismerni tartozzanak és köteleztessenek. Miről is kiadtuk ezen felséges pecsétünkkel, melylyel mint Magyarország apostoli királya élünk, megerősített királyi levelünket. Kelt a mi őszintén kedvelt hivünk, Nagyságos Trefort Ágoston Magyarországon vallás- és közoktatásügyi miniszterünk kezei által Ischlben, julius hó tizennyolcadik napján, Urunk születése után ezernyolcszáznyolcvanötödik esztendőben, uralkodásunk harminchetedik évében. FERENCZ JÓZSEF. Trefort Ágoston. * Gyászhír. Gáborjáni Szentmilclósi Sámuel, egykor barsmegyei ref. lelkész, később több rendbeli hányattatásai miatt (az ujabb idők Egri Lukácsa volt, mint róla egykor Kiss Károly mondta) néhai Fördős Lajos pártfogása következtében, kecskeméti népiskolai tanító mult hó 24-én Kecskeméten meghalt Ifjú kora hevét késő vénségéig megtartotta, de megőrizte egyszersmind az egyházi irodalom iránti meleg érdeklődését is, és még reszkető ujjakkal is annak egyik szerény munkásaként működött. Temetése általános részvét mellett ment végbe a mult hó 26-dikán. A zaklatott élet fáradalmai után nyugodjék békével az agg vándor 1 NECROLOG. Ifj. br. Vay Miklós halála s temetése. A lesújtó, az egész hazai reform, egyházat oly ér/.ékenyen érintő gyászhírt mult számunkban közöltük A gyászhír szárnyra keltekor azonnal egy más hír is forgalomba jött, kapcso'atban a gyász eseménynek oly hirtelen, oly váratlanul bekövetkeztével. Reszkető kezekkel nyúlunk a titkot fedező lepelhez, sőt mi nem is bolygatjuk, hanem egyik fővárosi lap után közöljük a következőket: »Ifj. br. Vay Miklós halálának igazi oka még mindig titok. Hogy a báró már korábban foglalkozott az öngyilkosság eszméjével több tettéből következtethető. Január hó 24-kén Sárospatakra utazott, hogy a főiskola igazgató tanácsának másnap kezdődő ülésén elnököljön. Windischgrátz herceghez szállott s másnap együtt készültek menni az ülésre, midőn egyszerre bement a herceg szobájába s azt mondta neki, hogy egy nem várt sürgönyt kapott, a mely miatt távoznia kell. Hogy mi volt a sürgönyben s honnan jött, nem tudni, a táviró hivatalban utána lehetne járni. A báró azután föltűnően nyugtalanul, izgatottan viselkedett s panaszkodott, hogy a sürgöny szerfölött lehangolta. A déli vonattal elutazott. Másnap fönnt jart a fővárosban s Gászner közjegyzőnél végrendeletet tett. A végrendelet nagyon rövid, alig tiz sorból áll s csak a két nagy uradalmáról intézkedik, ingóságairól nincs benne emlités. Az uradalmakat ketten öröklik. A báró a fővárosból haza utazott Golopra s 28-kán. . . .« A gyászhír széles körben az igaz fájdalom, a valódi részvét érzetét költötte fel. Felhatott a hír azonnal a trónig s O felsége mindjárt januárius 31-ről legfelsőbb cabinetjéből egy levelet kegyeskedett intézni a mélyen lesújtott apához id. br. Vay Miklóshoz, meleg szavakban nyilvánítván kedves fia halála feletti részvétét. De elhatott a gyászhír azonnal a sárospataki főiskolához is, melyet a boldogulthoz oly sok kedves emlék, a szeretetnek és hálának oly meleg érzete kapcsolt. A szerető gyermeknek, avagy az igazi jó barátnak a hangján szólnak a veszteségről az egész főiskola érzelmeit tolmácsoló »S. pataki Lapok*. »A gyászhír — mondja a nevezett lap, — mélyen megrendítette a sárospataki ref. főiskolát, annak nagyjait és kicsinyeit egyiránt; mint villámcsapás zavarta az meg a múzsák hajlékának békés csendességét. Az első meglepetés rohamában, szinte hihetetlennek látszott előttünk a távolból, hogy szeretett világi algondnokunk, ki azelőtt csak egy pár nappal fordult meg köztünk, oly hírtelen elhagyott volna bennünket. Fájdalom, a gyászhír csakugyan valónak bizonyult, mutatja a zsolcai sírbolt, mely a nemes és fennkölt lélek porhüvelyét örökre elfedte immár szemeink elől. Azon áldott viszony gyöngéd természeténél fogva, melyben a boldogulttal állottunk, kegyeletes érzelmeink sugalják azt, hogy a mélyen lesújtott főúri család keservében, az országos gyász bánatában mi is részt kívánjuk magunknak és a dicsőült szellemének hódolva, nyiltan bevalljuk, addig is, mig azt méltóbban tehetnőlt, hogy mi nem csak életében karoltuk őt át a tisztelet és szeretet ragaszkodásával, hanem halálában is a magunkénak tartjuk őt és áldott emlékezetét híven megőrizni hálás kötelességünknek ismerjük. Ifj. br. Vay Miklós szelleme valában megérdemli tőlünk ezt az örökké égő áldozatot. Azon kevés, évrőlévre ritkuló emberek közé tartozott ő, kiket a gondviselés, mint mondani szoktuk, mintegy jókedvében szokott adni időnkint a mi szegény protestáns egyházunknak. Benne a protest. buzgóságnak és áldozatkészségnek