Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

1653 hogy az mi vasakat viselő szegény prédikátorainknak megfogatásával, evangélika relígiónknak országunk törvényével liberáltatott szabad folyása meggátoltatott, szegény prédikátoraink is pedig Berencs várában, még is a keserves rabságot szenvedik.') Minékünk pedig pápaiaknak Kocsi Bálint nevű iskola mesterünk (aki, kicsinységétűi fogva csonka), azon csonka kezin köttetvén az rabiga, Leopold várában elviselhetetlen dolgokat cselekednyi kénteleníttetik. Mivel pedig mind Pápán, Veszprémben, Fiileken, Léván, Tihanyban és Vázsonyban, minket Eő Fölsége vitézlő szolgáit, némely katolikus uraimék, evangélika religiónkban túrbálni, szegény eleinknek s minékünk is sokszor kiomlott vérekkel szereztetett, s oltalmaztatott és építtetett templomainkat, és isteni szolgálatra rendeltetett helyeinket tőlünk elvenni, sőt magunkat minden jószágainktól megfosztani, s csak bottal az végházakból, evangélika religiónkért eliminálni s kiverni igyekeznek, a minthogy az Tihanyi kapitány uramra küldött parancsolatnak párjából, bőven megértheti Nagyságod. Minthogy pedig az Nagyságod ezen véghelyekhez megmutatott régi kegyelmességéhez bízunk, azokáért folyamodunk Nagyságodhoz, mint Kegyelmes Urunkhoz, méltóztassék Császári és Koronás Királyunk Eő Felsége előtt lejendő hasznos interposítiójával, in libertatibus Evangelicae religionis protegáltatni és conserváltatni: prédikátorainkat pedig gyászban öltözött, s árvaságra jutott siránkozó cselédeikhöz s gyermekeikhöz visszabocsájtani, kegyelmesen promoveálni. Elhisszük, hogy az Nagyságod Kegye'mes Gráciáfában megfogyatkoztunk, melyet Nagyságodnak életünk { jogytáig való alázatos szolgálatunkkal megszolgálni igyekezvén, kívánjuk, hogy az Isten Nagyságodat éltesse számos esztendőkig, jó egészségben. Kegyelmes valaszt várunk Nagyságodtól. Nagyságodnak alázatos szolgái, Császári és Koronás Király Urunk Eő Fölsége füleld, lévai, pápai, veszprémi, tihanyi és vázsonyi végházaiban lakozó evangélikus református fizetett vitézei.« Külcím : Ad excellentissimum Dominum Dnrm. ! Johanem sacri romani imperii Comitum Bottal (cum pleno titulo) Dominorum Dnum, nobis semper gratiossisimum, humillime Suppiicatio intra scriptorum praesidiacorum. (Tóth Ferencnek a M. n. Múzeum könyvtárában levő kézirat gyűjteményéből). Mellőzve ez alkalommal a végvárakban levő reform, vallású vitézek zaklatásainak leírását, a lipótvári (Nyitravármegye) börtön fenekén űlt s gályarabságot szenvedett pápai iskola igazgató, Kocsi Csergő Bálintról akarok megemlékezni. A magyar egyháztörténeti forrásművek olvasói, barátai, kétségen kívül jól ismerik Kocsi Bálint nevét. Született ő Kocson Komárom vármegy ében 1647-dik esztendőben, vezeték neve tulajdonképen Csergő, de születése helyérő! igen sokszor csak Kocsinak írják, és ír. a maga is. Életrajzát önmaga megírta, és hihetőleg a hazai szomoiú viszonyok miatt kű'dötte azt ki 1678-ban Zürichbe megőrizés végett, mely egész terjedelmében megjelent a Sárospataki Füzetekben.2

) Mint tudjuk pápai tanár volt 1673-ban, és 1674. március 5 dikére ő is megidéztetett a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé, a hol meg is jelent 306 társával együtt, *) A keserves rabságot szenvedő prédikátorok ezek : Miskolci Mihály füleki, Ceglédi Péter lévai, Sellyei István pápai, Bátorkeszi István veszprémi, Tolnai István vázsonyi. 2) Lásd> a Sárospataki Füzetek 1857-dik évfolyamát. és mivel a háromféle térítvény (önkényt száműzetésbe menés, a viselt hivatalróli lemondás, vagy áttérés a róm. kat. hitre) közül egyiket sem írta alá, hanem állhatatosan megmaradt meggyőződése mellett : 38 rabtársával a lipótvári tömlöcbe záratott, a hol tíz hosszú hónapig a legnehezebb fogságban sínylődvén, 1675-ben a nápolyi gályákra hurcoltatott. Innét, mint tudjuk Ruyter Mihály által mindnyájan kiváltattak, s Velence felé Helvéciába útaztak, a hol nagy örömmel és meghatóan fogadtattak. Ennek az egész űldöztetési pernek, keserves fogságuknak, szenvedéseiknek, gályarabságuknak és megszabadulásuknak történetét, a részletekre is eléggé kiterjeszkedve, megható vonásokban, lelkiismeretes hűséggel megírta Kocsi Csergő Bálint t> Narratio hrevis de oppressione lihertatis eccl., Ilung.« cimű páratlan becsű művében.3

) Ezen művet a mély tudományú Bod Péter egy század múlva »Kősziklán épült ház ostroma« cím alatt magyarra fordítá, sajtó alá rendezte, de az csak 1873-ban jelenhetett meg bevezetéssel, életrajzzal, ellátva Szilágyi Sándor gondos kiadásában. Azomban Kocsi Bálintról 1678-óta mit sem tudunk, sem önéletiratából, sem a Szilágyiéból, de Thaly Kálmán nagynevű túdósunk a »Századok* 1885. évfolyamának 65—68. lapjain elő áU vele, és okmányokra hivatkozva bemútatja őt, mint Bottyán János hires kuruc generális tábori titkárát, aki a szathmári békekötést (1711) is szerencsésen túl élte. Mikor és hol halt meg Kocsi Bálint ? még eddig nem tudjuk. Az érdeklődőket utasítjuk Thaly említett cikkére. Sopron, 1886. november hó 13. Thúri Etele, fegyházi ref. lelkész. KÜLFÖLD. Hofstede de Groot Péter halála. A németalföldi reformált egyháznak ismét gyásza van. Nagy fiainak egyike Hofstede de Groot Péter folyó hó 4-ikéről 5-ikére viradólag a minden élőknek útján elérkezett a végső nyugalomnak csendes hajlokaba. 1802 október 8-án születvén, betöltötte életének 84 ik évét. A XC-ik zsoltár által igért emberi életkort néhány lépéssel túl is haladta. Midőn négy évvel ezelőtt nyolcvanadik születés napját ünnepelte az egész Hollandia iránykülönbség nélkül sietett őt a hála és elismerés díszes koszorújával kitüntetni. Akkor még teljes testi és lelki erejében volt. De ettől az időtől kezdve mind fokozottabb mérvben lőnek érezhetőkké az aggkor gyengeségei, bizonyára nagy mértékben előmozdíttatva az őt sulytott nehéz családi veszteségek által, melyek közül legjobban megrázta nagy nevű fiának, Cornelius Philippus groningeni theol. professoi nak oly korán bekövetkezett gyászos halál ? Csak későbbi nemzedékek ecsetelhetik igazán azt a hatást, melyet az elhunyt és az ő barátai a ker. élet és ker. tudomány fejlődésére gyakoroltak. Nagyon gyakran kellett mindnyájuknak, de különösen Hofstede de Groot Péternek kardját villogtatni a szellemi küzdelemben. De mindazonáltal valóságos Jánosi sziv lángolt keblében, melynek ideálja a szent szeretet gyakorlati keresztyénsége volt és maradt. Mély tisztelettel és meleg elismeréssel idézzük a következő mőndását, mely egész gondolkodását és aka-3) Ezen kézirat meg van a Magy. nemz. Múzeum könyvtárában.