Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

1025 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 828 RÉGISÉGEK. Emlékezzünk régiekről! (Öt régi künyv ismertetése.) (Vége.) 4. A negyedik könyv címe : »Az TJr Jézus nevében Magyar theologia, avagy az igaz és idvességes Hitről való Keresztyéni tudomány, mely a boldogemlékexetű König Fridericus János Positiva Theologiája szerint magyar nyelven elkészíttetett, és mostan sokféle vétkekből megtisztíttatván minden lelke idvességét szerető Isten híveinek lelki épületekre kiadattatott. Aachs Mihály, a Bárt fai Gymnasiumnak Rectora által. Nyomtattatott 1709.« Ajánlva: »A Tekintetes és Nemzetes Szirmai Miklós Urnák, A Méltóságos Székesi Grofif Bercsényi Miklós Urunk Méltóságos Magyarországi összveszövetkezett statusok Locumtenens és Fő Generális Urunk ő Excellentiája minden Jószáginak Fő Praefectusának; a Tekintetes Evangelicum Consistorium világi Fő-Praesisének ; úgy hasonlóképen Az ő kegyelme kedves Házastársának Tekintetes és Nemzetes Cseri Susanna Asszonynak, Nékem mindenkor nagy Jóakaró Patrónus Uramnak és Patrona Asszonyomnak, az Ur Istentől kegyelmet, jó egésséget, hosszú életet, minden lelki és testi jókban való bőséges és idvességes áldást szívesen kívánok.® Az előszóban szerző mintha csak korunkat rajzolná 1 panaszkodik, hogy mennyire terjed a hitetlenség, a vallástalanság, mondván : viszonyú dolog, a mint meghűlt most a keresztyének között ez drága lelki jóknak keresete, a közönséges jónak előbb mozdítására való szívbeli indulat, tsak alig alig tsillámlik mindnyájunk között is a jóra való igyekezett, azért a Keresztény Ekklésia panaszolkodván énekeldegeli e versetskéket: »Nintsen immár embereknek jóakarat. Nintsen bizony immáron a szeretet, Teste lelke tsak a fösvény élet. Elmulattya nagy sokszor az Istenét, Nem gondollya lelkének idvességét, Öregbiti mindenben tsak az övét. Usorával, hamis hittel, tsalárdsággal, Mind elveszi a másét álnoksággal, Az Istennek nem gondol intésével. Nem kell immár a Jámbor Atyafiú s. a. t. A sok kintsű jószágú hízelkedő s. a. t.« Majd így panaszkodik tovább: most »sokan azt sem tudgyák : mit hisznek ? vagyon-e Isten és ki légyen ? Hány légyen állattyában, valóságában, személyében és akarattyában ?« »ezt a nagy tudatlanságot látván a mi Istenfélő eleink, hogy nemzetünkben és vallásunkon lévő emberek között az Istennek ismérete, jobban-jobban terjedne, nem tsak őmagok sok szép idvességes könyveket irának, és a közönséges lelki épületért kinyomtattatának ; hanem más idegen nyelvekből is magyar nyelvünkre forditának; kik közzül most is néhol-néhol láttatnak ama kegyes emlékezető Szent Irás magyarázó Doctorok és Professorok Theologiái, úgymint : Hutterus Lenarté, Hunnius Aegidusé, Hunnius Miklósé, Meisner Boldisáré, Haffenröffer Mátyásé, Meier Fridericus Jánosé, Kegelius Filepnek XII elmélkedési, Gerhard Jánosnak a kegyességről való gyakorlása, Arnd Jánosnak Paraditsom kerte, Mollerus Mártonnak a keresztény életnek és idvességes halálnak mestersége: a minemű könyvek, mivel már az időnek mostoha irigysége és a Patronusoknak nagy fösvénysége miatt Ekklésiánknak nagy kárával elfogyván, hogy a tudatlanság felettébb el ne hatna, Kegyelmetek . . . legfelsőbb gondgyoknak álliták lenni, hogy ez Írásban maga Bibliothecájában levő drága és megbecsülhetetlen Boldog emlékezetű König Fridericus János Theologiájat kinyomtattatnák, e végre költségeket tőle nem kímélvén, magokat annak kinyomtatására ajánlák, és engemet ezen munkának megvisgalására, és a nyomtatás környül leendő vétkeknek megcorrigálására rendele, a melyet jó szívvel fel is vöttem, kívánván az Ekklésiánkhoz vékony szolgálatomat megmutatnom, s a Tekintetes Urnák és Asszonynak hozzám s tselédimhez megmutatott gratiájaért kötelességemet és háláadó voltamat megbizonyítanom; minthogy pedig könyveimnek tőlem távol való létek miatt, a deák Originálissá! egyben nem vethettem, helyette Quensted András Theologicum Systemáját (a ki is ezen Authornak methodusát követte, mint in Praefatione ad Lectorem maga je'enti) segítségül vöttem, benne sok he'yeken igazitást töttem és Isten segítségével immár véghez vittem.« Ezután értekezik szerző — mint a legtöbb katechismusokban szokás — kérdő és felelő modorban a »vallásról;« kezdvén ekképen : »ki csoda vagy Te ?« »Miért nevezed magadat Keresztyénnek ?« stb. s folytatván a »szent írásról, az Istenről, a teremtésről, angyalokról* stb. stb. hasonlóképen. 5. Az ötödik érdekes régi könyv csupán kéziratban van meg. Az előszó szerint oly személy irta, ki az »osnabrucki békekötéskor a svéd korona részéről való alkuvásban jelen volt;« tehát 1650 körül irattathatott; s a birtokomban levő kézirat a szöveg szerint az eredetiből alkalmasint 1790-ben másoltatott le. Az irás szép, olvasható ; az idegen vagy pedig régi elavult szők megmagyarázására jegyzetekkel ellátva, s az egész a pápaság ellen intézett ügyes polémia, vörös és zöld tintával aláhúzva s irva a szentírási helyek s egyes nevezetesebb pontok. A könyv nagyterjedelmű s 190 lappal bír. Címe : t>Az Igaz és Idvezítő Hitre megtért Vitéz Flórián, avagy egy Beszélgetés, melyben röviden felfedeztetetik, hogy miképen A Pápa, És Az O Segítő- Segédi nem tsak akkoráig Nagyob, közép, és kisseb Rendű- és sok mindenféle Alapotban lévő népeket, e Világban vexált, hanem azokat még mostan is Vexálja. Egy Előbkelő Pápista Gavalérnak kérésére, Sietségei feltétetett.« Ajánlva : »Ama megvilágosodott és Nagy s Magas születésű Grófoknak és Uraknak, O Excellentiájoknak, (öt svéd gróf és báró névszerint megnevezve): Nékem kegyelmes Grófjaimnak és Fő-Fő Uraimnak; És azon Magas és Nagyszületésű Uraságok. Es ama legfőb és leg Mélóságosab Svéd Korona alatt való országi többi Tanátsosinak, nékem kegyelmes Uraiméknak.« Megvilágosodott Nagyméltóságú Grófok 1 Kegyelmes Grófok és Urak 1 Nagyszületésű Urak, Országunk Tanátsosi 1 Kegyelmes Uraim 1 »Grófi Excellentiájok, valamint Nagyszületésű Exc. 1 megengedjenek kegyelmesen, hogy ezen jelenlevő és az Excellentiájok nevei alatt feltett irásotskámat alázatos kezeimmel Lábaik mellé tehessem le. Ama nagy visszaélés (abusus), a mely gyakorta az Ajánlási (Dedicatiói) Írásokkal tétetődik, nálam nem esméretlen. Kérem azért Grófi Excellentiájokat, szint Nagyméltóságos születésű Excellentiájokat engedtessen meg nékem azon Tárgyhoz eljutnom, a melyhez olykor némely elmés Népek az ő Dedicatiói (Ajánlási) Írásokat tzéloztanak volt, és légyen kegyelmes megnyugvások ebben, ezen írást is hatalmas oltalmok alá venni, és ezt úgy, valamint magamat is, a megeshető szükségkor azok ellen megoltalmazni, a kik semmit sem szenvedhetnek nehezebben, mint az igazságot, mert sokszor az igazság miá bétö-