Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-12-26 / 52. szám

1ÖÍ9 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. IGÉÓ állíthatjuk. Határozatlanság, zavarosság s úgy a vallás mint a tudományok feladata, mivolta s kölcsönös viszonya felöl való teljes tájékozatlanság jellemzik annak minden mondatát és sorát. Kezdi elsőben is azzal, hogy a vallásos eszmék igazságának megítélésére legfőbb fórumul azon kevesek közmeggyőződését* állítja fel, ^kik a tudományt önmagáért, s nem valamely a priori csalhatatlannak feltüntetett elv, hitvallás stb. kedvéért művelik/ Hogyan? Hát az a vallás, a mely eddig a szellem kincsei között legáltalánosabbnak, mindenkivel köznek s épen ezért legértékesebbnek tekintetett; az a vallás, melynek az emberi szellem egészével a legszorosabb kapcsolatban álló tünemény voltát a leghevesebb támadások sem voltak képesek megcáfolni: cikkiró szemében kevés kiválasztott tudós közmeggyőződésétől függő valami gyanánt jelenik meg? S vájjon melyik azon tudomány, a melynek művelése azon ^kevesek* közé való felvételre jogosít? S vájjon kik ezek a kiválasztottak ? A theologusok-e, kiket cikkiró cikke egész folyamán elvakult, a józan haladást mibe sem vevő s az elé folyton akadályt gördítő egyénekül tüntet fel ? Avagy talán a szaktudósok, kiket szűk látkörük sokszor más tudományágak, nemhogy a vallás megítélésére is képtelenné tesz? Vagy talán épen a vallás és keresztyénség esküdt ellenségei? S lássuk vájjon mit mond ezen fórum a vallásról; halljuk csalhatatlan ítéletét?! »Hogy az ezúton nyert világnézlet a keresztyénségben semmi egyebet nem lát, mint egy folyton átalakulásban, fejlődésben levő erkölcsi elvet: mindenki előtt világos dolog/ Hogyan, hát azon titkos, kevés tagból álló fórum eme világnézlete most már ellenmondásra nem találó, mindenki előtt világos igazság s talán még a cikkiró által ^pusztán fogyasztó*-nak nevezett közönség által is elfogadott tény ? Valóban új és nevezetes dolgokat mond cikkiró! Senki sem vonja ugyan kétségbe, hogy az erkölcsi elem a vallásival szorosan összefügg s hogy egyik a másik fejlődésére kezdettől fogva hatalmas befolyást gyakorolt; azt is jól tudjuk, hogy többen s közelebb a mult század egyik legnagyobb férfia, Kant megkisérlették a vallást tisztán erkölcsi alapon építeni fel: azonban azt még senkinek sem jutott eszébe elvitathatlan igazság gyanánt állítani, hogy a vallás semmi egyébb, mint >egy folyton átalakulásban, fejlődésben levő erkölcsi elv/ hogy ^a hit az erkölcsi ismeretnek bizonyos neme s minden dogma egy erkölcsi igazságnak megkövesülése!* S hogy ezen képtelenségeket teljesen betetőzze, így fejezi be a vallás és keresztyénség lényegéről való elmélkedését: jS mi azt hisszük, miszerint a vallásnak kizárólag értelmi alapon való előállására s fejlődé- j sére nézve is igazat fog adni a jövő azoknak, kik nem lágymeleg következtetéssel vélik elodázni a határozott kérdést s a vallásos világnézletre is be fog következni az, mit Agassiz a természettudományok nagy és sarkalatos igazságaira nézve mondott, hogy t. i. először mindenki azt mondja: nem igaz; másodszor: lehet, de a biblia ellen van; harmadszor: hiszen azt mindenki tudta/ Már megbocsásson cikkiró úr, ha azon nézetemnek adok kifejezést, hogy ezt az egész passust csak azért ékelte be cikkébe, hogy Agassiz nevét s a természettudományokat megemlíthesse, mert ennek felvétele még cikkének teljes logikátlansága mellett is valóságos absurdum. Mert hogy azon állítólag mindenki által nyilvánvalónak ismert igazság kinyilvánítását, a mely szerint a keresztyénség s így a vallás is semmi egyébb, mint egy folyton átalakulásban levő erkölcsi elv, husz sorral alább azon állítás követhesse, a mely szerint a vallás kizárólag értelmi alapon nyugszik s fejlődött ki: ez minden logikát csúffá tevő képtelenség! Igy azután nem csodálom, ha szerző cikke végén oda jut, hogy a pusztán Jóhiszeműség* által igazolt s eddigelé ^az egyházi életnek sokak előtt egyetlen kapcsát s alapját képező hittételek* helyébe ^az ujabb kor tudományos vívmányaiból levonható s elég biztosnak nevezhető eredményeket kivánja egy tisztultabb vallásos világnézlet alapjává tenni* s a maga részéről ^csak örülni tudna minden erre célzó kísérletezésnek is!* De nem folytatom tovább. Elhallgatom, hogy szerző a vallást nagyobb változatosság kedvéért még érzelemnek is deklarálja; elhallgatom, hogy martyrhalált, excommunicatiót emleget akkor, mikor a legbárányibb türelmet próbára tevő cikke egyházi lapban megjelenhetett: csak azt jelentem ki, hogy nem foglalkoztam volna e cikkel ily hosszadalmasan, mert hisz az maga magát cáfolja meg, ha nem tudnám, ha nem tapasztalnám, hogy számosan vannak, a kik hasonló fogalomzavarral és tájékozatlansággal magokat a vallás és egyház bajai orvosainak állítva, azok megölői lesznek; ha nem látnám szükségesnek, hogy a vallás és tudomány közötti helyes viszony megállapítására mielőbb üdvös mozgalom indulna meg nálunk is, a mi által egyfelől ilynemű, a vallást és egyházat kompromittáló cikkek megjelenése lehetlenné tétessék, másfelől meg a nagy közönség is a vallás alaptételeinek örök igazsága felől meggyőzettetvén, vallásának és egyházának tiszteletére, szeretetére vezéreltessék. Pápa, 1886. dec. hóban. Horváth József. 103*