Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-31 / 5. szám
149 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP debreceni zsinat meg nem alkotott volna ; vétkezett volna az egyház közérdeke ellen s melyet ha a ma elmulasztott volna, a holnapnak kellene megalkotnia, hogy a mindinkább nyommasztó jövővel, évről-évre erősbülten, állhassunk szembe, hogy »tanulva a hangyától* — Péld. besz. VI. 6. 7. — gyűjtsünk »mint nyárban az eszes fíu«, nem pedig »a megelégedett (jóllakott) emberként még a lépes mézet is megtapodva«. (Péld. besz. XXVII. 7. vers), az Úrnak haragját és Ítéletét vonjuk fejére hazai egyházunknak, mely a múltban üldöztetvén, jövője érdekében mitsem tehetett, de az Úr kegyelméből mégis megtartatott; míg ha ma meghasonlik, elpusztul, hogy elmondhassa » Te magad vesztetted el magadat, óh Izráel« (Hós. XIII. 9. v.). Mi a nagy gyűlés egyházpusztitó munkájához, a fennti okoknál, s prot. érzületünk, törvénytiszteletünk, egyházunk iránti szeretetünknél fogva nem járulhatván : midőn kijelentjük, hogy a gyűlésen egyházunkat képviseltetni nem fogjuk, másfelől kérve kérünk titeket is, az üdvözítő anyaszentegyház elveiért, az emberiség boldogitásáért magát is áldozatul adott üdvözítő Jézus nevére hivatkozással, hogy elhagyván tévelygő szándékotokat, legyetek egyek abban, a ki fő és a ki a mi fejünk, az ur Jézus Krisztusban : mert *nem beszédben*, nem tanácskozásokban az Ur törvénye ellen, áll az Istennek országa, hanem a léleknek erejében«. I. Kor. II. 4., mely nem fél sőt örvend áldozni, tudván, hogy szükség volna ilyen módon, az erőtlenekről gondoskodni és megemlékezni az Ur Jézus beszédéről, mert ő mondotta : »jobb adni másnak, hogy nem venni« Csel. XX. 35., mert Isten az ő hatalmassága szerint m.egcselekedheti, hogy a ti jókedvetekből való adakozástoknak haszna ti reátok is viszszatérjen.v. (II Kor. 9. r. 8. v.) Valóban szeretett atyánkfiai az Úrban 1 keresztyénietlen szeretetlenségnél, csak önön magának élő önzésnél, rideg könyörtelenség és részvétlenségnél nem lenne egyéb olyan határozat hozatal, mely krajcároskodó szükkeblűségében, megtagadva az egyházi közösséget, a mí lelki és erkölcsi lényünknek életet adott anyánk, a »közönséges anyaszentegyház« ellen követne el merényletet, hogy ne mondjuk 30 ezüst pénzért, mert egyőnk egyőnktől alig igényeltetik több áldozat; — menthetetlen árulást, már maga az által is, hogy az őseink véráldozatával kivívott prot. önkormányzat — autonomia — körén kivül eső tényezőre akarja fektetni a folyamodványában a súlypontot. Ezt a kötelességei iránt mindenkor érzékkel birt, derék visontai egyház értelmes népe megtenni bizonyára nem fogja, s ha hitében próbára tétetvén, egy pillanatra ingadozni látszik is, hiszszük, hogy elesni nem fog, hanem : * végig megáll, hogy megtartassék« / Az Úr szent lelkének ereje legyen önökkel 1 Kelt Hedrahelyen, 1886. január 24. tartott presbyteri közgyűlésünkben : Kórmendy Sándor, lelkész. Orbán István, tanitó. Biró János, Kis Ferenc, gondnok. Kovács József, Tóth János, Bozán József, Dömötör József, Györfi Ferenc, Gyenis József, Nagy János, Bálint János, presbyterek. A kis bajomiak válaszát hely szűke miatt csak töredékesen adjuk. Először is sajnálkozásukat fejezik ki a felhívást kibocsátó visontai elöljáróknak téves felfogása s helytelen irányú agitálása ellen ; azután igy folytatják: »A dolog érdemére nézve már szivünk fájdalma mellett is némi örömmel válaszolunk, mert ez által hitünk s jócselekedetünkről némi bizonyságot tehetünk. Ugyan is : A mi tornyunkon — mint minden ev. ref. templom tornyán, egy csillag ragyog. Ezen csillag jelképe ma is a bölcseket Jézus bölcsőjéhez vezérlő csillagnak, — jelképe a setétségen hatalmat vett világosságnak, mely megtanított »szeretni Istent* J>szeretni felebarátainkat.* E kettőtől függ az egész törvény s a próféták minden irása. Visontai kedves hitrokonaink 1 Mi templomunk ezen fénylő csillaga alatt megtanultuk látni azon sok száz desolata erdélyi és felső-magyarországi ekklésiát, melyek vallásukat, és magyar nemzetiségüket elvesztették, mert maguk erején nem tarthattak igehirdetőt, s lettek óhitűekké, románokká, a magyar haza és vallás ellenségeivé. Ezen akar most segíteni a nemzet áldozatkészségével az erdélyi közművelődési egyesület. Adott-e már erre valamit Visonta ? Itt akarja a megmenthetőt megtartani a domestika. Látjuk azon sok száz meg száz Szlavóniába költözött testvéreinket, kik magukra hagyatva, gyermekeikben már horvátokká s idegen vallásuakká lesznek. Visontáról hány család költözött oda ? Nem jajdul-e fel szívetek, hogy ezeknek gyermekei mind a magyar hazának, mind szent vallásunknak ellenségeívé növekednek. Ezen akar filléreinkkel segíteni a domestika. Látjuk M.-Ujfalu, Orosi, Galambok, Pettend, Kiskovácsi és a többi somogyi kis mint Brekínszka, Daruvár, Kaposvár alakuló egyházakat, melyeket csak a mult évben is 1700 frttal segélyezett a domesztika. Sőt látjuk — mitől Isten óvjon — ha jő a vész, tűz, víz, földrengés, hogy Isten után egyedül a domesztika lesz az, mely eszközli, hogy az általunk adottat bő uzsorával adja nekünk vissza, hogy jó cselekedeteink haszna reánk vissza térjen. A mí tornyunk csillag-jelképe alatt mindezeket látjuk és e látásnál megtanultuk üdvözítő Jézusunk parancsolatját : »egymás terhét hordozzátok* és »mindenekkel jól tegyünk, különösen hitünk sorsosíval.« Kedves atyánkfiai 1 Szeretett hitsorsosink 1 Mi már ezen világosságra eljutottunk, azért a setétség ama munkájában, mely nem a hív pásztor, hanem a ragadozó farkas tanácsában születhetett, részt nem vehetünk, sőt az itt-ott köztünk is találkozó hitben gyengéket szép intéssel-tanitással felvilágosítjuk és kérjük a mint presbyteri szép tisztünk kívánja, hogy a lakodalmi gazdag vendégségek, halotti torok, keresztelői lakomák morzsalékai — mint a napról-napra fényűzőbb pazar viseletek maradékai, hadd menjenek az evangéliomot éhező és szomjúhozó kicsiny, vagy alakuló, majd csapásokkal küzdő testvér hitsorsosok felsegéllésére, ugy tekintve — jólfelfogott érdekünkből — azokat, mint a takarék magtárba elhelyezett gabona szemeket, melyek jöhető veszedelem idején nekünk haszonnal gyümölcsöznek »Kérjük önöket kedves hitsorsosink, hogy amaz általuk összehívott törvénytelen s tévelygő gyűlésre világosodjanak meg, újuljanak meg elméjök megváltozása által s a köz haza, a szent vallás érdekében szűnjenek meg magokat s másokat is lázítani s tegyék azt a 10, 20, 30 kros áldozatot örömmel, a mit törvény szerint erőszakkal is kell cselekedni, meggondolván, hogy »a jó kedvű adakozót szereti az Isten.* aláírva az összes elöljárók. A párbér ügyében hozott curiai határozat indokai. Közelebbi számunkban közöltük a kir. curiának a párbér ügyében hozott nagy fontosságú két határozatát ; minthogy azonban ezen határosatok után is merülhetnek fel a párbérre nézve vitás kérdések, szükségesnek véljük ezen határozatok indokainak a közlését is. Az első határozat, mely azt mondja ki, hogy a 10*