Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-28 / 48. szám

1655 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1656 lelke megpihent, a lét kezdetétől fogva a beláthatlan jövendőig, melybe csak a költő jósló lelke pillanthatott be. Az óriási feladatot, mely ily költemény illusztrálá­sával jár, Zichy mesterileg megoldotta : Doré és Kaul­bach mellett fogják emlegetni az Ember tragédiája illusz­trátorát. « Tizenöt képet rajzolt Zichy Mihály a műhöz. Az egyes szinek legmagvasabb jeleneteit választá, azokat, melyekben az illető események úgy szólván megfordul­nak. Az első kép a mennybéli jelenet, midőn az Ur e szavakkal űzi el Lucifert: »Hah, pártos szellemi el, elő­lem el, Megsemmisíthetnélek, de nem teszem, Száműzve minden szellemkapcsolatból, Küzdj a salak közt gyűlölt idegen.« A haragos arcú Úr körül angyalai vonulnak meg félve, míg Lucifer, ki dacosan felvetett fejjel, a néző­nek háttal áll, egész megjelenésébben e szavakat tük­rözteti : »Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól, Mint hitvány eszközt, mely felesleges lett.* A jelenet világítása a felhőkön trónoló Úrból sugárzik kis a lejebb álló Lucifer félig már árnyba borul. A következő kép a paradicsomi gyönyörű tajban boldogan élő emberpárt mu­tatja be, a mint álmélkodva hallgatja Lucifer kisértő szavait. A fáraó és a haldokló rabszolga, amaz magas trón­ján hízelkedő udvara körében, a mint a háttérben emel­kedő piramisokon elmereng tekintete, míg trónja zsámo­lyánál a rabszolga holttestéről szolgák eltépik a rabnőt — ellentéte altal élénken hajtó jelenet. Miltiades sorsa, a seregét haza bocsátó, fegyvereit letévő hős, kit az elébb meghunyászkodott, de vérszemet kapó csőcselék el fog Ítélni, sőt Lucifer már a tőkét is készíti a bárddal. A demagógok arca tűnik fel jellemzetessége által e képen. A római jelenetből két képet kapunk. Az egyik Lucifert ábrázolja, a mint felköszönd a halottat s a dőzsölő tár­saság feltüntetésében a művészi invenció valóságos remeke. A másik Péter apostol beszédét illusztrálja, a háttérben felragyogó kereszttel. A vallás eszméi, a vallásos nevelés képezik az át­menetet a középkorhoz. Izaura búcsúja Tankrédtól, a bús lemondás képe s a két személy megjelenésében a lovagi szerelem erényét dicsőíti. Ellentét gyanánt vonul a háttér homályába Lucifer és a komorna érzéki szerel­meskedése. Mily ellentét ezekkel Keppler hiu, léha felesége, ki gondokkal terhelt férjéhez támaszkodva, piperéjére kér pénzt. Még egy képen találkozunk vele, mikor a légy­ottról menekül. E képeken a női eszmény leszállt magas­latáról. Ismét egy nagy hatású, erős realizmusú kép, Dan­ton a ny aktilónál. Előtte fekszik a szeretett és megölt arisztokrata nő, kire aljas gyikosa rug, melléje a vér­szomjas kofa tolakodik, undok szerelmét kínálva. Oldalt Lucifer dől a guillotine-hez, a háttérben a köztársaság lobogóját lengetik. Lent a sanscoulotte-ok tolonganak s Danton csak undorral nézhet a tömegre, mely már ha­lálára éhes. A tiszta nőiesség itt megölve, a londoni vásár­ban, mint megvásárolható tüntetve fel: ez ellentétekkel hat a művész. A polgárleányt és anyját a drágaságok elszédítik s a jövő percben már sietni fognak az akasz­táshoz. A koncepció merészsége által lep meg az űrben lebegő Adám, melynek hasonló erejű pendantja az a kép, midőn az álomlátásokon elcsüggedett Ádám a szikláról le akart ugrani, de Éva édes szavakkal visszatartja. Egy megelőző rajz az eszkimó tanyája, az utolsó pedig a »Küzdj és bizva bizzál*. geniális megtestesítése. A diszmű nyomdai kiállítása teljesen méltó a mű­vészi rajzokhoz. Minden lapot stílszerű keretek foglalnak 1 be. A bekötés is becsületére válik a hazai műiparnak-Külön rajz alapján, ötféle színben Gottermayer R. fővá­rosi könyvkötő készílé. Az ár valóban csekély a diszmű kiállításához képest. A könyv vörös, chamois és szürke táblában, külön tokkal kapható. A karácsonyi könyvpiacra ennél szebb mű már rég nem jelent meg. —ő— BELFÖLD. Néhány észrevétel a „Szlavóniai csendélet" című cikkre. A fenntebbi cím alatt t. Nagy Ignác úr a Protestáns lap 44. számában némely igaz dolgokat, de némely túl­zásokat is közöl, melyeket szükségesnek látok követke­zőkben helyreigazítani: A horvátországi népoktatási törvény a községi is­kolákra nézve szigorúbban intézkedik, mint hazai törvé­nyünk, a mellett a megyei hatóságok a legnagyobb pressiót gyakorolják az egyházakra s némely helyeken a lelkész és presbyterium megkérdezése és meghallga­tása nélkül nyilvánították a felekezeti iskolákat községi­ekké, mire nézve Nagy Ignác úr a hivatolt cikkben ezt irja: *hogy ezen bajokat a vizsgáló alesperes csodálatos könnyelműséggel elhallgatta, vagy ha jelentette is, nem kerültek a plénum elé.* Hogy ez ügyek csodálatos könnyelműséggel nem­csak elhallgatva nem lettek, hanem többször a plénum elé kerültek, sőt az egyházmegye ezekre vonatkozólag erélyesen is intézkedett: erre nézve talán elegendő lesz az egyházmegyei jegyzőkönyvekből következőket felem­líteni : 1879-iki egyházmegyei jegyzőkönyv 34. sz. alatt Kulifay Elek drávántúli körügyelő jelenti, hogy a tor­dincei ref. iskolát a horvát k. tanfelügyelő községi isko­lának nyilvánította, mert az iskola fenntartására a költsé­get a község lakosai fizetik, az adóforintok után kivetett összegekkel. 1881-iki egyházmegyei jegyzőkönyv 30. sz. alatt 5-dik pontban a tanügyi bizottság jelenti ; »A rétfalui elemi iskolába járó fiúk és leányok száma a felekezet elemi iskolájáról szóló rovatba van bejegyezve, az isko­lai rovatos tábla jegyzetek rovatába pedig ez van irva: Az iskola községi jellege kimondatván, a tanítót a köz­ség fizeti.« »A tanügyi bizottság sajnálattal értesült így mel­lékesen arról, hogy a drávántúli öt felekezeti iskola kö­zül rövid idő alatt kettő lett községivé s attól lehet tar­tani, hogy ezekben nemzetiségi és felekezeti érdekeink kockáztatva vannak, kéri tehát az egyházmegyei köz­gyűlést, figyelmeztesse a drávántúli egyházakat, hogy is­koláik felekezeti jellegét megőrizni igyekezzenek s azokat az egyházmegyei hatóság hire s tudta nélkül ne változ­tassák községiekké. »Az egyházmegyei közgyűlés elfogadja a tanügyi bizottság javaslatait s azokat az illetőkre nézve ezennel kötelezőkké teszi.* 1882-iki egyházmegyei jegyzőkönyv 40. sz. a. »A tordincei egyház jelenti, hogy felekezeti iskolája, a kir. tanfelügyelő által, 1876-ik évben a nélkül, hogy az azt fenntartó egyházi elöljáróság megkérdeztetett volna, köz­ségivé tétetett. »Az egyházközség támaszkodva a zágrábi orsz. cultusügyi osztályának 1879. évi január 16-án 6606-ik szám alatt költ rendeletének 6-ik pontjára, mely szerint 96*

Next

/
Thumbnails
Contents