Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-07 / 45. szám

1428 ellen oly védbástyát emeltünk, melyben árváink és leá­nyaink az istenfélelem és kegyesség érzelmeivel gazda­gíttatnak, a hit fegyverével felövedzve megtaníttatnak az erény nemes pályájának megfutására; s az igazság mell­vasába öltöztetve és az üdv sisakjával felékítve tétetnek az ev. egyház tántoríthatlan fiaivá és leányaivá: egy­részről a kegyelem Istene iránti őszinte és forró hála dagaszthatja kebelünket, másrészről új erőt, új ösztönt kölcsönözhet arra, hogy ev. gyámintézetünk ne nyugod­jék addig, míg más kerületekben is meg nem születnek az atyátlan és anyátlan árvák befogadása és megmenté sére az ev. árvaházak, életbe nem lépnek a veszély el­távolítására a bennlakással ellátott felsőbb leányiskolák, melyekből ev. leányaink ev. szellemtől áthatva kerüljenek a családi és polgári életbe. Részemről ugyanis azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy az egyetemes gyámintézet kitűzött cél­jának, kimagasló nemes feladatának csak akkor felel meg, ha még egyrészről könyöradományok nyújtásával enyhíti a szegény és sínlődő egyházak nyomorát, emeli anyagi előhaladását és felvirágzását, biztosítja a teher alatt ros­kadozó ev. egyházak fennállását, előmozdítja a szórvá­nyokon is Isten nyájának terjedését : másrészről híven munkaija és szilárdítja az egyházhívekben a hitbuzgóságot, erősíti a kegyes és istenfélő' életet, fokozza az egyház iránti szeretetet és áldozatkészséget és az üdv gyümölcseit érleli az örök életre. Ne lankadjunk tehát a szeretet és könyörület mun­kájában, hanem legyünk hű munkásai az Ur szőllőjének mindannyian ; hozzuk meg áldozatunkat, szegény és gaz­dag, ál'á^unk és viszonyainkhoz mérten, szeretetből a gyámintézet oltárára, melyről áldás árad egyházainkra ; neveljük másokban is a gyámintézet iránti érdeklődést és rokonszenvet, kölisük fel a közreműködési buzgalmat és a tevékeny szeretetet s tegyünk meg mindent, hogy gyámintézetünk az Isten országa terjedése és felvirágzá­sának hatalmas emeltyűje és a lelki üdvnek kiapadhatlan kútforrása legyen : és ekkor felvirul, sok sülyedő és Ín­séges egyházunk üdvére gyámintézetünk; kiemeltetnek az ínség és nyomor ösvényéből roskadozó egyházaink; templommal, iskolaval fognak bírni a szórványokban lakó s most lelki gondozást nélkülöző híveink és napról napra, évről-évre diadalmasan fog lengeni a Krisztus evangye­liomának zászlaja. Ezeket megemlítve és a mélt. és főt. közgyűlés becses figyelmébe ajánlva, üdvözlöm én is őszinte szívvel és szeretettel az egyetemes gyámintézet távol és közel­ből összesereglett mélyen tisztelt képviselőit s magamat, ki az egyházi elnöki széktől búcsút veszek, de a gyám­intézet hű munkása lenni éltem végpercéig meg nem sziinök, kegyes indulatuk és testvéri szeretetükbe ajánlom.* Zelenka úr az esperességek bizalma által ráruházott bbalmat megköszönve, így folytatta beszédét : »Azon alapon, a mely fundamentumúl vettetett, azon szellemben, a mely feltámasztotta akkor és éltette eddig : fejleszteni e gyámintézetet tovább, hogy az egy­házébresztő, egyesítő, mentő és építő céljait egységes erővel munkálhassa sikeresen : ez törekvésem. Azon esz­ményképnek valósulásán, a melynek alap és mellékvoná­sait úgy a Monographiában, mint közlönyünkben bemu­tattam volt, türelemmel, kitartással és teljes erővel közre­működni : ez elhatározásom. Név adatott a gyámintézetnek. E név magában hordja jellegét, ismérvét. E név : »Magyarhoni egyetemes evangyeliomi egyházi gyámíntézet.« Intézet a neve. Kettős törvénye van. Az egyiket százados egyházunk jó szelleme írta a szívek táblájára, a középület homlokzatára: szeresd egyházadat, munkáld népednek hitéletét... a hová te mégy, én is oda megyek, néped népem, Istened Istenem!... A másikat a 25 éves tapasz alat alkalmazásával most állapi'ja meg törvénye­sen. E kettős törvény legyen közös törvényünk, a me­lyet taitsunk meg és tartassunk meg. Rend, egységes közreműködés, meghódolás öntörvényű ik előtt lesz és legyen lelke e gyámintézetnek. Gyámintézet a neve. Neve mondja, hogy gyámo­lításra nyert elhivatást. Gyámolítani azokat, a kik viszo­nyaik közt tehetetlenek. Tehetetlenség pedig vagy a lé­tező erőnek nem használásából vagy az erő elégte­lenségéből származik. Az elsővel csak annyiban van dolgunk, a mennyiben azt ébreszteni és kihasználni igyek­szünk, különben ha segélyért nyújtja ki kezét, mint tu­nyát vagy fukart, másokon élődni akarót hidegen vissza­utasítjuk Azon gyámintézeti szegényeket azonban, a kik egyházi közösséget s e közösség kívánta eszközöket nélkülöznek, s azok előszerzésére minden erejök megfe­szíté-e dacára is képtelenek, vagy mint tanító és könyö­rületet gyakorló intézmények közsegedelemre szorulnak : minden erőnk összevetésével segélyezni fogjuk. Sikerrel azonban csak akkor fogja megoldani feladatát, hogyha nem holt épületek emelésére fogja fektetni a fősúlyt, a melyek me'lett, tudjuk, nagy a fényűzés, alattuk pedig sokhelyütt pusztul a hitélet; hanem az egyházias közös­ség ápo'ác a mellett azon szegény lelkészekre és tanítókra gondol kivált, a kik a megélhetés gondja miatt, az egy­ház tekintélyének, a működés sikerének mérhetlen ká­rával, idegen mezőn kenyér után látni és ez által a hiva­tás szent mezejét elhanyagolni, még pedig maga az egy­ház által kényszerítve kényszerülnek. Egyházi gyámintézet a neve. Mint ilyen, maradjon a közigazgatás minden fokozatán szerves legszorosabb viszonyban az egyházzal. Nem az egyháztársadalomnak, hanem magának a közegyháznak lévén közintézete : meg­kívánhatja viszont, hogy a közegyház minden rétegei­ben legyen kedves otthona s a közegyház épen ezen közintézete utján munkaija a mentést és építést; hogy tehát mindazon segélyezések, a melyek testületeknek és egyeseknek közalapokból adatnak, a gyámintézet tanácsával és befolyásával osztassanak ki. Többféle kéz­zel és korsóval merítés az egy forrásból, műkedvelői elbánás az élet ama vizével, a segélyösszegekkel : a gyámintézet működésének bénítása, vesztegetése a drága erőnek, ellenmunl a az alapos és gyökeres segítés mun­kájával Egyetemes gyámintézet a neve. Hogyha ilyen, akkor mind oda, a hol hitsorsos él a hazában, joggal kopoghat be s szólhat mindenkihez: adjatok, adjatok abból a mit Isten adott! Tegyetek jót mindenekkel, ki­váhképen pedig a hitsorsosokkal 1 Szó'jon me'egen meg­győzőleg : bárhol a hazában sinlődik testvér-egyház, nyo­morog lelki munkása, soivadása amisorvadásunk, elpár­tolása a mi veszedelmünk. Hogyha ilyen, akkor künn is a G. A. egylet példájára fog ismerni és gyámolítani ro­koncélokat. Bármely helyről, bármily hangon jő a prot világból a segélykiáltás: nekünk is szól az, minket is kö­telez az meghallgatásra. Van ugyan határvonal, határ­domb nemzet és nemzet közt, de ez a határ Isten orszá­gára s annak lelki munkása az evangyeliomszerű egyházra nézve nem létezik. Határok és hegyek felett szabad szárnyon él az ősi szellem, a mely tanít a hitnek meg­tartására, az egyház szeretetére, a mely hív, ösztönöz egyesülésre, közös munkára. Magyarhoni gyámintézet a neve. Hazánk és hazai egyházunk egységes voltát fejezi az ki. Beszél múltról : 90

Next

/
Thumbnails
Contents