Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-11-07 / 45. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 45. sz. Budapest, 1886. november 7, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP © SZERKESZTŐ-és K 1 A DÓ-HIVATAL: IX, ker. Kinizsy-uica 29. s 1, 1. em. Előfizetési dij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. jgSgST" Teljes száirrvu. példárry-ofelsisil m-izid-lg* szolg-Konvent után. Egyházi főhatóságunk gyűlésére az idén is sokat váró tekintettel fiiggeszté szemeit a hazai református közönség. Szegény egyházak elöljárói és nyomorgó lelkipásztorok aggódva lesték az intéző atyák döntő szavazatát, mely nekik segélyt vala hozandó. Az egyházi administratio számos íiiggő kérdése várta elintézését a fő-fő gyűléstől. Az egyházi közélet figyelői nem egy szőnyegre hozott egyetemes érdekű ügy végeldöntését remélték az új, mert változó tagjaiban most felfrissített konventtől. Es mi, az egyházi sajtó sovány tudósításai után is, örömmel konstatáljuk, hogy ez idei konventünk is derekas munkát végzett s reméljük, hogy a nem sokára megjelenő jegyzőkönyv meg fog erősíteni eme meggyőződésünkben. Mi úgy látjuk, hogy a pápai konvent is előbbre vitt néhány lépéssel az egyházi élet erősítésének és belső építésének fontos feladatában. Tekintsük meg csak a főbb tényeket. A közalap derekasan megállta harmadik pénztári évét. Felmutatott iioezer frt évi jövedelmet, kiosztott 52 és fél ezer frt segélyt, segítette közel 19 ezer frttal a szervezkedő missziót, tőkésített mintegy negyedszázezer frtot: oly eredmény ez, mely előtt tisztelettel kell meghajolnunk. Hány szűkölködő egyház égő sebe nyert enyhitő balzsamot, hány szegény tiszttárs könnyező családja nyert némi gyámolítást, hány szétszórt, egyház nélkül kallódó tagja hittársadalmunknak nyerend lelki ellátást, élő istenigét a közalap áldásából?! Tisztelet az áldásos intézmény alkotóinak, tisztelet a sok bajjal járó intézmény vezetőinek, tisztelet a százezer forintot hatosával — forintjával összerakó református családfőknek, kiknek erőegyesítéséből nyeri anyaszentegyházunk ezt a már is figyelemreméltó egyházfölsegítő és egyházépítő hatalmat; de legnagyobb tisztelet és elismerés adassék azon egyházi szolgáknak, kik fáradalmat nem kiméivé odiumot magukra véve, sok vesződséggel, még több keserűsséggel gyűjtögetik össze egyházunk e már is imponáló erejét. Igen, én elismeréssel adózom a hazai református papság azon ügybuzgalmának, melylyel a közalap ügyét felkarolta; de ép annyira helytelenítem a közönyt, sőt itt-ott lappangó zugolódást, melyet hol a kényelem-szeretet, hol az üres nyegleség, hol a reménytelen fásultság szökkent némelyikük ajkára. Legyünk türelmesek, kitartók és ügybuzgók : ezen erényeknek e világban is, az Isten országában is meg van isteni jutalmuk. Lám a közalap a lefolyt három rövid év alatt is mennyi jótékonyságot gyakorolt, mekkora erősödést eszközölt, mily súlyt és nyomatékot szerzett az egyetemes egyháznak. Viseljük hát békén a gyűjtés, kezelés és beszolgáltatás ránk eső terhét! Hatalmasat lendített konventünk a misszió ügyén is. Ki hitte volna, hogy erő-egyesítésünk harmadik évében egyszerre 40—45 missziói állomást s ilyen hivatású lelkészséget szervezhessünk? Ki gondolta volna, hogy a miért ezen és többi egyházi lapunk agitált, kesergett, a misszió megkezdése, oly hamar és nagyarányúlag sikerüljön ? Ti, kik zúgolódtok a közalap-okozta vesződségek miatt, menjetek el a szlavonia-szerémi területekre, tekintsetek be a Maros-Dunaközére, nézzetek fel hazánk felvidékeire, fussatok át képzeletben a bérces kis hazát tőlünk elválasztó Királyhágón: és látni fogjátok Istennek azon 40—45 új szolgáját, kik legkevesebb 2 — 3 százszor annyi üdvsóvárgó, templom és pap nélkül vallásunkra már-már elveszendett lelket fűznek az evangelium erejével anyaszentegyházunkhoz; és hallani fogjátok, hogy a nevezett területeken, melyek egyszersmind a magyar nyelv és nemzet veszélyeztetett pontjai is, mint csendül föl misszionáriusaink ajakain az édes magyar nyelv s mint támad életre az összeszedett hitsorsosok szívében a már-már kihaló ma-