Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-31 / 44. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 és 3) hogy a társaság alapító s rendes tagjainak a » Luther-társaság* minden egyes kiadványaiból 1—1 példány ingyen és bérmentve küldendő'. Végül elhatároztatott hogy »Dr. Luther Márton népszerű életrajzának« megírására pályázat hirdettessék. — Budapest, 1886 okt. 25-én. — Falvay Antal, bizottsági jegyző. * A konvent pápai ülésezése alkalmából a »Pápai Lapok« érdekes számot adott ki, melyben a konvent tagjaitól ad kisebb-nagyobb közleményeket. Ez emléklapban Tisza Lajos gróf, S?ász Károly, Pap Gábor, Beöthy Zsigmod, Fejes István, Szász Gerő, Szász Domokos, Mocsáry Lajos, Ballagi Mór, Kovács Albert, dr. Kovács Ödön, Szász Béla és még mások tollából találunk közleményeket. Szász Károly ezt a szép, rövid felköszöntőt irta az emléklapba: Rómába' nem voltam, pápát sose láttam, Eletembe pápát még látni kívántam. Debrecenbe mentem, a magyar Rómába — Püspököt ott láttam, de a' se volt pápa, Püspököt láthatok otthon is én, Pesten, — Végre megtaláltam itt, a mit kerestem, Kálvinista Románk ne vegye rossz néven, Kálvinista Pápánk — azt kivánom — éljen ! * A kisújszállási gymnáziumot, mint tudósítónk írja, e hó 21-én meglátogatta Klamarik János miniszteri oszt. tanácsos. Az egész napot az iskolában töltötte s a mit a délelőtti órákon el nem végezhetett, azt délután befejezte. Minden osztály tanítási óráján megjelent, figyelemmel hallgatta a tanárok előadását és a tanulók feleleteit ; megnézte a könyvtárt, tanszerek gyűjteményét, tanári naplókat, a tanulók írásbeli dolgozatait; megtekintette az iskola területét, a testgyakorlati helyiséget és eszközöket. Nyájas beszéde és modora által méltó tiszteletet és nagyrabecsülést hagyott kedves emlékül a tanári karnál. Innen mint mondá, Karcagra, folytatólag a többi ref. középtanodáink látogatására megy. *.A budapesti ev. ref. theol. akadémián a hallgatók szellemi niveaujának emelésére újból felette üdvös intézkedés lépett életbe. A folyó tanév kezdete óta ugyanis tiszt. SiJcó Ernő' ev. reform, vallástanító a papnövendékek közül önkényt ajánlkozóknak az angol nyelv elsajátithatása céljából ingyenes tanfolyamot nyitott. A theol. akadémia tagjai közül igen számosan vesznek részt nevezett s. leik. valóban practicus oktatásában. Az igaz buzgóság nem szorul dicséretre. Isten áldását kérjük úgy a tanító, mint a tunulók jóravaló törekvésére 1 * A „Sarosmegyei altalanos tanító-egylet'4

okt. hó 21 -ik napján Eperjesen a megyeház nagy termében tartotta meg évi rendes nagygyűlését, melyen dr. Tergina Gyula, megyénk buzgó tanfelügyelőjén, a gyűlés szellemi vezetőjén s Iiörk J. esperesi ev. ker. coll. igazgatón kívül a kerületi tanító-képezde tanárkara s a megyének több mint 150 tanítója vett részt valláskülönbség nélkül. A nagygyűlés tárgysorozatának igen jelentékeny pontját az egylet további fennállásának és sikerdús szellemi tevékenységének Kálóczy J. eperjesi tanító által előadott reformjavaslata képezte, mely élénk helyeslésre talált s derék tanfelügyelőnk buzgóságának újabb bizonyítéka, ki minden áron támogatja ezen egylet tanügyi érdekelt a gomba módra elszaporodott római kath. érdekeket képviselő megyebeli kör egyletekkel szemben, hol a papismus bénító befolyása és egyeduralma nagyon ís megérezhető. A nagygyűlés fénypontját bizonyára Fabriczy János és Gamauf György coll. tanító képezdei jeles tanároknak tartalmas értekezései képezték. Ugy Fabriczy i> A szemléltetés jelentőség érői*, mint Gamauf s>A g?/ermemek jellemfejlesztésérő'l* c. értekezésében mély paedagogiai és psychológiai alapon nagy igazságokat fejtegetett s az egylet általános megelégedésével és helyeslésével találkozott. A nagygyűlésen tevékeny részt vett az »Eperjesi dalegylet« is a * Ilymnus* s a ^Szózat*-nak öíszhangzó eléneklésével. E helyütt is azt kívánjuk, hogy a hazai közművelődés szolgálatában álló »Sárosmegyei általános tanító-egylet* vivát, floreat, crescat! — Sz. M. * „A nemzeti vértanuk és a reform, egyház" című múltkori közleményünkre K. Tóth Kálmán úr mintegy válaszúi beküldte szerkesztőségünkbe a »Debrecen-Nagyváradi Értesítő* 42. és 43 dik számait, a végett, hogy miként levelében irja, »nehogy rajtam maradjon a rövid megjegyzés ama látszólagos vádja, mintha én a jeleseink emlékére tartott kegyeletes gyászünnepélyeket is kárhoztatnám.* A nevezett hirlap 42. számában egy K. B. a'áirású cikkben a nemzet nagyjai iránti kegyeletlenséggel és a történelmi mult iránti érzék hiányával vádoltatván, K. Tóth K. úr a 43-dik számban kimerítő választ írt s minket arra kért, hogy cikke velejét Lapunkban közzé tegyük. Készséggel teljesítsük kívánságát nemcsak méltányossági tekintetből, hanem azon okból is, mert a »Még több világosságot* című cikk álláspontja és a mi rövid megjegyzésünk között alig van elvi eltérés. A cikk különbséget téve egyfelől, a gyászistenitisztelet között, mely igehirdetésből, gyászszónoklatokból áll, másfelől a requiem között, mely évenként és esetenként a »halottak emlékezetére* s flelki üdvösségük* javára tartatik: míg amazt helyesli, elfogadja s hitelveinkkel öszszeférőnek tartja, addig ezt helyteleníti és elveti. »Ismétlem, irja egy helyen, ismétlem, nem vagyok, nem lehetek p. o. annak sem ellene, hogy a martyrok sírjain dics- és emlékbeszédek tartassanak. Tartsák azok, a kiknek kedélyök, nézetök ezt helyesli; én csak azt nem óhajtom, hogy a halottak emlékére évenként előfordu'ó s a róm. kath. egyház ünnepeivel egybeeső ünnepeink legyenek, mert bármily színezetet adjanak is nekik, a nagy közönség olyba tekinti azt, mint K. B. úr, t. i. a »katholicizmushoz való közeledésnek.* * Gyászhír. Bihari Mihály, egy egyszerű iparos N.-Kőrösön, ki miután két doctori rangra emelkedett derék fiát eltemette, minden vagyonát a körösi egyház iskola s árvák javára iratta át még életében, meghalt f. hó 18 dikán 72 éves koraban, s az egyházi s iskolai elöljáróság, tanári s tantestületek és a tanintézetek ifjóságának részvéte mellett eltemettetett 20-dikán. Házát kisdedóvoda vagy árvaházul, földbirtoka (43 catast. hold) évi jövedelmének egy részét két vagy több helybeli árvagyermek tartasára, másik negyedét a főgymnásium legidősb tanárának fizetési pótdijául, harmadik negyedét a főgymnásium és praeparandia két-két növendékének ösztöndijúl s a negyedik részét a népiskola szükségeinek fedezéseül rendelte. Egy ily patriarchalis gondolkozású férfiúra méltán s megragadó hűséggel alkalmazta nt. Kovács Lajos lelkész úr emlékbeszédében II. Sam. XVIII. 18-ik vers »Gondolt vala pedig Absolon egy dolgot és még életében emelt vala magának valami oszlopot a király völgyében. Mert ezt mondja vala : Nincsen nékem oly fiam, kin az én nevemnek emlékezete maradna; azért az oszlopot a maga nevére nevezé, mert hivattatik Absolon oszlopának mind e mai napig.* Béke hamvaira, áldás emlékére 1 — A. G. — F. hó 24-ikén a kovácsházi refor. egyháznak gyászos napja volt. Ekkor temettetett el Euszthy Mihály ottani lelkipásztor, megsiratva egész gyülekezetétől, melynek 21 éven át, lelkiismeretes, hitbuzgó s ker. szeretettől áthatott lelkésze volt. A temetésen Csanádmegye ezen környékbeli intelligentiája is nagy számmal jelent meg. Született a boldogult 1885. Hód-Mező-Vásárhelyen. Tanulmányait szülővárosában s a deb-