Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 jelesek emlékére rekviemet azaz vallásos ünnepélyt ren­dezzen. Attól azonban a reform, egyház sem idegenke­dik, hogy a nemzeti élet nagy eseményeit, tehát okt. 6-át is általános nemzeti ünneppé tegye a nemzet, hogy benne minden magyar ember részt vehessen vallás-kü­lönbség nélkül. — Ez a K. Tóth K. úr cikkének veleje, melyre mi csak pár megjegyzést teszünk. A rekviemet, a gyászistenitiszteletet, ha az a dogmatikai motívuma, hogy halottaink lelkeit a purgatoriumból kiszabadulni segítsük, mi ís feltétlenül elvetjük mind a szentírás, mind a confessíók, mind a józanész alapján ; mert ezek alapján azt valljuk, hogy a lelkek sorsa a halál után mindjárt eldől, hogy nincs purgatórium, hogy imák és áldozatok árán senkit mennybe nem segíthetünk s bármi néven nevezett szentek az Istenfián kívül nem segíthetnek. De vájjon eltiltja-e az Irás, a confessio és a vallási ke­gyelet a holtakra való kegyeletes visszaemlékezés azon nemét is, melylyel elhunyt nagyjainknak gyászünnepé­lyein azért adózunk, hogy példájukon okuljunk, eszméi­ken lelkesüljünk, erényeiken felbuzduljunk ? I Mi a Szent­írásra, sőt a helv. hitvallásra való hivatkozást csak azon határig tartjuk jogosultnak, míg a »halottakért való áldo­zat «-ról, s »bizonyos imáknak fizetésért való elmormolá­sáról« (Helv. hitv. XXVI. 2. §.) a végből van szó, hogy a >halottakat haláluk utáni kínjaiktól az ily haszontalansá­gokkal ® (a Helv. hitv. szavai) meg lehetne szabadítani. Az ily balhiedelmeket mi ís elvetjük ; de egyházi vagy nemzeti jeleseinkre való kegyeletes visszaemlékezés ün­nepeit hittanilag megengedhetőknek, erkölcsileg jogosul­taknak és nemzeti szempontból szükségeseknek tartjuk. * Értsük meg egymást, kik egyetértünk. (Rövid válasz Bierbrunner barátom nyilt levelére.) Lehetetlen, hogy mí meg ne értsük egymást, még inkább lehetetlen, hogy egyet ne értsünk. Ki vonná kétségbe, kedves bará­tom, a te nemes szándékodat ? Ki gáncsolná s ki támadná meg a te hű munkálkodásodat ? Senki. Azért, k. barátom, érts meg engem s légy nyugodt: nem támadtalak én meg Tégedet, sem a püspököket nem bántottam, hanem igen ís megtámadtam a pánszláv papoknak hazaellenes, menthetetlen viselkedéseit. Egyet is értünk mi, mert hisz Te magad elismered, hogy a kifelé gravitáló ábrándok azok, melyek egyházunk baját képezik. Te is orvosolni akarod e bajt, e veszedelmes betegséget, én ís, meg más is. Csak a gyógyítás módjára nézve van köztünk nézet­különbség. Te ezen bajról, szangvinikusan beszélsz és eny­hén írsz; én pedig, higgadt természetem dacára is, szangvinikusan beszélek és úgy is irok. Te folyvást lágy flastromot rakogatsz a sebre, én pedig — miután azt tapasztaltam, hogy ez a flastrom-rakogatás- borogatás, lágyság és enyheség immár semmit sem használ, sőt a seb annál mérgesebben terjed anyaszentegyházunk testén — azt javallom, hogy ki kell a sebet metszeni. Részemről saját nézetemet több lelkésztársammal s világi urainkkal együtt továbbra is fenntartani, de megújítani akarom Veled a barátságot is. Melegen üdvözöl hű bará­tod : Sdntha Károly. * A pozsonyi ágost. evang. theol. akadémián a folyó 1886/7-iki tanév első első felében a következő tárgyak adatnak elő: Schneller István akad. ígazg. r. tanár által >Általános vallástörténet* I. II. tanfolyamnak heti 3 órán ; »Általános vallástörténet irodalma* szakad tárgy heti 2 órán; »Nevelés története®. I. II. tanf. h. 2 órán; »Német nyelv* kezdők és haladóknak az I. II. tanfolyamból h. 1—1 órán ; végül a >Philosophía semi­nariumot* h. 1 órán. — Gsecsetka Sámuel r. tanár elő­adja az »Ó-korí egyháztörténetet* az I. II. tanfolyamnak h. 4 órán; az »Egyházjogot* a III. tanf.-nak h. 3 órán; vezeti az »Egyházjogi seminariumot* (III. IV. tanf.) és »Egyháztörténeti seminariumot* (I. II. tanf.) h. 1—-1 órán. Trsztyénszky Ferenc r. tanár előadja a »Katechetikát * a IV. tanfolyamnak és a »Liturgikát« a III. tanfolyamnak h. 3—3 órán; a >Gyakorlati exegesist* (III. és IV. tanf.) h. 2 órán és vezeti a »magyar-német* és a magyar-tót homiletikai seminariumot* (III. IV. tanf.) h. I — 1 órán. Vasskó Gyula r. tanár előadja az »Ethikát« a IV. tanfo­lyamnak h. 4 és a »János evangelium magyarázatát* a III. IV. tanf.-nak heti 5 órán; az »Ujtestamentomi görög nyelvet« az I. tanf.-nak és a »Latin nyelvet* az I. II. tanfolyamnak h. 1—1 órán. Vezeti a »Dogmatikai seminariumot® (IV. tanf.) h. 1 órában. Dr. Masznyik Endre r. tanár előadja a »Theol. encyclopaediát* az I. tanfolyamnak h. 2 órán; a Synoptikus evangéliumok magyarázatát* (az I. II. tanf.) h. 4 órán ; a »Dogmati­kát® (III. tanf.) h. 4 órán és vezeti az »Exegetikai semi­nariumot® (III. tanf.) h. 1. órán. Pukánszky Béla r. tanár előadja a »Héber nyelvet® (I. tanf.) h. 3 órán; »Jób könyve magyarázatát® (II. III. tanfolyam) h. 4 órán és vezeti az »Ószövetségi seminariumot® (II. III. tanfolyam) h. 1 órán. Krupecz István m. tanár előadja a >Symboi ­likát* (III. tanfolyam) h. 2 órán; a »bibliai tót-nyelvet* (I. II. tanf.) kezdőkés haladóknak h. 1—1 órán; és »a bibliai tót nyelv helyesírását® (szab. tárgy) h. 1 órán; a »Magyar alkotmány tant® (szab. tárgy) h. 1 órán. — Dr. Pávay Gábor m. tanár orsz. kórh. főorvos és köz­egészségügyi tanácsos előadja a »Közegészségtant* (III. IV. tanf) h. 2 órában. Frühwirth J. énektanár tanítja az »Ének alapelemeit« (I. tanf.) h. 1 ; és a »Gyakorlati éneklést * (solo és kar, egyházi és világi énekeket) mind a négy tanfolyamnak h. 2 órában. * Gyászhirek. Az alsó-borsodi ev. ref. egyház­megyét ismét súlyos veszteség érte. Nagytiszteletű Végh György, mező-csáti lelkész s az a.-borsodi egyházmegye egyik nagyérdemű tanácsbirája, f. hó 12-ikén, életének 63. évében meghalt. Halála nagy veszteség nemcsak szeretett nejére, testvéreire, rokonaira és jeles egyházára nézve; hanem minden jó ügyet illetőleg. O ugyanis ama kiváló egyének közé tartozott, kiknél ész és szív egy­aránt magasfokú képzettséget értek el s gyönyörű Össz­hangban munkáltak közre a társadalom előrehaladásában. Ifjú korától fogva, még mindig nagyon kora haláláig, mindenki bizalmát, rokonszenvét és sokra becsülését meg­nyerte és meg bírta tartani. Fűszál nem lehet több sír­halmán, sőt még porszem is álig födheti több a meg­boldogult halandó részét, mint a mennyi hála- és tisz­teletteljes érzelem övezi emlékét. Igazságos és hű mun­kás volt. Élete örökös fáradozásban telt el, mert foly­tonosan használni vágyott. Szép testben nála valóban szép lélek lakozott. Teméntelen csalódásait és meg nem érdemelt szívsebeit bizonyára amaz egyetlen, legbiz­tosabb gyógyírral enyhítgette, hogy szépítette, boldoggá tenni törekedett a mások életét. Á lelkészi magasztos foglalkozás egészen szívéhez és lelkületéhez illett, s bizo­nyára sokáig emlékezetes marad finom modora, nyájas részvéte, buzgó munkavágya. Egyházi és iskolai ügyek egyiránt érdekelték s tanulságos jelentései barátokat és tisztelőket szereztek neki a tanítók körébén is. Nem szenved kétséget, hogy hasznos élete jeles méltatóra ta­láland. Mi e néhány sorbán csak ama kicsordult köny­nyünket óhajtók magyarázattal kísérni, melyet halálának híre fakasztott szemünkben. Legyen áldott a hant, mely takarja, s halhatatlan szép emlékezete! — Budapest, 1886. okt. 19. —k. — Varga Ferenc a pécsi tantestület elnöke és belvárosi tanító f. hó 18-ikán elhunyt. Béke hamvaira!

Next

/
Thumbnails
Contents