Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-31 / 5. szám
132 Izgatás a domestica ellen. Somogynak Baranyával határos részeiből, az u. n. belső-somogyi reform, egyházmegyéből kellemetlen érzést keltő tudósítások érkeztek hozzánk a legközelebbi napokban. > A jó somogyiak * — mint egyik tudósítónk nevezi a különben vallásos, egyházias jellemű protestáns népét Somogynak, a jó somogyiak erős actiót készülnek kifejteni az országos egyházi közalap megszüntetése céljából. Egyik népesebb gyülekezet körlevelet bocsát ki 40 más testvér egyházközséghez, felhívja ezek presbyteriumait, hogy tartsanak gyűlést, ebből küldjenek követeket az általuk kitűzött helyen tartandó nagy gyűlésbe, a melyből azután egy hatalmas petitiót készülnek intézni O Felségéhez, mint a magyar református egyház legfőbb fejéhez, a közalap megszüntetése iránt. S mikor e sorokat írjuk (29-ikén) a gyűlés talán már összeült és tanácskozik. Honnét e megdöbbentő jelenség? Abban egyetért mind a három tudósítónk, hogy a nép nem magától teszi ezt, hanem lelketlen bujtogatok műve, kik ily mellékutakon igyekeznek maguknak talán egy kis anyagi hasznot szerezni, vagy a nép kegyét megnyerni. Hogy kik ezen bujtogatok ? azt egyik levelezőnk sem írja, s ugy látszik, hogy egész bizton ők sem tudják, valami ignota quantitások. Egy nagy tanulságot azonban meríthetünk belőle mindnyájan : Álljunk résen! Ma egy-egy vándor anabaptista, majd egy-egy fanatikus nazarénus próféta tesz kísérletet a régi gyepű megrontására, népünk megszéditésére, majd — mint a példa mutatja — más oldalról igyekeznek egyházunkban szakadást támasztani. A sátán eléggé alkalmas fegyverrel fordult egyházunk nyugalma ellen. 5 Ne fizessünk !* Az ily jelszóval ellátott lobogók mindenkor népszerűek voltak ; legtöbbször könnyen lehetett alá híveket toborzani. Hogy a jelen alkalommal mi sikere lesz a felhívásnak, nem tudjuk ; mert hiszen épen most, kellene a nevezett gyűlésnek megtartatni; bízunk azonban népünk józanságában, bízunk a Jó somogyiaknak* vallásos s egyházias jellemükben, hogy nem engedik magukat nagyobb mértékben téves útra vezettetni; hiszszük hogy a hedrahelyi és kis-bajomi egyháztanácsoknak ezen felhívásra adott s lapunk más rovatában olvasható válaszaik, nem fognak visszhang nélkül maradni, s a többi felhivott egyház is ily valódi protestáns szellemben fog nyilatkozni. De hát ha csalódnánk, s a nem fizetésre hívogató csábitó szavak híveink közül többeket megejtenének, quid tunc ? Egyik levelezőnk az esetben bízik az esperes ismeretes erélyében. Mi részünkről ezen mozgalommal szemben nem az esperesi, hanem egyedül a lelkipásztori erélyt véljük célszerűen alkalmazandónak. Őrködjünk lelkiismeretesen híveink felett, oktassuk, tanítsuk azokat, ébreszszük, fokozzuk bennök a vallásos érzelmet, az ősi egyházhoz való ragaszkodás érzetét, a protestáns buzgóságot, áldozatkészséget, a jelen esetben e mellett magyarázzuk meg újból és újból a közalap természetét, hivatását, áldását, vagy is forgassuk minél gyakrabban, minél lelkiismeretesebben azokat a fegyvereket, melyek az alább közlendő hedrahelyi és kis-bajomi presbyteri válaszokból oly szépen csillognak elő: és ekkor megtettük mindazt, a mit tennünk kell és tennünk lehet. Ha ezeknek nincs hatásuk, ha a mozgalmat indítók menni akarnak a megkezdett ferde úton, nagyon céltévesztett eljárásnak tartanok őket nem tudom miféle brachiális eszközökkel feltartóztatni. Sőt ha azon vidéken netán az a nézet gyökeredzett meg a nép lelkében, hogy O Felségéhez való folyamodással felforgathatják egyházunknak ezen áldásos intézményét, a domestikát, inkább támogatni, hogy sem akadályozni kellene ezen lépésükben, ez lesz a legjobb orvosszer. Ám menmenjenek, hadd győződjenek meg gondolkodásuk s terveik fonák voltáról, és arról, hogy a legfelsőbb helyen is szentesitett egyházi törvény előtt meg kell hajolniok, ha buzgóságból nem, hát kényszerűségből, s hogy azt a parányi áldozatot, mely tőlük a közalapra kívántatik, ha önkényt nem akarják meghozni, meg kell hozniok a politikai hatóság kényszerítő hatása alatt. Farkas József. Az egészségtan tanitása prot. iskoláinkban. Az 1885-ik évben 4703. sz. a. a belügyminisztérium, egyetértve a közoktatásügyi minisztérium -mai, egy leiratot intézett a városi hatóságokhoz, melyben felszólítja azokat, hogy ha lehet még az I884 /5 . iskolai évben hozza be a hatósága alatt álló népiskolákba és polgári iskolákba ^az életmentés és egészségtan* tanítását; a jövő iskolai évre, az az i 885 /6 -ra osztassa be azt mint rendes tantárgyat. Egyszersmind ajánlja a miniszter dr. Széli Lajos ^Életmentés és egészségtan* című tankönyvét és ^Vezérkönyv az életmentés és egészségtanhoz* nagyobb és terjedelmesebb munkáját a tanítók számára. Mindkettő pályanyertes mű. E leirat, illetőleg rendelet értelmében több állami és községi népiskolában és polg. iskolában már az 1884 /5 - iskolai év utolsó felében megkezdetett az életmentés és egészségtan tanitása; a folyó iskolai évre pedig mint rendes tantárgy taníttatik az olvasással együtt a felsőbb osztályokban.
