Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

1357 1355 1357 ságot tanítottak, az igazat ez mondjál* s többé aztán maga nem kutat tovább, hanem esküszik a mester szavára. — Vájjon nem így van-e ? 1 Most már azonban bevégzett ténynyel s illetve a megjelent művel állván szemben : erről kell szólanom. A mi mindenekelőtt a fordítást illeti, az általában világos, szép, tömör s magyaros és csak itt-ott vesztegeti meg fordító irályát részint az előtte volt idegen szöveg, részint pedig az újabb hírlapi neologismus, a midőn »ez idétt*-et ir »ebben az időben*, »szemkör«-t a »látkör« helyett stb. Nem magyaros : »Ugy van írva, hogy maga az egyptomi király engedte meg kiköltözködniök« (2. 1.); »Kölönösen szivén hordja Jeruzsálemet erős és fényes királyi székvárossá alakítani át* (26. 1.); »a miből minden dolog kiáll* (49. 1.); »ez is gondolkozás mód volt* (84. 1.) stb. Egyenesen érthetetlen ez: »S így a mit az egyptomiaktól bízvást meg lehetett követelni, azt ők (t. i. a zsidók) merényletnek nézték* (2. lap). Talán így lesz: >s így a mit tőlük az egyptomiak bizvást megkövetelhettek, azt ők merényletnek nézték?1« Valamint a 135-ik lapon is ennek: »valamely isten parancsát kell teljesíteni* csak úgy lesz értelme, ha így olvassuk : »valamely isteni parancsot* stb. és bizonyára a 91. lapon is a hibás fordításnak s illetve annak tulajdonítható, hogy a fordító nem egészen helyesen értette meg az eredetit a következő logikátlan tétel: »Miután így kiküzdik magukat, most már magok közé bocsáthatják a pogányokat, teljes biztonságban lévén, hogy assimilálni fogják őket és nem maguk assimiláltatnak. A zsidósítás első sorban a Jeruzsálem körüli tartományrészekre terjed, majd Galileának és a Jordán keleti mentének némely területeire. S ekkor a héber nyelv, melyet a rabságból megtértek még száz évnél tovább megőrzenek, háttérbe szorul a pogányok arameus dialectusai elől és csak tudós és szent nyelvkép marad fenn.* Óhajtottam volna, hogy az előforduló idegen szavakat fordító magyarázta volna meg, ha már ő a nagy közönségnek szánta azt a könyvet, melyet szerző csak a theologus világ számára adott ki, s így nem tartott sok dolgot megmagyarázandónak; aminők: a midrds, ftiooig, ívvogog szavak, a Kiszlev, Adar és Nisán hónapok. Helytelenül használja fordító e pluralisokat: bamoth, nebiim, midőn azokat »bamothok« s »nebiimok«-nak mondja; mindkettőnél benne van már az eredeti héber szóban a többes. Azonban annál inkább helyeslem amaz eljárását, hogy a könnyebb érthetőség kedvéért egy-két helyen a mi viszonyainkat hozza fel analógiául; a mint ezt pl. teszi a 37. lapon, midőn mondja: »maga e szó »kanaanita« kalmárt jelentett, mint ma a »zsidó« név Német- vagy Magyarországon* ; vagy a 90. lapon, midőn az Esdrás törvénykönyvéről mondja, hogy ez »később a zsidóság arany bullájává lett.* Itt hiába tette volna a »Test act«-et, ezt nem értette volna meg olvasói nagy része. S ha még megjegyzem, hogy a nevek helyes nyomtatására több figyelmet kellett volna fordítania, hogy pl. Achia helyett ne Athia, Mésa helyett ne Méta s Hazael helyet ne Hazrael került volna a szövegbe : a fordító munkájával készen vagyok. Legyen szabad azonban egy-két észrevételt még magára a munkára tennem. (Vége köv.) Kenessey Béla. BELFÖLD. Az ág. hitv. evangelikus egyház egyetemes közgyűlése. (Folytatás és vége). A közgyűlés második napján a theol. akadémiai nagybizottság jelentése tudomásul vétetvén, e tárgygyal kapcsolatban kimondatott, hogy a nagybizottság készítsen a jövő évre javaslatot, mely a theol. vizsgákra nézve egyöntetűséget hozzon létre. Egyszermind köszönetet szavazott a közgyűlés Prónay D. bárónak, ki a legjobb theol. munka szerzőjének az idén is 20 arany jutalmat tűzött ki a pozsonyi akadémián. A lelkészi vizsgák elnöksége kérdésében Prónay D. br. elnök felszólítására a kerületek nyilatkoznak és pedig : a dunáninneni kerület az eddigi uzust fenntartani kívánja; a dunántuli kerület a kerületi felügyelő és püspök kettős elnökségét kívánja; a tiszai kerület szintén a kerületi felügyelő és a püspök kettős elnökségét óhajtja; a bányai kerület a régi szokást kívánja fenntartani. Prónay D. br. elnök: Miután két kerület a kettős elnökség mellett, kettő pedig az eddigi szokás mellett nyilatkozott, az eddigi szokás marad érvényben, vagyis minden kerület tetszésére bízatik az elnökség meghatározása. Karsay Sándor püspök indítványozza a lelkészek vizsgálati okmányának egyetemes jellegűvé tételét. Prónay Dezső br. indítványára ezen ügyben a négy püspök értekezni fog s azután együttes indítványt tenni. A szupplikáció ügyében kiküldött bizottság jelentésében a következő javaslatot terjeszti be : 1. A tápintézetre való személyes kéregetés, mint a mely a mai viszonyok közt mind a kiküldött ifjak erkölcsi életére káros hatással van, mind pedig az érdekelt iskolákra hátrányos — beszüntettessék. 2. A fenntebbinek helyébe következő intézkedés életbeléptetése javasoltatik. Az egyes iskolák igazgatóitól, az év különböző szakaiban, az esperesi hivatal utján, az egyes gyülekezetek lelkészeihez adakozási ivek küldessenek, kik a szent ügyet szem előtt tartva, a híveket adakozásra buzdítsák s az íveket a gyűjtött pénz becsatolásával az iskolák igazgatóihoz posta utján, újra és okvetlen visszaszármaztassák. 3. Az ily módon eszközölt gyűjtésnek köre az algimnáziumokra vonatkozólag bezárólag bezárul azon egyházkerület határvonalával, a melyen azon léteznek, ellenben a főiskolák és akadémiák gyűjtési szabadsága kiterjed mind a négy egyházkeületre. A polgári iskolákra való gyűjtés szigorúan betiltassék. Gzékus István püspök ellene van a javaslatnak, melyet elhibázottnak tart, mivel meggyőződése, hogy az ivekkel való gyűjtés eredményt nem fog felmutatni, úgy hogy míg a mostani gyakorlat mellett az egyes intézetek 800—1000 frtot is kapnak évenkint, ezentúl IOO írthoz sem fognak jutni. A szupplikációt nem tartja az erkölcsökre káros hatásúnak, mint a bizottság, ennélfogva kéri a javaslat elvetését, vagy ha ez nem történnék meg, a kerületekhez kéri áttétetni a javaslatot véleményezés végett. Szeberényi Gusztáv dr. püspök, mint a kiküldött bizottság egyik tagja a javaslat mellett szól, nincs ugyan ellene a szupplikációnak, de igenis a személyes kéregetésnek, szerinte magára a szupplikánsra nézve deprimálólag hat, azt a kolduláshoz szoktatja, azokra nézve pedig, kik a kéregetőket kénytelenek ellátni, terhes. Az ivek kibocsátása által, melyeket a lelkészek kezelnének, véleménye szerint nem fogna az adakozás csökenni, ellenke-