Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-24 / 43. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 magyar tudományos irodalom eddigelé különben sem veszélyeztette egyházunkat s így azon okból sincs szükségünk ily széles körű társulatnak alapítására, hogy védelmezzük magunkat netáni megtámadtatások ellen. Hagyjuk a tudományok művelését a tudományos akadémiára. Tovább menve, mindenesetre igazat kell adnunk az ^Evangel. egyház és iskola* cikkírójának abban, hogy irodalmi társulatunk nem karolhatja fel a népies irányú vallásos irodalmat, mert a felekezeti jelleg s a különböző nemzetiségek a két protestáns egyházban elháríthatlan akadályokat gördítenek az ily vállalat elé. Irodalmi társulatunknak csak az lehet célja és feladata, hogy a mivelt protestánsok között a müveitek nyelvén terjessze a theologiai műveltségettudományt és tudományos theol. szakirodalmat teremtsen a hivatott theologusok között. E szerint az irodalmi társulatnak kettős célja lenne: egyfelől a theol. és egyházi tudományok művelése, másfelől az egyházi és theologiai műveltségnek a műveltek közötti terjesztése. A kettős cél érdekében szolgálna oly theologiai folyóirat, a melyben úgy a müveit protestánsoknak szóló értekezések, mint tudományos theologiai dolgozatok s tanulmányok közöltetnének és pedig az érdeklődés fokozása érdekében minél nagyobb változatossággal. E mellett tehetségéhez s a rendelkezésére álló eszközökhöz képest gondoskodnék kisebb s nagyobb theologiai művek kiadásáról s olcsó terjesztéséről. Hogy az alakulandó társulat elé ily kettős célt tűzök, annak oka abban fekszik, hogy az összes müveiteket akarnám ezen egylet érdekkörébe vonni s ez által az egyháztól idegenedő tagokat megnyerni, az érdeklődőket megtartani s az evangyéliumi tudomány világosságát és igazságát a templomon kívül is feltüntetni. Ha csak a szorosan vett szakszerű theologiai tudományok művelését tűzné ki feladatául a társulat, könnyen úgy járhatna, mint a közöny és az érdeklődés hiánya miatt beszüntetett ^Protestáns egylet.* Tudománynyal s bátran lépjünk azon tudományosan képzettek elé, a kik azt állítják, hogy a theologia nem tudomány] Az által, hogy tudományos theologiai szakszerű tanulmányokat és munkákat adna ki, a társulat elősegítené a lelkészeknek és theol. tanároknak önképzését, megakadályozná sok lelkésznek elparlagiasodását s végül megteremtené a magyar protestáns theologiai irodalmat. Nem kellene hallanunk tudatlanságunk s műveletlenségünk ellen illetlenül emelt vádakat, hanem bátran rámutathatnánk szellemi tőkénkre s munkásságunkra e téren is, mint azt más tudományokban tehetjük. Végül néhány szót az anyagi eszközökről, a társulat pénzbeli alapjáról. Minthogy ily társulat csak úgy felelhet meg becsületesen céljának, ha kellő vagyonnal rendelkezik: ez okból legelőbb adományok gyűjtése által kellene egy elkölthetetlen alaptőkét szerezni, a melynek kamatai a társulat céljaira használtatnának. A gyűjtést minél nagyobb mérvben kellene eszközölni minden egyes egyházban, úgy hogy tehetségéhez képest mindenki járulna a cél eléréséhez; igen természetes, hogy ez csak úgy valósítható meg, ha az egyes kerületek hatóságai rendelik el a gyűjtést. A kiadandó folyóiratnak, mely lehető legolcsóbb lenne, járatására minden egyház köteleztetnék; kivételt képeznének a teljesen szegény egyházak, a melyeknek azt ingyen küldené a társulat. A begyűlt tőke kamataiból és az előfizetési díjakból fedeztetnének a nyomatási s kiadási költségek, fizettetnének a szerkesztők s a mennyire lehetséges lenne, jutalmaztatnának a munkatársak, mert hisz ^méltó a munkás az ő jutalmára/ Szentegyházunknak veszélyeztetett java, fénye, régi dicsősége, de maga az önfenntartási ösztön is hajt és kényszerít, hogy ne hagyjuk pusztulni egyházunkat s ne nézzük ölbe tett karokkal, mint készül elmosni azt a római katholicizmus pusztító árja! Ébredjenek fel bennünk valahára őseinknek a protestántismusért sokat küzdött és szenvedett szellemei 1 ébredjenek fel világítsanak s bátorítsanak a munkára! Szent cél az, melyért küzdeni minden protestánsnak szent kötelessége! Hiszem és remélem, hogy jó akarattal s közös erővel sikerülend felrázni egyházunkat lethargiájából, megszüntetni a hideg közönyt és éltető meleg érdeklődést önteni az elhidegült szívekbe; hiszem és remélem, hogy ily módon előkészítjük az uniót is, melynek egyszer okvetlenül be kell következnie. Mayer Endre, ev. theol. tanár Eperjesen. ISKOLAÜGY. Az egyház autonomiája és az iskola szabadsága kérdéséhez. Nincsen kellemetlenebb dolog, mint az, mikor az embernek félreértett vagy helytelenül értelmezett szavait kell mngyaráznia. És nekem most ilyen munkát kell végeznem, midőn a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« f. é. 3 5-ilc számában megjelent s a »Magyar Paed. Szemle* 8-ik füzetének vezércikkére vonatkozó észrevételekre kívánok reflektálni. Hogy ezt ily elkésve teszem, ennek oka az, hogy én a tanügyi lapokat s a tanügygyei foglalkozó időszaki sajtótermékeket csak akkor olvasom, mikor a »Paed. Szemle* szerkesztéséhez fogok; ez pedig havonkint csak egyszer történik. Hogy a »Paed. Szemle* 8-ik füzetének érveléseit, melyeket dr. Ballagi Mór tanügyi működésének ecsetelésével hoztam kapcsolatba, itt a »Prot. Egyh. és Isk. Lap« hasábjain védem ezt azért teszem, mert illő