Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-17 / 42. szám

1341 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LÁP. 1270 A szintén felső-baranyai n.-vdtyi egyház Morvái Ferenc szaporca-tésenfai lelkészt választotta papjává. — A hőnyi evang. gyülekezet Tolnay József h. lelkészt, a csávái evang. hitközég pedig Bőhm János theol. magántanárt és dunáninneni püspöki segédlelkészt választotta rendes lelkészévé. * Személyi hirek. Boros Péter szent-erzsébeti (Baranyam.) reform, lelkész állomásáról lemondott és nyugalomba vonult. — Dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök úr közelebről Biszkup Béla nógrádi esperességi, Binder Jenő besztercebányai és Fábry Pál mezőberényi segédlelkészeket szentelte föl a papi hivatalra. — A f-baranyai ref. egyházmegyében megüresedett egy papi és egy világi tanácsbíróságra általános többséget senki sem nyervén, mint legtöbb szavazatot nyert egyének, újabb szavazásra kitűzettek a papi tanácsbíróságra: Szendy Lajos vejti-i és Iványos Soma kis-csány-oszrói lelkészek, a világi tanácsbíróságra pedig dr. Kerehy Mih ály pécsi ügyvéd és dr. Ballagi Aladár egyetemi tanár. * Lelkészi vizsgálatok. Az őszi lelkészi viszgálaton, mely Szász Károly püspök úr elnöklete alatt Ballagi Mór, Baksay Sándor, Koncz Imre, Kovács Antal, Sípos Pál, Szilády Áron urak és a theol. tanárok által f. hó 12-én tartatott, a kápláni vizsgára 3, a papira 2 egyén jelentkezett, kik mindnyájan sikerrel kiállták a vizsgálatot. Első vizsgát tettek Füle Antal, Pap István és Thorma József candidatások, másodikat Módra Imre és Sípos Pál segédlelkészek. * Templomszentelés. Szilágymegyében, Szamos-Újlakon, szeptember 26-án szentelték fel az ev. ref. templomot. A templomot Bácz Mátyás szilágy-csehi kir. aljárásbiró és szamos-újlaki birtokos úgyszólván önmagára utalva építette, a mennyiben ő az egyház 165 frtnyi vagyonát 1865. év óta oly sikeresen kezelte, hogy az ott még élő, néhány református család részére, nemcsak az 1400 frtba került templomot felépíttethette, hanem az egyháznak ezenkívül még körülbelül 1000 frtnyi alapvagyont is gyűjtött. A felavatást Nagy László szilágymegyei ev. ref. esperes eszközölte, kinek a nagy számban összegyűlt közönség előtt tartott felavató beszéde, vallásos és hazafias tartalmánál fogva, nagy tetszésben részesült. Az egyházi ünnepélyt kedélyes ebéd követte Rácz Mátyás szilágy-csehi lakásán, hol az összegyűlt ünneplő társaság késő éjjelig mulatott és osztozott az egyházáért buzgó hazafi örömében. * A magyarhoni evang. egyetemes gyámintézet ez évi közgyűlését Rozsnyón tartja meg f. hó 17-én. A gyámintézeti küldöttek fogadására bizottság neveztetett ki a rozsnyói presbyteriumból. A gyűlést ünnepélyes istenitisztelet előzi meg, melyen az alkalmi szonóklatot Kemény Lajos osgyáni lelkész tartja. A gyűlés utáni közebédnek azon szokatlan körülmény fog különös érdeket kölcsönözni, hogy nők is részt vesznek benne, mivel a rozsnyói női gyámintézet lesz a tulajdonképi házigazda, de egyszersmind az ünnepelt is, a mennyiben e páratlan tevékenységű egyesület akkor tartja 25 éves jubileumát. * Győry Vilmos síremlékének fölavatása f. hó 13-án délután ment végbe, szép számú közönség jelenlétében, a melynek sorában ott volt : Czékus István püspök, Sárkány József kir. táblai tanácselnök, Földváry Mihály alispán, Győri Elek és Haviár Dániel országgyűlési képviselők s igen sokan az ev. egyház egyetemes gyűlésének küldöttei közül. A fölavató szertartást a budapesi iparosképző protestáns egylet dalárdája nyitotta meg karénekkel, mely után Horváth Sándor pesti magyar ev. lelkész mondott fenkölt szellemű emlékbeszédet, melyből a következő szép részletet közöljük: »Kié ez a sirhalom, kié ez a síremlék? Győry Vilmosé, az Isten emberéé. A hírneves költőé, ki azt a csókot, melyet a múzsa bölcsőjében a homlokára nyomott, szíve őszinte és igaz érzelmeiből fakadó dalokkal hálálta meg. A költőé, kivel mindvégig nyilt arccal társalgott a költészet géniusza, sohasem levén oka, hogy kegyeltje lantjára figyelve, pirulnia s arcát elrejtenie kelljen. Nem hiába költő is volt, pap is volt egyszersmind. Két oltáron áldozott: a vallásén és a költészetén. Az egyik oltár lángját a másik oltár lángjával éleszté. A vallás ollárához magával vitte a költészet verőfényes csillámjának melegét, a költészet oltáránál mindig a vallásos ihlet dicsfényében jelent meg. Próféta és költő volt, mint az antik világ vitézei! Próféta és költő, ki mint ama névtelen szentírási látnók, magasztos ihlettel hirdette, hogy az emberi szív idegen isteneinek nincsen jövendőjök, hogy oltáraik összeomolnak, hogy jaj annak, ki az anyagi világ határain túl egy jobb, boldogabb hazát nem remél!« Beszédjét e szavakkal végezte : »Csak az lesz por, mi porból vétetett. A lélek él, nem ér enyészetet! Ámen.« — A nagy hatást keltett beszéd után Dalmady Győző adta elő ez alkalomra irt költeményét, mely mély benyomást tett a hallgatóságra. A költemény realisztikus alapon indul, visszaemlékezéssel az utolsó szóra, a melyet a költő a sír szélén intézett a halotthoz. Kitör fájdalma a sikertelen küzdelem emlékére, a melyet a külvilággal vívott s a melyben ez maradt a győztes. »Hiába volt küzdelmünk!* sóhajt föl; a szelid apostolt elvesztettük. De megvigasztalódik a síremlék láttára, a melyen a dicsőült neve ragyog, több fényt árasztva szét, mint a hiu világ pompája ; több melegséggel és szívvel szólva szívünkhöz, mint mások tetteikkel. A kő mintegy megelevenül ; a ki megpillantja, az elhunyt közelségét érzi, szíve megvigasztalódik, a költő és apostol szózatát véli hallani s ez mint égi zengzet kiséri. A költemény az idealizmus világába visz, az elhunyt hatását zengve, mintha köztünk élne. Még a temető is hatása alatt áll, mert a mióta ő ott van, »annak is édesebbek álmai, könnyebb neki várni a feltámadásra.* Végül ismét a dalárda énekelt el egy dalt s az ünnepélyesség ezzel véget ért. * Nagybecskereki egyházunk, mint levelezőnk irja> szépen gyarapodik és épül. E tavaszon megkezdte az építke" zést, még pedig, hogy a 300 forint évi árendától megszabaduljon, mibe a lelkész szállasa évenként került, először is a papilakot építtette fel, egy csinos és kényelmes lakóházat, mely a városnak is díszére szolgál s melynek építési költségét, 6000 frtot a hívek buzgóságának, különösen Vécsey István úr példás áldozatkészségének lehet köszönni. A templom-alap, melyre a buzgó lelkész 13 frtot gyűjtött, ma már 16,000 frtra emelkedett, de ez összegen sem a Benkó-féle, sem az újabb Nagy Virgil-féle terv szerint, melyek bármelyike legalább is 25 ezer frtba kerülne, építkezni nem lehetvén : Szalay lelkész a tél folyamán ismét körútra indul azon egyházkerületekbe, melyekben még nem gyűjtött, mire annyival több erkölcsi jogcímet vél, minthogy egyháza legnagyobb része a különböző kerületekből beszármazott tagokból áll. E mellett a n.-becskereki tevékeny presbyterium, mely az idén is oly kiváló erőkkel gazdagodott mint Eötvös Károly Lajos tanfelügyelő és Réczey Gyula vasúti felügyelő, arra is kiterjeszti figyelmét, hogy a Duna-Maros-köz elhagyott szórványait szellemi és erkölcsi támogatásban részesítse. Legközelebb a nagy-kikindiai hívek leány-egyházzá alakulását vette öi vendet'es tudomásul, jövőre pedig készséggel adta beleegyezését, hogy lelkésze az elixenheimi, törökbecsei és valkányi reformátusokat összeszedje és lelki ellátásban