Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

67 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 lejárt követelések összege 2.919,24073 frankra rúgott. Kötvények visszavételére 1.157,927*19 frankot fordított a társaság. A biztosítási alap, melylyel a társaság a szerződésekben kikötött feltételek teljesítését biztosítja, három millió 944,971-26 frankkal emelkedett. Az aktívák az üzleti év végén 89.282,500-94 frankot tettek. E mérleg felállításánál vételáron bejegyzett értékén értéktöbblete nem vétetett tekintetbe, mivel ezek az értékek nem realizáltattak, s igy azonnali nyereség forrásául nem tekinthetők. Ennek az értéktöbbletnek azonban nagy jelentősége van ; ment konszolidálja ama garanciákat, melyeket a társulat nyújt. Tőkebefektetések: 1.935,056'15 frank a brit kormány értékpapírjaiban, 1.942,687-40 az indiai és gyarmatkormány értékpapírjaiban, 13.841,232-29 frank más államok értékpapírjaiban 1.725.198-02 frank vasúti részvényekben, elsőbbségekben és garantált értékpapírokban 29.870,022-60 frank vasúti és más kölcsönkötvényekben, 14.620,450 frank házakban, melyek közt a társaság bécsi és budapesti házai vannak, 12.722,801-15 frank jelzálogokban ér 14.407,095 93 frank különböző biztosítékokban. NECROLOG. Komárom városának egyik jeles szülötte felett zengett a gyászének e hó 16-án Ekecsen — Komárom megyében —- hol a megboldogult majdnem 30 évig hirdette az Úrnak szent igéjét az itteni ref. felekezetű keresztyéneknek. Nagytiszt. Farkas Benő ev. ref. lelkész s egyházmegyei tanácsbiró nincs többé az élők között! Született Komáromban — 1826-ban iparos szülőktől, iskoláit az. ottani népiskolában s az akkor még virágzó ref. algymnásiumban kezdette meg, majd a tudomány életadó ereje után sovárogva, Debrecenbe sietett, hogy ott a bölcsészeti tudományágakban magát kiképezze. Debrecenben töltött idejéről kedvesen emlékszik vissza azon időszakra, melyben, mint nagybotos huzamosb ideig szerepelt a tanulókból alakult tűzoltó ifjúság díszes koszorújában. Végezvén a theologiai tanszakot, magyar alföldünk egyik jeles városa Békés elöljárósága hívta meg népiskolája első tanítójául, s itt érte őt a szabadságharc első szikrája, mely mint villámerő hatott reá, s lelkészével együtt rác és oláh felkelők ellen küzdött, karddal kezében — mint honvéd hadnagy a hon védelmezésére. A forradalom lezajlása után, vissza lépett ismét a tudomány szelid harcmezejére, hogy kimívelt lelkével ott használjon a haza javára. Komáromba jött tehát, s ott mint gymnásiumi tanár működött, s innen lépett a lelkészí pályára, — mint segédlelkész Hetényen huzamosb ideig a mély tudományu Végh Mihály lelkész s esperes mellett segédkezett, hol az 1867-iki végzetes tűzvész mindenét, minden addig szerzett tudományos s helyre pótolhatatlan iratgyüjteményét megsemmisité. E romlás után jutott rendes lelkészi állomására, az ekecsi lelkészi hivatal szószékére, hol egész haláláig oly kitartóan oly híven és sikeresen működött. Rövid volt a pálya melyet megfutott, de annál nyomasztóbb a gond és teher, mely a szegénységgel küzdő egyházban vállaira nehezült. De ennek dacára a sors csapásai által is sokszor sulytott csekély népességű egyházban ritka sikerrel fáradozott; s munkásságának tartós nyomai maradtak fennt a súlyos anyagi gondokkal s szegénységgel küzdött egyházban. Emeltetett díszes szép iskolát s tanítói lakot, cseréppel fedetve több, mint 3000 írt értékben, a romlásnak indult lelkészlakot alacsony rozzant állapotából kiemeltette, lakályos lakszobákkal ellátva újból fedeleztette. Nem hagyá nyugodni soha szorgalma, tiszta lelkülete, rendszerető haladó iránya, mely az egyháznak anyagi s szellemi előhaladását tűzte maga elibe. Közelebb, midőn a sok gonddal járó építkezéseket bevégezte s már némi pihenésre számithatott volna, a véletlen uj akadályt gördített eleibe. Az egyház egyik harangja meghasadt, ujat kellett öntetni, s az erre szükségelt 400 frtot elő kellett teremteni semmiből. Azaz nem semmiből, a hívek buzgóságából. Addig fáradozott, mig a pénzt elő nem teremtette s az uj harangot m-g nem öntette, nem is sejtve, hogy annak érc hangja ily hamar zengjen búcsu-hangot gyászos ravatala felett. S im mikor nem is vélte, a sírba rogyott hirtelen, munkája közepett, s midőn a felette szónokló Kiss Pál csicsói lelkész ur előadá a teendőket, melyeket egy prot. lelkésznek múlhatatlanul teljesíteni kell, hangról-hangra nyomról-nyomra mind teljesité ő azokat, teljesité mind azt, a mi csak a gyenge emberi erőtől kitellett. Mint rendszerető, pontos munkás, példány tekintélyű lelkésztársától búcsúzott el tőle a sírnál tiszt. Tóth Kálmán gelléri lelkész ur s pályatársa, kit nem rég ezelőtt épen ő iktatott be hivatalába, cserébe talán azért, hogy ő a boldogultat a sírig kikísérje; zokogva fogott vele kezet áldólag a sírnál, sok-sok hivatali s pályatársa, barátja, tisztelője s az egész gyülekezet! Legyen is áldva sírja, s könnyű a föld hamvain I szívből óhajtom én is, ki bölcs vezérlete alatt 26 év óta mint népiskolai tanítója láttam szemeim előtt elhaladó csendes és sikeres munkálkodásában. Siró, kesergő családot maga után nem hagyott, szeretett nője Végh Krisztina 1881-ben szállt előre el azon sirba, hová most maga mellé várta ; gyászos elhunytát egyetlen testvére Farkas Terézia özv. Somodi János volt ekecsi körjegyző özvegye siratja. Farlcas Ferenc, tanitó. Kovács János. 1812—1886. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye egyik jelesét, a fertősalmási gyülekezet pedig tisztelet- és szeretetben álló derék lelkészét vesztette el Kovács Jánosban folyó hó 2-án. Született a boldogult Szatmármegye Patóháza községében az 1812-ik évben. Az éles eszű gyermek korán kitűnt társai köziil, jómódú szülei Máramaros Szigetre vitték iskolába, hol mindég a gradus elején foglalt helyet, s tanárai szeretetére érdemesité magát. A gymnasiumot elvégezvén, a szelid lelkületéhez leginkább illő papi tudományok elsajátítása végett a sárospataki főiskolába ment. Tanulmányainak végeztével, a jó emlékezetben levő ifjú a classicai nyelvek tanítása végett a szigeti iskolához hivatott. Majd több helyen, mint lelkész működvén, az 1845-dik év elején Fertős-Almás hívta meg lelkészül, mely állomását ugyanazon év ápril 28-án el is foglalta. A jó módú, egyszerű, de értelmes nép szeretetét megnyervén, virágzó állapotára emelte egyházát. Évek folyama alatt a templomot díszes bádogtoronynyal láttatta el, szép papi, tanítói lakokat és iskolát emeltetett a buzgó egyháztagok és előjárók segélyével. Négy évtizednél tovább volt lelkész F.-Almáson, de e hosszú idő alatt egyetlen percre sem rendült meg híveinek egykor benne helyezett bizalma. O bölcs mérsékletével, szelídségével a heveskedőket min-