Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

67 PROTESTÁNS EGYHÁZI ES ISKOLAI LAP. 14 2 lejárt követelések összege 2.919,24073 frankra rúgott. Köt­vények visszavételére 1.157,927*19 frankot fordított a társaság. A biztosítási alap, melylyel a társaság a szerző­désekben kikötött feltételek teljesítését biztosítja, három millió 944,971-26 frankkal emelkedett. Az aktívák az üzleti év végén 89.282,500-94 frankot tettek. E mérleg felállításánál vételáron bejegyzett értékén értéktöbblete nem vétetett tekintetbe, mivel ezek az értékek nem rea­lizáltattak, s igy azonnali nyereség forrásául nem tekint­hetők. Ennek az értéktöbbletnek azonban nagy jelentő­sége van ; ment konszolidálja ama garanciákat, melyeket a társulat nyújt. Tőkebefektetések: 1.935,056'15 frank a brit kormány értékpapírjaiban, 1.942,687-40 az indiai és gyarmatkormány értékpapírjaiban, 13.841,232-29 frank más államok értékpapírjaiban 1.725.198-02 frank vasúti részvényekben, elsőbbségekben és garantált értékpapírok­ban 29.870,022-60 frank vasúti és más kölcsönkötvények­ben, 14.620,450 frank házakban, melyek közt a társa­ság bécsi és budapesti házai vannak, 12.722,801-15 frank jelzálogokban ér 14.407,095 93 frank különböző biztosíté­kokban. NECROLOG. Komárom városának egyik jeles szülötte felett zen­gett a gyászének e hó 16-án Ekecsen — Komárom me­gyében —- hol a megboldogult majdnem 30 évig hir­dette az Úrnak szent igéjét az itteni ref. felekezetű ke­resztyéneknek. Nagytiszt. Farkas Benő ev. ref. lelkész s egyház­megyei tanácsbiró nincs többé az élők között! Született Komáromban — 1826-ban iparos szülőktől, iskoláit az. ottani népiskolában s az akkor még virágzó ref. algym­násiumban kezdette meg, majd a tudomány életadó ereje után sovárogva, Debrecenbe sietett, hogy ott a bölcsé­szeti tudományágakban magát kiképezze. Debrecenben töltött idejéről kedvesen emlékszik vissza azon időszakra, melyben, mint nagybotos huzamosb ideig szerepelt a ta­nulókból alakult tűzoltó ifjúság díszes koszorújában. Végezvén a theologiai tanszakot, magyar alföldünk egyik jeles városa Békés elöljárósága hívta meg népis­kolája első tanítójául, s itt érte őt a szabadságharc első szikrája, mely mint villámerő hatott reá, s lelkészével együtt rác és oláh felkelők ellen küzdött, karddal kezé­ben — mint honvéd hadnagy a hon védelmezésére. A forradalom lezajlása után, vissza lépett ismét a tudomány szelid harcmezejére, hogy kimívelt lelkével ott használjon a haza javára. Komáromba jött tehát, s ott mint gymnásiumi tanár működött, s innen lépett a lel­készí pályára, — mint segédlelkész Hetényen huzamosb ideig a mély tudományu Végh Mihály lelkész s esperes mellett segédkezett, hol az 1867-iki végzetes tűzvész min­denét, minden addig szerzett tudományos s helyre pótol­hatatlan iratgyüjteményét megsemmisité. E romlás után jutott rendes lelkészi állomására, az ekecsi lelkészi hi­vatal szószékére, hol egész haláláig oly kitartóan oly hí­ven és sikeresen működött. Rövid volt a pálya melyet megfutott, de annál nyomasztóbb a gond és teher, mely a szegénységgel küzdő egyházban vállaira nehezült. De ennek dacára a sors csapásai által is sokszor sulytott csekély népességű egyházban ritka sikerrel fáradozott; s munkásságának tartós nyomai maradtak fennt a súlyos anyagi gondok­kal s szegénységgel küzdött egyházban. Emeltetett díszes szép iskolát s tanítói lakot, cseréppel fedetve több, mint 3000 írt értékben, a romlásnak indult lelkészlakot ala­csony rozzant állapotából kiemeltette, lakályos lakszobák­kal ellátva újból fedeleztette. Nem hagyá nyugodni soha szorgalma, tiszta lelkülete, rendszerető haladó iránya, mely az egyháznak anyagi s szellemi előhaladását tűzte maga elibe. Közelebb, midőn a sok gonddal járó épít­kezéseket bevégezte s már némi pihenésre számithatott volna, a véletlen uj akadályt gördített eleibe. Az egyház egyik harangja meghasadt, ujat kellett öntetni, s az erre szükségelt 400 frtot elő kellett teremteni semmiből. Azaz nem semmiből, a hívek buzgóságából. Addig fáradozott, mig a pénzt elő nem teremtette s az uj harangot m-g nem öntette, nem is sejtve, hogy annak érc hangja ily hamar zengjen búcsu-hangot gyászos ravatala felett. S im mikor nem is vélte, a sírba rogyott hirtelen, munkája közepett, s midőn a felette szónokló Kiss Pál csicsói lelkész ur előadá a teendőket, melyeket egy prot. lelkésznek múlhatatlanul teljesíteni kell, hangról-hangra nyomról-nyomra mind teljesité ő azokat, teljesité mind azt, a mi csak a gyenge emberi erőtől kitellett. Mint rendszerető, pontos munkás, példány tekintélyű lelkész­társától búcsúzott el tőle a sírnál tiszt. Tóth Kálmán gel­léri lelkész ur s pályatársa, kit nem rég ezelőtt épen ő iktatott be hivatalába, cserébe talán azért, hogy ő a bol­dogultat a sírig kikísérje; zokogva fogott vele kezet áldó­lag a sírnál, sok-sok hivatali s pályatársa, barátja, tisz­telője s az egész gyülekezet! Legyen is áldva sírja, s könnyű a föld hamvain I szívből óhajtom én is, ki bölcs vezérlete alatt 26 év óta mint népiskolai tanítója láttam szemeim előtt elhaladó csendes és sikeres munkálkodásában. Siró, kesergő családot maga után nem hagyott, sze­retett nője Végh Krisztina 1881-ben szállt előre el azon sirba, hová most maga mellé várta ; gyászos elhunytát egyetlen testvére Farkas Terézia özv. Somodi János volt ekecsi körjegyző özvegye siratja. Farlcas Ferenc, tanitó. Kovács János. 1812—1886. A máramaros-ugocsai ref. egyházmegye egyik jele­sét, a fertősalmási gyülekezet pedig tisztelet- és szeretet­ben álló derék lelkészét vesztette el Kovács Jánosban folyó hó 2-án. Született a boldogult Szatmármegye Patóháza köz­ségében az 1812-ik évben. Az éles eszű gyermek korán kitűnt társai köziil, jómódú szülei Máramaros Szigetre vitték iskolába, hol mindég a gradus elején foglalt he­lyet, s tanárai szeretetére érdemesité magát. A gymna­siumot elvégezvén, a szelid lelkületéhez leginkább illő papi tudományok elsajátítása végett a sárospataki főis­kolába ment. Tanulmányainak végeztével, a jó emlé­kezetben levő ifjú a classicai nyelvek tanítása végett a szigeti iskolához hivatott. Majd több helyen, mint lelkész működvén, az 1845-dik év elején Fertős-Al­más hívta meg lelkészül, mely állomását ugyanazon év ápril 28-án el is foglalta. A jó módú, egyszerű, de értelmes nép szeretetét megnyervén, virágzó állapotára emelte egyházát. Évek folyama alatt a templomot dí­szes bádogtoronynyal láttatta el, szép papi, tanítói lako­kat és iskolát emeltetett a buzgó egyháztagok és előjá­rók segélyével. Négy évtizednél tovább volt lelkész F.-Almáson, de e hosszú idő alatt egyetlen percre sem rendült meg híveinek egykor benne helyezett bizalma. O bölcs mérsékletével, szelídségével a heveskedőket min-

Next

/
Thumbnails
Contents