Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-10-10 / 41. szám
1351 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 1352 Debrecen 1597. Gratiarum actio cum adjuncta praecatione, pro universis acceptis et accipiendis spiritualibus et corporalibus Dei optími benificiis. Debrecen. M. D. IIIC. Nyolcadrét, 8 számozatlan levél. Tartalma: i) közönséges hosszú könyörgés. 2) Kicsiny gyermekek reggeli estveli könyörgése. 3) Az Magyarországhi Ecclesiának keserves panasza, melyet tött az Tatár ellen 1594. Nota: Ne hagy el esnem felséges... Kezdete: Nagy keservesen, felséges Isten, seregöknek Ura, Magyar nemzetnek ki valál régen hatalmas oltalma, Nagy romlásunkban kiáltunk reád, tekints árváidra. Összesen 16 háromsoros versszak. A versfejezetben: Nicolaus Agriusla. Tehát a szerző : Egri Miklós. A IV. és XLVI. zsoltárok zárják be ez érdekes kis könyvecske tartalmát. 2. Kassa 1633. Az igaz keresztyéni vallásban levő tudománynak fundamentomi, melyek rövideden foglaltatnak öt summás Arlicalusokban. Ezekhez melléje adattattak mindennapi reggeli s estveli könyörgések és hálaadások. Mostan először a gyengébb ifjúságnak kedveért kiadattattak. Kassán nyomtatta Boityz (vagy Bostijz) István által 1633. esztendőben. 12-edrét, címlap és szöveg 24 lap. Ezen, minden kétségen kívül lutheránus káté tartalma : 1) Az istenről, 2) a bűnről és törvényről, 3) a megigazulásról és jócselekedetekről, 4) a penitentiáról, 5) az úrvacsorájáról. Ezek után van : két gyónás formula, apostoli hitforma, tízparancsolat, reggeli és esteli jma utó-imával. Kétszeres becse van ez unicumnak azon körülménynél fogva, hogy egy oly kassai nyomdászszal ismertet meg bennünket, kiről még eddig a nyomdászat történelme mit sem tudott. Az eddig ismert ezidőbeli kassai nyomtatványokat a Schulcz Dánielné nyomdája állítja ki. Talán ennek volt üzletvezetője Boityz vagy Bostijz (a harmadik betű el van mosódva), aki aztán a maga kezére is szerencsét próbált, de üzletét nem soká tarthatta fenn. 3-A váradi siralmas tömlöcnek fenekén nyomorgó magyar raboknak keserves rabságukat egy keresztyén így siratta e versekben. Nyomtattatott. . . Eddig a címlap, melyen a nyomtatás helye és éve, fájdalom, nincs kitéve. Hirtelenében nem volt időm a nyomtatás helyét egész biztosan meghatározni, de vagy Debrecen, vagy Kolozsvár lesz. Váradon, tudjuk, már akkor nem volt nyomda. A megjelenés ideje sem lépheti át a XVII. századot, hiszen maga a vers 1681-ben íratott. A kis füzet nyolcadrétű 6 számozatlan levélre terjed, melyek közül az első és utolsó egészen üres. Tehát a 3-ik lapon van a címlap, az 5-ik lapon kezdődik s a 10-ik lapon végződik a 24 strófás négysoros vers, melynek legutolsó versszaka ím ez: »Ezerhatszáz nyolcvan és egy esztendőben. Szent Mihály havának utolsó hetében, Nemzetem rabságát látván a tömlöcben, Úgy szerzém ezeket Váradon létemben. 1 A versfejekből valami nevet ki olvasni nem lehet. E példány a rajta levő feljegyzés szerint Szathmáry János ajándékából Rotarides Mihályé volt. 4-Lőcse 1693. Osztopányi Pernyeszi Zsigmond »A kegyes léleknek lelki vigasztalást szerző idvesség paizsa« című Kolozsváron 1676-ban megjelent munkájának (lásd Szabó K. Régi Magyar Könyvtár I. 1195. szám) 1693-ban Lőcsén nyomatott eddig teljesen ismeretlen kiadása. 24-drét. Címlap ajánlás 2 levél. Szöveg I—399 lap. Mutatótábla 5 levél. 5-Lőcse XVII. század. Egész esztendő által való vasárnapi evangeliomoknak sommáját, velejét és cillyát magokban foglaló rövid és együgyü magyar versecskék, melyeket szerzett egy buzgó lélek. Lőcsén, nyomatott Brewer Sámuel által. A nyomatás éve nincs feltéve, Brewer mint nyomdász szerepel 1662—1699, e z időközre esik tehát e kis nyomtatvány megjelenése, mely 8 adrét 24 számozatlan levél. Ezen öt, eddig teljesen ismeretlen unicumon kívül van még a könyvtár katalógusában egy szintén ritka könyvről, mely azonban a könyvtárban már nem található, említés téve. S ez: »A szikszai templom gyászesete versekben. Irta egy bujdosó. Lőcse 1694.« Ez unicum ismertetve van a »Magyar Könyvszemle« 188i-ik évfolyamának 240—242. lapjain, azon megjegyzéssel, hogy a »megszerzésére vonatkozó tárgyalások a nemzeti muzeum és a hallei egyetem könyvtára közt folyamatban vannak.« Mivel pedig — mint említettem — e könyv Halléban többé nem található : kétségtelenül a »Magyar Nemzeti Muzeum« könyvtárának birtokában van. És itt kétségtelenül jobb helyen van, mint amott, úgy hogy a többi, általam most megjelölt ritkaságokra nézve is nem késem a Nemzeti Muzeum igazgatóságának figyelmét azon óhajtásom kapcsolatában felhívni: vajha ezek is mielőbb megszereztetnének legelső hazai könyvtárunk számára. Eltekintve ugyanis attól, hogy e magyar unicumoknak méltó helye csakugyan a hazában van, még azt is figyelembe kell vennünk, hogy azoknak biztos megőrzésére nézve a hallei könyvtár mostani viszonyai teljes és megnyugtató garantiát nem nyújthatnak. A magyar könyvtárnak kulcsai ugyanis egy egyetemi hivatalnok, ha jól emlékszem: a titkár kezei közt vannak, akinek tudta nélkül a magyar tanulók közül választott könyvtárnok a könyvtár helyiségébe be nem mehet. A kezelésért tehát voltaképen a német egyetemi hivatalnok a felelős, de az ellenőrzés rendszeres és teljes katalógus hiányában lehetetlen. Hogy pedig az ellenőrzésre múlhatatlanul szükség van, azt a dolog természetén kívül még az a szomorú tény is igazolja, hogy a könyvtárban ma már sok oly becses kézirat nem található, melyek ott, a katalógus tanúsága szerint a század elején kétségtelenül meg voltak. Én a rendelkezésemre állott idő rövidsége miatt a könyvtár nem >régi magyar« részét és a kéziratokat is csak igen felületesen nézhettem át, de az előbb említett 82*