Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-10-10 / 41. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 tével és a velünk való összeköttetésének kegyelmével. Mily szívesen üdvözöltetett volna Istennek e neve a Krisztusban azok által, kik oly sóvárogva vártak az Istenre, ha esetleg megtalálták volna ; mily szívesen használták volna azt, mint olyat, mely megtanítja őket arra, a mi örökké igaz, szent, jó és tiszta; mint olyat, melyet mindig imádhatnak, kitől elfogadhatnak törvényt és vezetést és a kiben bizhatnak minden körülmények között! Ez az a név, melyet nekünk is nem fel-, hanem megtalálnunk kell. Meg kell tanulnunk, hogy van Egy, kire mindig bizalommal nézhetünk, kit szerethetünk és imádhatunk, kinek cselekedetei nincsenek befolyásolva személyes érdekek által, sem mások eszméinek vagy szokásainak divatja által, hanem azok mind-mind igazak és ámenek. Meg kell tanulnunk, hogy van Egy »ki világosság és a kiben teljességgel semmi sötétség nincsen ;« egy, kiben bízhatunk félelem nélkül, mert absolut jó, kinek szeretete teljes, nem zavarva gyanú avagy hidegség által és mégis soha sem vezetvén minket félre és soha sem cselekedvén olyat, mit nem kellett volna megtennie. Ez az, mit meg kell tanulnunk, hogy lássuk őt, mint élő személyt, gondolatainak és utainak a mieinktől való különbözését; hogy ne imádjuk saját legjobb eszménket, hanem azt, kit nevén nevezhetünk, kinek neve írva van számunkra és otthonossá lett ránk nézve és a kinek neve képvisel előttünk minden absolut-örökkétartó tökéletességet. Maurice mondja egy helyen : »Istenről való felfogásunktól függ egyik vagy másik időben, hogy mint társaságok vagy egyének emelkedjünk vagy sülyedjiink.« És ez teljesen igaz. Gondolj oly Istent, ki gyönyörködik a vérben : te is abban fogsz gyönyörködni; gondolj egy szentségben tökéletlen Istent: a te törekvéseid sem lesznek sem buzgóbbak, sem komolyabbak a szent élet iránt; gondolj oly Istent, kinek a ceremóniák tetszenek : formalista leszesz ; gondolj oly Istent, kit ki lehet elégíteni szolgálattal — keresztyéni élet nélkül — képmutató leszesz ; gondolj egy szigorú mesterre, ki arat, hol nem vetett és gyűjt, hol nem tarlózott: minden kötelesség alól kibújsz, élődöl másokon, csalva és lopva azokat és reszketve élsz át egy egész életet — rabszolgája lévén lelkiismeretednek — hogy zavart és kétségbeesett halálod legyen; de gondolj Istenre, mint »Atyádra* a Jézus Krisztusban : minden jóra való befolyást élvezni fogsz, a mi csak előfordulhat egy emberi életben. Ez a tudat, Istennek, mint atyának ez érzete, az a kis kovász, amely megposhasztja az egész tésztát;« egy új középpont a szívben, melyben minden lelki vérér megtalálja a maga táplálóját; egy minden jóra érvényes befolyás, mely sértést és gyógyítást összefoglal. Isten neve még a legszerencsétlenebb viszonyok között is megtette és megteszi a maga fenséges munkáját. Ezen név által Isten még a legkeményebb szívhez is bemenetelt talált; a meghalt lelkiismeretet, mely e nevet használni kezdi, életre kelti és éber őrködésre készti, jóllehet az már rég óta el volt temetve számtalan istentelenségek alá; a szívekbe, melyek eddig martalékai voltak minden kétségnek, e név bezárja magát és azok körül Istennek lassanként »élő templomokat* emel; és azokhoz, a kik vagy istentelenségből, vagy gyengeségből felkiáltottak: »Mi az igazság*, vagy »Ki fog nekünk valami jót mutatni:* az ő felelete mindig ez volt: a »mi atyánk!* Reményteljesen kel az fel, mint egy szép csillag a szomorkodó élet egén, gyógyítva és örvendeztetve, mint »az igazság napja;* elvezet az >örökké való naphoz, melyet az Úr alkotott,* a melyből a sötétség eltűnt és mi látjuk Istent a maga dics-fényétől környezetten, felfedezzük szentségét és remény kél szívünkben. Elvetvén a bűnnek és kötelességnek minden hamis eszméjét, az életnek minden hamis szabályát, melyek velünk együtt nőttek fel: Istennek a neve életre kel bennünk és azt mondja: »Isten a mi atyánk, ki szeretett minket és adott nekünk örök vigaszt és jó reményt kegyelemből, hogy megvigasztaljuk szíveinket és megalapítsuk azt minden jó munkánkban.« Es a mi az Isten neve az egyesre, az az összesre is. Ha hisszük, hogy szeretett hazánkra és az egész világra jobb idők és jobb dolgok fognak következni, mint jelenben vannak: azok csak Isten nevének megszenteltetésével fognak jönni; midőn az ő neve kijelentetik mindeneknek és megszenteltetik mindenek által; midőn az a név megjelenend a maga teljes tisztaságában, mintha Isten ujjai írták volna az égben; midőn az emberek nem engednek semmi olyan gondolatnak befolyást lelkükben, mely nincs kifejezve az Isten vagy Krisztus személyében. Midőn mindenek tudatára jőnek az egyedüli igaz Istennek és Krisztusnak, kit ő küldött: akkor lesz nekik örök életük. Midőn minden népek és nemzetek leborulnak Isten előtt és mondják »mi atyánk* : akkor lesz közöttük örök béke. Nincs más név, mely által reformálni lehetne a világot, mint ez; nincs más fő, mely alatt mindenek összebékülhetnek ; nincs más központ, mely körül mindenek egyesülhetnek a szeretetben. Legyen minden embernek •— ha közönséges is — fogalma az Istenről, csak legyen az igaz; legyen minden ember igaz tisztelője az Isten nevének ; vallja be minden ember Isten iránt való felelősségét lelkének ünnepélyes magányos szobájában, hol nem látja őt senki csak az atya »ki lát titkon ;« minden ember tört szívvel álljon meg Isten szeretete előtt és ... . és akkor nincsen-e már »Dicsőség a magasságos menyekben Istennek és e földön békesség?!« Ennélfogva »vizsgálja meg minden ember önmagát,* saját életét és a másokét; figyeljen az Úr szavaira : »Ne dicsekedjék a bölcs ember az ő bölcsességével, sem a hatalmas az ő hatalmával, sem a gazdag az ő gazdagságával, hanem dicsekedjék azzal, hogy megtért és szeret engem, hogy tudja, hogy én vagyok az Úr, ki szerető jóságot, Ítéletet és igazságot gyakorlok e földön.* Es imádkozzék: Add nekem — Uram — a te ismeretednek kijelentését és bölcsességét, hogy bármi történjék velem, bizalmam benned növekedjék, hogy szolgáljak neked szeretetben és testem legyen a te templomod. Es végezd el ezeket másokban is, »hogy az emberek tudják meg, hogy te vagy a magasságos az egész föld felett, kinek neve Jehova* »hogy minden népek, melyeket teremtettél, jöjjenek és imádjanak téged és dicsőítsék a te nevedet.« Ily értelemben fog imádkozni az, ki értelemmel és lélekből tudja imádkozni: »Mi atyánk, ki a menyekben vagy, szenteltessék meg a te neved. * (Folyt, köv.) Szőts Gerő. KÖNYVISMERTETÉS. Egy naturalis ének-költő. Ha jól emlékszem, néhai Dömötör János szóllott a fenntebbi években egy ilyenről, ki valahol ott a pilisi hegyekben lakik, szép elismeréssel mutatván be vallásos buzgóságszülte énekeit. Ime én is találtam egy ilyenre, kinek egyszerű bár, de tiszta szívből fakadt énekeit a t. c. olvasó közönséggel megismertetni akarom ; teszem pedig azért, mert érde-