Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

78 íme így épül, fejlődik és virágzik Isten veteményes kertje. Emelte a szeretet.. . fenntartója lesz a szeretet. . . A szeretet pedig maga az Isten. Az eredményért azért kit illet meg a dicsőség? Az Istent egyedül, ki az ő vdlasztottaiban folyton folytatja az ő teremtő munkáját, az ő szájukba adott örök »legyen* szava által. El-elsétálgatok a szép épület előtt és eszembe jut mindig egy nagy-nagy intézet künn Németországban,*) Halléban: a »Frankiánum.« Ez az egész városrész csak úgy keletkezett, a semmiből, alapját egy kegyes pap, Franké Ágost Hermánn 7 ezüst forinttal vetette meg. Vajh lesz-e ez a mi rozsnyói épületünk is ilyen * hétforintos !* És valami benső viszhang igy felel: »Mindeddig segítségünkre volt nekünk az Isten /« Rozsnyó, 1886. szept. 13. Strony László, papjelölt. A száz éves templomörömünnep Leibitzon. Az ev. ág. hitv. községben szept. 12-én nagy részvét és szívemelő szertartások mellett megtartatott. A legszebb nyárias időben már a reggeli órákban összegyűlt a számos vendég közelről és távolról. Fél tiz órakor a harangok összhangzatos kongása közben, vezetve 10 lelkésztől, bevonult a népsereg a jubiláló templomba, hol a helybeli tűzoltó-egyesület sorfalat képezett. A templom ajtai virágokkal, koszorúkkal és ily felirattal voltak díszítve: »Ein Dankopfer nach 100 Jahren.« A templom belseje, különösen a keresztelő medence és az oltár élő virágokkal gazdagon fel voltak díszítve. Szép, új csillár 500 frtnyi értékben, mely összeg a hívek között gyűjtetett, először árasztá el villágosságának sugarait az ünneplő templomban. A bevezető ének után : »Alléin Gott in der Höh sei Ehr«, melyet Justh alesperes úr intonált, az oltár elé léptek Fábry János főesperes, Justh alesperes és Weber S. lelkész. Just a collectát elénekelte, Weber a szent igét olvasta és Fábry a szentelő beszédet mély megindulással elmondta ; kiemelte, hogy ő mint leibitzi születésű gyermekkorában itt e szent helyen nyerte az áhitat első benyomásait, melynek legszebb ékessége lesz a hívek nagy száma, kik ide összegyűlni és szentesülni fognak, Isten oltalmába ajánlván e templomot más száz, következő évre. A főének után, Lersch, a helybeli lelkész velős szent beszédet mondott a szószékről. E kérdésre, miképen tartandó a mai örömünnep ? háromféle feleletet adván : visszaemlékezéssel a mult századra, őszinte hálaadással az Isten iránt és komoly fogadással a jövőre nézve. A történeti részből következőket tudtunk meg : A leibitzi község 1694 óta faimaházban végezte az istenitiszteletet, mely egyik magánház udvarában volt felépítve. 1786-dik évi szent-háromság 12-dik vasárnapján a mostani szép és tágas templom beszenteltetett a szentelő község öröm- és hála könyei és Czirbesz főesperes Iglóról, Höntz lelkész Ruszkinról és Stark helybeli lelkész beszédei és szertartásai által. Azóta a templom gyakran tűz- és vízveszélyben forgott. Dacára annak mindég csinosabban és célszerűbben felépült és berendeztetett; pléhfedéllel elláttatott, szép fáskerttel körülvéttetett és toronynyal ékesíttetett, melyről összhangzatos harangok kongása hallatszik. E száz év időtartama alatt e templomban eskettetett 1370 pár, kereszteltetett 5047 gyermek s eltemettetett 4980 személy. *) Leírtam az »Evangelikus Egyház és Iskola* mult évi utolsó számaiban, Az egyházi ünnepélyt lényegesen emelték a négyhangú énekek, melyeket az ottani dalárda oly szépen előadott. Áldással és offertoriummal az egyház javára, bevégeztetett a ritka ünnepély. A díszebéd az újonnan felépült vendéglő nagytermében emelkedett hangulatban tartatott, komoly és derült pohárköszöntések között O Felségére a királyra, Leibitz politikai és egyházi községeire és elöljáróira, a vendégekre, a késmárki lyceumra, a hölgykoszorúra stb. A díszebéd után a nap tiszteletére az önkéntes tűzoltóegyesület saját zenekarával a főp;

acon megjelenvén, jól sikerült gyakorlatot tartott. Estére színi előadást rendezett az egyház javára a műkedvelői társaság, mely víg tánccal végződött és 240 forintot jövedelmezett. Igy domborodott ki a ritka szép nap mint méltó emlékkő a jubiláló egyház mult és jövő százada között. Weber Samu. Egyházszervezés Szabadkán szept. 8-án. Szabadka sz. kir. város ág. h. evang, polgárainak a mai napon örömünnepük volt. Az esperesség részéről hetek előtt értesítve lettek, hogy a bács-szerémi ág. hitv. ev. esperesség magáévá tette szabadkai hitsorsainak ügyét, s intézkedni fog, hogy vidékükön egy vándor-lelkészi állomás szerveztessék, még pedig oly formán, hogy Szabadka, Zombor és Apatin közösen tartana fenn egy vándor-lelkészt. Égető szükség, hogy odavaló evang. testvéreink elvalahára egy lelkészt kapjanak, ki szervezné és összetartaná a kicsiny de hiterős csapatot. E szervezkedés s egyházzá alakulás céljából f. hó 8-án d. e. V21

0

órakor érkezett Szabadkára az esperesség küldöttsége és pedig: Skultéty Ede esp. felügyelő elnöklete alatt. Jelen voltak: Roth Károly alesperes, Kari Bálint esp. consist. elnöke, Kruttschnitt Antal új-pázuai lelkész s Skultéty Kornél mint jegyző. Az eleve értesített gyülekezetnek képviselői, 6 vezérfiai a küldöttséget az indóháznál fogadták. Fél 11 órakor az állami polgári leányiskola egyik termében vette az istenitisztelet kezdetét. Kruttschnitt Antal új-pázuai lelkésznek jutott a szép feladat az istenitiszteletet megtartani. A fiatal lelkész, kire mindenesetre megtiszteltetés és kitüntetés volt, hogy ezen ünnepi szónoklatra felkéretett, eSY> úgy kidolgozás mint szónoki előadásban kitűnő s remek beszédet tartott. Minden szava buzdító volt, s életet gyújtott a jelenlevőkben, annyira, hogy ha e városban sikerül egyházat alapítani, úgy az érdem java részben őt mint a nap szónokát illeti. Az istenitisztelet kizárólag magyar nyelven tartatott, s buzdító volt nemcsak vallásos, hanem magyar hazafias tekintetben is. Istenitisztelet után gyűlés tartatott, melyen a különféle megbeszélni való dolgok kerültek szőnyegre. Végleges megállapodásra jutni, természetesen most még lehetetlen volt. De a remény kecsegtet. Igen, reményünk van, hogy célt érünk, mert szabadkai hitrokonaink élén oly férfiak állanak, Iványi István főgymnasiumi tanár s a gyülekezet, felügyelője, Skultéty, telekkönyvvezető, Eidenmüller kir. aljárásbiró stb., kiknek fáradhatlan buzgalma és lelkesültsége biztosítékot nyújt egy szép és jó jövőre. Másnap a küldöttség elnöksége jZomborra utazott, szintén ott is a szükséges intézkedéseket megteendő. Adja az ég, hogy ott is oly szép eredménnyel koronáztassák működésük, mint Szabadkán. 73*