Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-26 / 39. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 pazarlásnak tekintenők, meggondolván, hogy mennyi másféle és mily nagy célok (egyházak segélyezése, lelkészek gyámolítása, gyámintézet alapítása stb.) igénylik a közalap egyenes támogatását. Fél, sőt egyelőre negyedrész annyi öszszeggelis szépen meg lehet indulni a misszió-ügyben, csak kellő körültekintéssel eszközöltessék a szervezés és gyámolítás. A feladat sikeres megoldására szükséges továbbá, hogy hivatott és jól javadalmazott miszsziónárhisokat alkalmazzanak az intézők. Tapasztalati igazság, hogy egy szervezett kis gyülekezet lelki és gazdasági administratiója sokkal kevesebb erőt és gondot igényel, mint az új alkotásra hivatott missziónáriusi állás. Itt igazi szervező erőre, apostoli buzgóságra és legtöbb esetben idegen nyelvek ismeretére van szükség. Ne legyenek hát szíík markúak intéző köreink a fizetés meghatározásában, sőt inkább oly jövedelmeket igyekezzenek biztosítani, melyek a tehetséget és nemes ambitiót a misszióügy felé tereljék. Akkor könnyebben fognak találni alkalmas missziónáriusokat, mint eddig. A misszióhoz készülő fiatal embereket különös képzésben kellene már az akadémiai tanfolyamon részesíteni s a magukat elszánt papjelölteket igen üdvös volna a misziói pénztár költségén külföldi tanulmányokra kiküldeni. Ott van Basel, hol megnézhetnék a külmisszióra készítő iskolát; ott Kaiserswerth, hol a belmissziót s különösen a diakonissza-intézményt lehetne tanulmányozniok ; vagy ott van pl. Drezda, hol épen holnap nyílik meg a belmissziói tanfolyam, mely egyenesen ily célra van berendezve. A nagy cél megfelelő eszközöket kiván, s ha akarjuk a célt, ne sajnáljuk az eszközök költségeit, melyek tízszeresen-huszszorosan fognának visszatérülni. Nem győzzük elégé hangsúlyozni, hogy a miszmisziói alkotások erkölcsi sikere első sorban az alkalmas egyénektől függ s ilyenek előállítására a jelzett mód kínálkozik leginkább célravezetőnek. Misszióügyi teendőinkhez tartozik végül a felügyelet szervezése. Mostani misszióink, mondhatni, felügyelet nélkül vannak. Moldvából, Oláhországból, s jó részben a horváth-szlavoniai telepekről is csak a misszionáriusok útján tudunk egyet-mást a misszió ügyről. Vannak ugyan kerületi és konventi misszió-bizottságaink, de azok csak a jelentések és akták után igazgatják a missziót. Nézetünk szerint ez így többféle okból nincs jól. Mindenki tudja, hogy ellenőrzés nélkül a legjobb intézmény is megbénulhat, a legjobb ember is belerestülhet dolgaiba. Azután az a sokféle és sokfelévaló szervezgetés, mely miszszióink ügyére néz, ha nem közvetlen észleletből merített tapasztalat által intéztetik, nehezen fog jól összevágni* Végre azon körülmény, hogy a misszió-ügynek gazdája legyen: mind erős indokok a mellett, hogy a misszióknak felügyelőjük biztosuk vagy igazgatójuk legyen. Elvégezhetnék ugyan e munkákat minden területen az illető esperes urak, vagy az ezzel különösen megbízott más, közelebb lakó egyházmegyei tisztviselők; de mi jobb szeretnők az egész misszióügyet egy ember, egy missziói igazgató vagy missziói esperes kezében látni, ki felváltva hol itt, hol ott szervezne, vizitálna, dirigálna; ki a misszió-ügynek a konventen referense, a sajtóban tudósítója, a telepen főbiztosa, időközben pedig állandó ügyvivője lenne. Ajánljuk e gondolatokat az intézők, a konventi atyák szíves figyelmébe. Szöts Farkas. ISKOL

AÜGY. Iskolai értesítők. (Folytatás.) 24. A magyarhoni ág. hitv. ev. egyetemes egyház theol. akadémiájának évkönyvét az 1885 —1886-ik évről Csecsetka Sámuel akad. igazgató-tanár szerkesztette. A valóban érdekes és becses évkönyvet Csecsetka Sámuelnek a pozsonyi főiskola történetét tárgyazó értekezése nyitja meg. Ezt követi Vasslcó Gyula theol. tanárnak »Vallás és tudomány* című elmélkedése, melyben igen helyes alapokon mutatja ki, hogy épen protestáns álláspontunkon a vallás és tudomány nem mond ellen egymásnak, nem zárja ki egymást, sőt hogy a szellemi életnek egyik köre megköveteli a másikat is. Azután közöltetnek Schneller Istvánnak és dr. Masznyik Endrének már lapunkban egy alkalommal bővebben is ismertetett tanári székfoglaló értekezései. Végül Krupec István theol. magán-tanárnak történeti adatokban gazdag monographiája van az évkönyvben »Adatok az ev. superintendensek egyházlátogatásainak történetéhez különös tekintettel a párbérre* címen. Közli ebben Lany Illés superintendensnek, ki 1610 — 1618-ig volt superintendens, egyházlátogatási naplóját, majd Ilodikus Jánosét (1619 —1642), Lany Zachariásét (1642—1645), Kalinka Jochimét (1643 —1673), végül Krmann Dánielről (1706 — 1707) emlékezik s a párbérről szóló néhány megjegyzéssel fejezi be kiválóan érdekes tanulmányát. Az akadémiában működött Összesen 6 rendes tanár, 1 rendkívüli, 2 magán-tanár és I énektanító. E tanévben beiratkozott 55 theológus, kik között anyanyelv szerint volt magyar 16, tót 14 és német 12. Bevallott nemzetiség szerint magyar 36, tót 3 és német 3. A theologusok élelmezése az alumneumnak került 704 forintba. Az alumneum kamatozó tőkepénze 46,760 frt. A Skaricza-Jeszenák-Szeleczky-féle convictuson volt 27 theol., kiknek élelmezésére fordíttatott 1600 frt. Ennek tőkéje 60,910 frt. Ösztöndíjakban kiosztatott az 1884—85. évben 2223 frt 10 kr. Az akadémiai könyvtár gyarapítására évenként legalább 500 frt fordíttatik s innen érthető, hogy e könyvtár, mely 1882-ben alapíttatott a mostani tanév végén már 704 műből állott 1044 kötetben és 102 füzetben, csak e tanévi gyarapodás is vétel útján 35 mű 70 kötetben volt. A theol. magyar önképző-kör könyvtára áll 1273 kötetből, ezenkívül vannak taneszközök és gyűjtemények, melyek közösek a középiskolával. Ilyenek : a Schimko Frigyes