Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-19 / 38. szám

1201 kik békességre valók /« — A főpásztor szavai nem maradtak hatás nélkül, behatottak azok a velőknek oszlásáig. És m;

után ezen gyülekezet épen most lelkészválasztás küszöbén áll, szólni kívánt tovább és szólt is a főpásztor remekül a békességről, melyre e gyülekezetnek épen most oly nagy szüksége van. Intette bár a gyülekezet minden tagjat az egymás iránti türelemre, a keresztyéni békességre s különösen választás után minden pártérdeknek és ellenségeskedésnek megszüntetésére s ezek helyett a megválasztott lelkészbe helyezendő bizalommal, az egyház java és felvirágoztatásának munkálására. Hogy pedig mindezek meglegyenek, jertek — mond a főpásztor — kérjük a kegyelem Istenének áldá- ; sát, jertek imádkozzatok velem. — A szívből áradozott gyönyörű ima után elhangzott ismét az ének : »Légyen te kőfalaidban, csendesség és jó békesség stb.« majd »Úrnak szolgái mindnyájan«, melyek után úgy hiszem mindenki azon óhajjal hagyta el Isten házát: vajha a kegyelem Istene minél továbbra terjesztené főpásztorunk életét, hogy elsőként sokáig világolhatna közöttünk, hogy szavaival, tetteivel minél tovább alkothatna, gyarapíthatna, melyre neki a jóakarat és arravalóság oly nagy mértékben megadatott. Istenitisztelet után iskolába ment a főpásztor, hogy itt is teljesítse kötelességét, majd ezután presbyteri gyűlés következett, hol a hiányok pótlását, az erkölcsi bajok orvoslását és elhárítását az elöljáróságnak szívére kötötte, i Az ebéd ismét kedélyesen költ el. Püspök úr ő méltósága poharat emelt először Nádossy Kálmán úrra, azután Trixler Károly szolgabíró úrra, s mindkettőnek nem közülünk valóságat, de közébünk valóságát, ismert ékes szóllásával, meggyőzőleg bebizonyította. — Majd Trixler szolgabíró úr püspök úrra emelt poharat, mint olyanra, ki nemcsak a reform, vallásfelekezetnek, de a nemzetnek is méltó büszkesége, kinek neve a haza határain túl, messze földön is ismert és tiszteletes, kinek szívből kivánta ennélfogva, hogy Isten életét terjessze az emberi élet legvégső határáig. Végre Benkő Gyula ügyvéd úr mondott még Szilády Áron főjegyző úrra sikerült és talpraesett felköszöntőt, mely után az ebéd csakhamar véget ért. Nem cselekszem felesleges dolgot úgy his'em, ha visszatekintve ez ünnepélységekre, a feltáruló kedves képből kiemelek egy alakot s egyházmegyém nevében e szavakat intézem felé: köszönjük! szívből köszönjük 1 Ez alak Nádossy Kálmán úr ő nagyságának kedves alakja, ki szeretett püspökünk fogadtatásának fényét, nemes ik becses megjelenésével emelte, nemcsak hogy úri fogatait szíves készséggel rendelkezésünkre bocsátotta, de bennünket más javaiból is önként részeltetni kegyeskedett. Ismeretes különösen itt a mi vidékünkön e nemes szívű emberbarátnak áldozatkészsége, kinek mint egyháztagnak s esperesi felügyelőnek jótékonyságát nemcsak saját felekezete érzi, de a felekezeti korlátokat átlépve, irgalmas samaritánus is tud lenni a szó nemesebb értelmében. Baranyában is nem egy reform, templom és iskola van, melynek kövei az ő szeretetéről tesznek tanúságot. A polgári élet, a közügyek terén is fáradhatatlan és önzetlen munkás, kinek Baranyamegye culturai fejlődése körül elvitázhatlanul érdemei vannak. Mindezekért e helyütt is legyen elismerés és köszönet mondva a derék férfiúnak, kit Isten hazánknak és anyaszentegyházunknak javára sokáig éltessen 1 Ambrus József, ev. ref. leik. Másik tudósítónk a látogatás további folyamáról így ir: Szeptember 8-kán püspökünk elvégezvén egyházlátogatását Nagy-Vátyon és Szent-Erzsébeten, ez utóbbi helyen barátságos értekezések s csöndesen eltöltött éjszaka után, Nádossy Kálmán birtokos úr négylovas fo gatán, mely a sz'getvidéki egyházakban végzett egész útjában rendelkezésére állott, s főjegyző, esperes, főbíró, szomszéd lelkészek s községi jegyző és számos egyháztagokból álló kísérettel a tótkeresztúri leányegyház látogatására indult. Szép fekvésű fensíkon haladt a menet, melyből a mély völgybe, hol a kis Tótkeresztúr fekszik, meredek hegyi úton, szálas erdő árnyékában történik a leszállás. A tótkeresztúri kis egyház harangja szívesen üdvözölte az érkezőket; a kis falu népe, mely alig nyolcvan református és mintegy kétszáz katholikus lélekből áll, egészen talpon volt. A ref. hívek élén, a buzgó és ügyes előkönyörgő-tanító, Hazai Gábor csinos beszéddel üdvözölte a püspököt, mire ez a kis gyülekezet szívét megnyerő atyai szelid szeretettel válaszolt. Jelen volt a mozsgói r. kath. egyház esperes-plébánosa főtiszt. Topáll Pál úr ís, ki püspökünket szíves tisztelettel üdvözölte saját leányegyházabeli hívei nevében — s istenitiszteletünkben is részt vett, melyben a püspök, az Úr asztala mellől tartott beszédében, az egyszerű nép előtt, a vallásos buzgóság s hitéhez és egyházához való ragaszkodás mellett, a felekezetiségen felül álló keresztyéni szeretetet is hangoztatta, s kölcsönös türelemre és az »atyafiaknak békés együtt lakozására« intett. Tótkeresztúr Somogyvármegye területén feküvén, megjelent püspökünk tiszteletére a dunántúli testvér egyházkerület belső-somogyi egyházmegyéjéből Szabó Ferenc merenyei lelkész is, nejével ; úgyszintén Somogymegye szigetvári járásának derék főbirája tek. Fenyőssy úr is, kik a szomszéd megye s egyházmegye részéről üdvözölték a főpásztort. A baráti körben, vidáman elköltött egyszerű ebéd után — melyet a jó karban levő kisded iskola látogatása előzött meg — ismét kocsikra ült a menet s a tótkeresztúri legények előlovaglása mellett, gyönyörű csererdőkkel szegélyzett völgyön haladt Mozsgón át (hol a derék plébánosnak adták vissza délelőtti látogátását s általa harangszóval és a kiállított iskolás gyermekek éljenzésével üdvözöltettek) 3 óra után az ismét Baranya területén fekvő Beczefára érkeztek, melynek népe a zsibóti leányegyház híveivel egyesülten, nagy lelkesedéssel s kitörő örömmel fogadta püspökét, kit a lelkészi lak kapujában t. Nagy Bertalan lelkészük a gyülekezet érzelmeit tolmácsoló ékes beszéddel üdvözölt, mire a főpásztor — mint általában mindenütt — megfelelő s a gyülekezetet örömkiáltásokra hangoló meleg beszéddel válaszolt. Hirteleneben átöltözve, a püspök egész kíséretével azonnal a csinos és tiszta s egyszerűen felékített templomba sietett, hol a nagyszámú gyülekezet előtt — s annak viszonyaihoz alkalmazva — a híveknek tettekben is nyilatkozó egyháziasságát és vallásos buzgalmát méltányolta, kiemelte a templom, paplak és iskola körüli tetemes áldozataikat, megdicsérte jó erkölcseiket, de — szelíden s a más felekezet sérelme nélkül megrótta azt a rossz szokásukat (mely baranyaszerte mindenütt, hol valamely kath. búcsújáró hely van közel, mutatkozik) hogy ők is a közelökben levő turbéki búcsújáró helyre tömegesen eljárnak s onnan babonákát s a szentforrás és Mária-képek iránti vadhitet hoznak magokkal. Azután az iskolát látogatta meg, mely a csurgói állami képezdéből csak most kikerült kezdő fiatal tanító Szűcs Kálmán vezetése alatt azzal a jó reménynyel biztat, hogy előbbi elmaradt állapotából csakhamar ki fog emelkedni. Az-