Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

111 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 csak azért, mert minden helyen, hol ő keresztül ment, a nép elébe tódult és őt üdvözölte, s a harangok zúgtak, hanem diadalut volt az azért is, és főkép azért, mert a Luther hatalmas lelke ez útban minden elébe tóduló akadályon, mely őt az ut tovább folytafásától visszarémitni akarta, diadalmaskodott. Es ez akadályok, melyek Luthert, visszaijeszteni akarták, meg ke'í vallanunk, elég nagyok és aggasztók voltak arra, hogy a legbátrabb és ügye igazságában teljesen bizó férfiút is gondolkozóba ejtsék. Először is, midőn Weimar felé érkezett, jött vele szembe a rémhir, hogy ő és könyvei Wormsban el vannak kárhoztatva, és Erfurtnál már szembe találta a követeket, kiknek az ellene kiadott császári rendeletet minden városban ki kellett szegezniök ; és azután további útjában már személyesen olvashatta minden városban az ellene kiszegezett császári rendeletet. A dolgok ez állása magát a császári heroldot, Caspar Sturmot annyira gondolkozóba ejtette, hogy egész aggodalmasan kérdezte Luthertől, váljon még most is szándékszik-e útját tovább folytatni ? Maga Luther is ingadozott egy pillanatra; az általános emberi gyengeség erőt vett rajta is egy pillanatra, ugy hogy a mint ő maga bevallja »megijedtem és reszkedteiru, de aztán ismét elfogta őt azon magasztos lélekhangu'at, mely a pápa által való kiátkoztatása óta, mióta magát egyedül, de Isten velelétében érezte, az egész világgal szemben mint az Úr harcosa; és válaszolt a heroldnak: »Ha annyi ördög lenne Wormsban, mint cserép a házfedeleken, mégis bemegyek.«*) Jóakaróinak, kik az útról leakarták őt beszélni, mert, mint mondák Wormsbsn sok cardinal és püspök van, és őtet is elégetik, mint egykor Hust, igy felelt : »Es ha épen akkora tüzet csinálnának is, mely Wittemberg és Worms közt az égig érne; miután hívtak, mégis elmegyek. Urnák nevében, és a Behemothnak az ő szájába, az ő nagy fogai közé lépek, és Krisztusról ott is vallomást teszek és azután engedem magát működni* 2

) Eisenachban hirtelen betegség lepte meg Luthert, de ez sem tudta visszatartani őt. Eret vágatott magán és folytatta útját tovább. Április ifikén Frankfurt am Mainba érkezve, irta Spalatinnak, ki neki jó barátja és a szász kurfürst titkárja volt: »Üdvöt. Jövünk Spalatinom, bár nem egy betegséggel akart engem a sátán megakadályozni. Mert az egész uton Eisenachtól kezdve beteg voltam és még most is beteg vagyok, eddig előttem ismeretlen módon. De észrevettem, hogy a Károly rendelete az én megijesztésemre lett közhírré téve. A milyen igazán Krisztus él, bemegyek Wormsba a pokol minden kapuinak és a levegő hatalmasságainak ellenére is.*3

) Az utolsó akadályokat Oppenheímban, Worms közvetlen közelében kellett Luthernek legyőznie. Itt ugyanis a császár gyóntató atyja, ki ekkor épen követségben volt Fratiz von Sickingennél Ebernburgban, elébe küldé Martin Bucert, ki ekkor azon hatalmas főúr káplánja volt, és kérette Luthert magához értekezésre. Azonban Luthernek már nem volt erre ideje. A szabad kíséretre engedett 21 nap, a herold Wittembergbe érkeztétől számítva, már csaknem teljesen lejárt. Neki A két asztali beszéd összevetése. Az Eisenachban, kevés nappal halála előtt tartott asztali beszéd található : »Dr. M. Luth. samtliche Werke« Frank. a. M. und Eri. kiadás. 63-ik köt. a 366-ik oldalon kezdve. 2) Ernst Salomon Cyprian D.: »Friederici Miconii História Reformationis v. J. Christi 1517 bis 1542. Aus des Autoris autographo mitgetheilet.< 3) E levél található dr. Wilhelm Martin Leberecht de Wette : »Dr. Martin Luthers Briefe, Sendschreiben und Bedenken stb.« r. kötet. Általában e művet használtuk Luther leveire nézve. sietnie kellett, hogy még idején Wormsba érhessen. Luther tehát kereken kinyilvánította Bucernek: »En tovább akarok utazni; ha a császár gyóntáló atyjának velem valami beszélni valója van; ugy nagyon könnyen megteheti ő azt Wormsban« 1 ') Ugyancsak Oppenheímban kellett még egy utolsó baráti óvást is visszautasítania. Spalatin ugyanis eleibe küldött oda és figyelmeztette őt a Wormsban ráváró nagy veszélyekre. Luther azonban magas lelkesültségében csaknem ugyanazon szavakat irta Spalatinnak mint a melyeket a heroldnak mondott volt: »En be akarok menni Wormsba, ha szintén annyi ördög van benne, mint a mennyi cserép van.'2

) Maga Luther előtt is későbbi éveiben azon magasztos lélekhangulat, mely rajta az egész utazás folyama alatt uralkodott, mintegy csodaként tünt fel, ugy hogy midőn az eseményeket elbeszélte barátinak Eisenachban, kevéssel halála előtt bámulva kiáltott fel: »Mert én rettenthetlen voltam, senkitől sem féltem, csak Isten tud bizonyára valakit oly vakmerővé tenni. Nem tudom , váljon én most is oly jó kedvű lennék-e.« 3

) Említésre méltó, hogy Luther a császári rendelet kiszegeztetését és azután a Glapio általi értekezletre hívást Ebernburgba a mainzi érsek cselvetéseinek tekintette, hogy őt azok által vagy visszaijeszsze az utazástól, vagy pedig az útban addig feltartsa, mig a biztosító kíséretre engedett 21 nap letelik, hogy igy Luther ne jelenhessen meg Wormsban s ennek következtében őt mint engedetlent egyszerűn kárhoztatni lehessen. Egyéb megerősítő források hiányában azonban e részben nem mondhatunk véleményt. Rendesen megszokták emlitni minden történeti munkában egyszersmind a Luther útitársainak a neveit is. Es nagyon helyesen, mert a történelemhez méltó feladat megörökíteni azon férfiak neveit, kik mintegy az egész világ előtt Luther mellett tüntettek akkor, midőn a legbizonytalanabb sorsnak ment eléje. Ezek voltak először is Luthernek egy szerzetes társa, Johann Petzensteiner, mert a rend törvényeinek értelmében nem utazhatott egyedül; azután Wittembergből Nicolaus Amsdorf és Péter Suaven, és hozzájok csatlakozott Erfurtban még Justus Jónás.4

) > Még csak azt kell megemlítenem, hogy Luther ez utjaban is, követve az Úr tanácsát, hogy az égő gyertyát nem kell a véka alá rejteni, mint Isten igéjének, az evangélíomi igazságnak hirdetője, prédikációkat tartott Erfurtban, Gothában, Eisenachban. 5

) Es ezzel Luther utazásának képét teljesen bevégeztük. Mielőtt azonban az ő Wormsba való bevonulását elbeszélnők, helyén valónak tartjuk a herold elküldése óta ott történteket elbeszélni. Mint láttuk a birodalmi rendek két Luther elleni császári rendeletet visszautasítottak volt és követelték, hogy ő a birodalmi gyűlésen kihallgattassék. Miután ezt megnyerték, valószínűleg csak azután egyeztek bele egy harmadik Luther elleni császári rendeletbe. E harmadik A halála előtt tartott asztali beszéd. 2) Spalatini Annales: »Er wollte gin Wurmbs, wenn gleich so viel Teufel drynnen weren, als ommer Zeigel da weren.« 3) A halála előtt Eisenachban tartott asztali beszéd. 4) Spalatini Annales, és Veit Warbeck levele Johann zu Sachsenliez 1521 ápr. 16., található Förstemann » Neues Urk.« 1. köt. 68-ik old. Amsdorf akkor theologiai professor volt Wittembergben. Peter Suaven egy pomeraniai nemes volt Stolpeból, ki csak 1521-ben jött Wittembergbe, később a dán királyi hercegek nevelője aztán dekán Roskildeben és dán királyi tanácsos. Justus Jónás először jogot tanult Erfurtban, 1519-től fogva theologiát, a Wormsból való visszatérés után prépost a minden szentek templomában és még ugyanazon évben (1521) szeptember 24-ike'n Licentiatus és okt. 14-ikén doktor theologiae. 5) Veit Warbeck levele Johann zu Sachsenhez 1521 ápr. 16.