Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-24 / 4. szám

I 110 vagy fejcsóválás, vagy pár szempillantásnyi félbeszakítása az előadásnak. Néha egy-egy megfelelő idézéssel a Rontó Pál-bó\ és Ludas Matyi-ból többet hatott, mint más egész mérges philippikával. A hibázót, míg nem kellett, néven nem nevezte. De minden visszaélést és rendbontást rögtön meg tudott szüntetni és a merészkedőket el tudta némítani, és sikerült ugy izolálni a rendetlenkedőt, hogy nem léptek vele solidaritásba a többiek. A fegyelmi esetek a Vandrdk óráin azért fordultak elő olyan felette ritkán, mert jó előre igyekezett megnyerni a tantárgy számára a tanítványok szivét, részvétét, figyelmét, és ez által sok, különben unatkozásból is eredhető bajnak elejét vette. Igyekezett a tanulót bevonni az okoskodások láncolatába, vagy felhívta őket, hogy a mondott előzményekből a következtetéseket vonják le. Igyekezett sziveket nyerő, de a tanár tekintélyének nem ártó módokon megnyerni tanítványai bizodalmát s szeretetét; tudvaakarva soha nem sértett senkit s óvakodott mindentől, a mi őt az ifjak előtt nevetség, gúny, vagy bosszú tárgyává tette volna. Leginkább hatott az ifjúságra az által, hogy fel tudta ébreszteni a jobbak becsületérzetét, kötelességtudatát s egyébb nemes indulatát. Volt erre alkalom a lélek- és erkölcstanban, de talált megfelelő kiindulási pontot bármelyik tantárgynál is. Követve az érintett tapintatos eljárást, a 102 semester alatt nem volt az ifjakkal semmi izetlensége. Vandrdk a magasztos ideálok embere volt. Ideálistának nevezhető, a szónak legtisztább értelmében. Eszményi célokért lelkesült, működött, küzdött szóval, tettekkel ernyedetlenül, több mint félszázadon át, a magyar nevelés, oktatás javára. Eszményi szempontból nézte az életet, hirdette és cselekedte azt a mi szép, jó, igaz, rectum et honestum, a miért az embernek élni méltó. Nem csak tudományával, hanem tiszta jellemével is hatott a nevelés-oktatás terén. Olyan tanár vala Vandrdk, mint a minőket a bölcs fejedelem Julianus Rómának óhajtott, midőn igy nyilatkozott: magistros studiorum, doctoresque, excellere oportet moribus primum, deinde facundia.*) TÁRCA. Luther Wormsban. Egyháztörténelmi tanulmány. Önálló történelmi kutatás után. (Folytatás.) Helyen valónak látom itt a Luther számára küldött császári meghívót egész terjedelmében közölni, a mint következik: >Tiszteletreméltó, kedves, istenfélő! mivel mi és a szent birodalom most itt összegyűlt rendei feltettük és elhatároztuk, téged a te tanodért és az általad eddig kiadott könyvekért vizsgálat alá venni, az idejövetelre és visszamenetelre adjuk neked a mi és a birodalom szabad és teljes biztosító levelét és biztosító kíséretét, i) melyet neked ezennel küldünk. Reméljük, hogy rögtön útra készülsz, ugy hogy 21 nap alatt e kíséretünkben bármiféle módon nálunk lész és semmi esetre otthon nem maradsz, sem semmi erőszaktól vagy jogtalanságtól nem félsz, mert mi szilárdul megfogunk téged mondott biztosító igéretünkben tartani és ma-*) Cod. 10. 52. 7. Kelt Spalatóban. 362 évvel Kr. u. I) nostram et imperii liberam, directam securitatem et conductum. gunknak biztositni akarjuk a te jöveteledet. Ezért teljesítsd a mi szilárd akaratunkat. Worms, 1521. március 6.« Aleander rendkívül felingerült, midőn a császárnak e meghívóját meglátta. Különösen a megszólítás >tiszteletreméltó, kedves, istenfélő!« nagyon bosszantotta őt. Semmiképen sem tudta felfogni, hogy illik ez egy eretnekre. Kérdőre is vonta azért a császár tanácsosait. Azok avval mentegették magokat, hogy csak a styl kedvéért van az ugy irva. »De«, panaszkodik Aleander március 15-ikén irt levelében, »további folyama is a levélnek oly alakban van tartva, hogy az ember tisztán látja, hogy ezek a Luther jövetelét óhajtják.« Eleinte csak egy kűriért akartak Lutherhez küldeni, kinek március 11-ikén kellett volna elmennie, (azon nap, melyen végre a szász választó is kiadta Luther számára a biztosító levelet), de a mint a csatatérről mind nyugtalanítóbb hirek érkeztek, a mint a gyanú mind erősebb lett, hogy a pápa Francziaországgal tart, megváltoztatták először a Luther számára rendelt kíséretet, másodszor a kurier helyett heroldot küldöttek, hogy ez által annál inkább biztositsák magoknak Luther jövetelét s igy annál erősebb csapást intézhessenek a pápa ellen. Aleander nem hiába panaszkodott a császár tanácsosai ellen, hogy azok a vallásos dolgokat a világiakkal összeelegyítik, hogy magoknak minden lehető előnyt biztosítsanak.2

) Wormsból a herold 1521. március 15-ikén indult el Lutherhez. Azonban erről Aleander csak akkor értesült, midőn az már elhagyta a várost, mert ugy a herold nevét, mint annak indulása napját gondosan eltitkolták előtte, félve, mint maga Aleander vélekedik, hogy a pápai követek, vagy megfogják a heroldot vesztegetni, hogy Luthert az utazástól visszaijeszsze, vagy pedig útközben rálesetnek. És most változik színterünk, a birodalmi gyűlés zajos jelenetei és a császári udvar cselszövényei közül egy egyszerű, de léleknagysága által előttünk még mai napság is világító csillag és eszménykép gyanánt ragyogó ember csendes munkakörébe vezet történetünk folyama. Luther e mozgalmas idő alatt is zavartalan lelki nyugalommal, mint a ki ügyének igazságáról teljes mér-i tékben meg van győződve, végezte különféle lelkipásztori és professori teendőit. Mint jó pásztor, ki mind a halálig helyt áll a juhok mellett, ugy ő sem engedte magát zavarba hozni a kivül ellene tomboló vihar által. Március 26-ikán, egy kedden, érkezett a császári herold Wittembergbe. Luther sietve tette utikészületeit, hogy Wormsba érkezhessék, mielőtt a biztosító kíséretre adott 21 nap letelnék. A wittembergi tanács gondoskodott számára szekérről is, fizette a fuvarbért. Április 2-ikán, húsvét keddjén aztán, megkezdte Luther a nagy utat Worms felé. 3

) A protestáns egyháztörténet nem jogtalanul nevezte el Luthernek ez utazását diadalutnak, mert csakugyan aiadalut volt az, nem*) »Opera Varii Argumenti etc.« 2) Aleander levele a pápai vicekancellárhoz 1521. márc. 15-én. 3) A herold Wittembergbe érkeztére Luther asztali beszédje Lauterbachhoz: »Dr. M. Luth. sámtliche Werke* Frankf. a. M. und Eri. kiadás, ói-ik kötet, a 74-ik oldaltól kezdve : »Dienstag in der Marterwochen,« Ugyan ezen asztali beszéd mondja, hogy Luther már a következő szerdán útnak indult, de ez nem lehetséges, mert ő március 29-ikén még Wittembergből ir Langenak Erfurtba; általában már a források megbirálásánál megjegyeztük, hogy az asztali beszédek időszámítása nem nagyon fontos, habár egyébként azok az eseményeket hűn is adják elő. A mi a Luther Wormsból való elutazásának napját illeti, erre nézve, tudtunkkal, egykorú tudósítás nem maradt ránk. Egy általánosan elfogadott összevetés utján adjuk tehát azt.