Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 folyt le e hó 22-én a monosokori kis leányegyházban, a midőn újonnan épült kis díszes temploma és tornya szenteltetett fel. 1884. szeptember hóban tétetett le az új templom fundamentoma, s íme már 1886. augusztus 22-én teljesen elkészülve, sőt felszentelve is van. Mit mutat ez? Nemde azt, hogy a vallásos érzés és az Isten háza iránti szeretet a baranyai népben folytosan él és erősödik, sőt olykor-olykor tettekben is fényesen nyilatkozik. íme ez a kis, alig 115 lelket számláló község pár év alatt mintegy 800 frtba kerülő díszes templomot és tornyot építtetett Isten dicsőségére. Igaz, hogy tetemes segélyben részesült az egyház, a miről alabb meg is emlékszem, de azért az egyház tagjaitól sem lehet a a törekvést és áldozatkészséget megtagadni. Az ünnepély d. e. 10 és fél órakor kezdődött. Háromszori harangozás után a lelkészi kar nagyt. Kovács Antal esperes úr élén kivonult a templom elé, ahol már a nagy néptömeg várta a templom ajtaja felnyitását. Az ajtó előtt megállva, esperes úr pár szót intézett a gyülekezethez, s felnyitotta a templom ajtaját. A kis templom csakhamar megtelt, a nép nagyobb része kinntmaradt, a kiknek lelki táplálásáról szintén gondoskodva volt. A gyülekezet hangos éneklése után esperes úr kilépett az Urasztal elé, s egy szép, rövid felszentelési imát mondott. Majd ezután nagyt. Iványos Sámuel kis-csányi lelkész úr lépett a szószékbe, s egy csinos bevezető ima elmondása után egyházi beszédet tartott a következő alapigékről: Esdrás könyve 6: 15 —16. »Elvégeztetek pedig a ház és megszentelék ezt a házat*. Valóban szép és megfelelő textus, melynek alapján fejtegette szónok, hogy mivel kell az isten házát megszentelni. Elsőben is Isten iránti hálával, másodszor könyörgéssel és harmadszor a népnek örömével. A beszéd és ima után következett az úrvacsora osztás, melyet tiszt. Horváth József bogdásai és az alulirt lelkész végeztek. Úrvacsora osztás s az ezt bezáró ének után eltávoztunk a szép, kis hajlékból, a mely most oly szép ünnepélynek volt színhelye, s mely ünnepély oly nagy örömet szerzett mindnyájunknak. Míg bennt tartott a felszentelési ünnepély, azalatt kinnt az udvaron tiszt. Nagy Imre mecskei lelkész úr mondott szintén alkalmi beszédet a sokaság lelki gyönyörködésére és megelégedésére. Azt hiszem, nagy mulasztást követnék el, ha fel nem említeném a közönség előtt amaz érdemes, buzgó féi fiak neveit és ama forrásokat, a kiktől és a melyekből ezen kis egyház tetemes segélyt kapott. Ezek a következők : nagyságos Nádossy Kálmán úr IOO forint; mélt. gróf Draskovich Iván úr 25 frt ; az országos közalapból 300 frt; az államsegélyből 150 frt. És végre még egy, mondhatni a legszebb ajándék, a mely a templomba belépőnek azonnal szemébe tűnik, egy szép, díszes, veres, márvány Úrasztala, a melynek értéke 75 frt, rajta arany betűkkel: Baksay László emlékére. Ezt küldötte nagyt. Baksay Sándor solti esperes úr, a ki nevét ebben a kis egyházban, a hol gyermek élveit s örömeit játszotta le, a lehető legszebb emlékkel kívánta megörökíteni akkor, a midőn a monosokori temetőben nyugvó áldott édes atyjának emlékére egy szép, díszes Úrasztalát küldött ajándékul. Fogadják ezen érdemes, buzgó férfiak, a kiknek neve szívünkben örökké él, adományaikéit úgy az én, valamint az egész monosokori gyülekezet hálás köszönetét. Fogadják végre nagytiszt. Kovács Antal esperes és nagyt. Iványos Sámuel urak is mindnyájunknak hálás köszönetét ama buzgó fáradozásukért, a melyet részint a segélyek kieszközlése, részint az építkezés körül kifejettek. Találják meg mindnyájan a jutalmat amaz öntudatban, hogy nemes célra adományoztak és nemes célért fáradtak, a mely mindkettő igen kedves Isten előtt. Isten áldása legyen e kisded gyülekezeten, s újonnan épült templomán és tornyán, s adja az ég, hogy a vallás s a magyar reformált egyház ügye mindinkább virágozzék és erősödjék. — Okorágon, 1886. aug. 23-án. Fejér Ambrus, okorág-monosokori ref. lelkész. A vésztői és nagyváradi „lelkészválasztás" kérdéséhez. — Végleges válasz t. Kun Béla úrnak. — (Vége.) A mondottakkal befejezhettem volna e rám nézve is kellemetlen vitát, ha a kérdéses ügygyei kapcsolatban egy oly körülmény is fel nem merül vala, a melyet legutóbbi felszólamlásomban tett Ígéretemhez képest, szó nélkül többé nem hagyhatok. Ertem a békés-bánáti ref. egyházmegyének f. é. ápril 13-án, épen a kérdéses ügyben beadott kérvényre hozott határozatát. Ennek előzményeül meg kell említenem, miszerint első felszólalásomban (e lap 14—15. számaiban) reményemet fejeztem ki az iránt, hogy úgy a békés-bánáti, mint a bihari ref. egyházmegye közgyűlésén majd csak akad talán ember a ki megteendi ez ügyben a felszólalást és tiltakozást s hozzá tettem : >én részemről tudni fogom kötelességemet.« (L. e lap folyó évi 15. számának 474. oldalát! H. I.). Hát bizony t. olvasó 1 akármilyen nehezen esik is, be kell vallanom, hogy e reményemben nagyon is megcsalatkoztam. A bihari egyházmegye illető közgyűléséről ugyan nincsenek adataim, s ennélfogva nem tudom, hogy történt-e ott a nagyváradi lelkészválasztás tárgyalása alkalmával az ellen felszólalás vagy tiltakozás; de annyi tény, hogy a nyilvánosság elé nem szivárgott ki, legalább tudtommal e tárgyalásról semmi. A b.-bánáti egyházmegye közgyűléséről azonban hoszszas utánjárás után megtudtam annyit, hogy ott a vésztői választás kérdésében csakugyan nem merült fel semmi ellenmondás vagy tiltakozás. A dolgok úgy látszik mennek szépen, csendesen ; minden úgy van jól, ahogy van ! Hanem bocsánatot kérek, a bihari és b.-bánáti egyházmegyék közgyűléséről azt még sem mertem volna feltenni, hogy midőn a sajtó utján a kérdéses választások igazán botrányos a vastag visszaélés nyilvános jeleivel bővelködő minőségükben jelentek meg, e körülményről a két egyházmegye közgyűlése még csak tudni se akarjon, s egyszerűen hallgatással fogadja s bevégzett ténynek tekintse mindkét választás lefolyását. A mí pedig azon igéretemet illeti, hogy »én részemről tudni fogom kötelességemet*, erre nézve tisztelettel jelenthetem, hogy igéretemet tőlem telhetően be is váltottam. Egyházmegyénk tavaszi közgyűlésére ugyanis, a gyu'ai egyház képviseletében, itt most nem részletezhető okok miatt nem juthatván el személyesen, kénytelen voltam a közgyűléshez Írásban fordulni, s ápr. 13-dikáról keltezve, Rácz János lelkészí minősítéssel biró helybeli reform, rektor barátommal egyetértve beadtunk egy kérvényt, a melyet, hogy az ügy annál tisztább világításba helyeztessék, egész terjedelmében itt közlök. A kérvény így szólt: »Nagytíszeletű és tek. egyházmegyei közgyűlési® »Alólirtak, a békés-bánáti egyházmegye területén hivataloskodó lelkészi minősítésű egyének, bátrak vagyunk a nt. és tek. egyházmegyei közgyűlés színe elé következő alázatos előterjesztésünkkel járulni: