Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 560 folyt le e hó 22-én a monosokori kis leányegyházban, a midőn újonnan épült kis díszes temploma és tornya szenteltetett fel. 1884. szeptember hóban tétetett le az új templom fundamentoma, s íme már 1886. augusz­tus 22-én teljesen elkészülve, sőt felszentelve is van. Mit mutat ez? Nemde azt, hogy a vallásos érzés és az Isten háza iránti szeretet a baranyai népben folytosan él és erősödik, sőt olykor-olykor tettekben is fényesen nyilat­kozik. íme ez a kis, alig 115 lelket számláló község pár év alatt mintegy 800 frtba kerülő díszes templomot és tornyot építtetett Isten dicsőségére. Igaz, hogy tetemes segélyben részesült az egyház, a miről alabb meg is emlékszem, de azért az egyház tagjaitól sem lehet a a törekvést és áldozatkészséget megtagadni. Az ünne­pély d. e. 10 és fél órakor kezdődött. Háromszori ha­rangozás után a lelkészi kar nagyt. Kovács Antal espe­res úr élén kivonult a templom elé, ahol már a nagy néptömeg várta a templom ajtaja felnyitását. Az ajtó előtt megállva, esperes úr pár szót intézett a gyülekezet­hez, s felnyitotta a templom ajtaját. A kis templom csakhamar megtelt, a nép nagyobb része kinntmaradt, a kiknek lelki táplálásáról szintén gondoskodva volt. A gyülekezet hangos éneklése után esperes úr kilépett az Urasztal elé, s egy szép, rövid felszentelési imát mondott. Majd ezután nagyt. Iványos Sámuel kis-csányi lelkész úr lépett a szószékbe, s egy csinos bevezető ima elmondása után egyházi beszédet tartott a következő alapigékről: Esdrás könyve 6: 15 —16. »Elvégeztetek pedig a ház és megszentelék ezt a házat*. Valóban szép és megfelelő textus, melynek alapján fejtegette szónok, hogy mivel kell az isten házát megszentelni. Elsőben is Isten iránti hálával, másodszor könyörgéssel és harmadszor a népnek örömével. A beszéd és ima után következett az úrva­csora osztás, melyet tiszt. Horváth József bogdásai és az alulirt lelkész végeztek. Úrvacsora osztás s az ezt be­záró ének után eltávoztunk a szép, kis hajlékból, a mely most oly szép ünnepélynek volt színhelye, s mely ünne­pély oly nagy örömet szerzett mindnyájunknak. Míg bennt tartott a felszentelési ünnepély, azalatt kinnt az udvaron tiszt. Nagy Imre mecskei lelkész úr mondott szintén alkalmi beszédet a sokaság lelki gyönyörködésére és megelégedésére. Azt hiszem, nagy mulasztást követnék el, ha fel nem említeném a közönség előtt amaz érdemes, buzgó féi fiak neveit és ama forrásokat, a kiktől és a melyekből ezen kis egyház tetemes segélyt kapott. Ezek a követ­kezők : nagyságos Nádossy Kálmán úr IOO forint; mélt. gróf Draskovich Iván úr 25 frt ; az országos közalapból 300 frt; az államsegélyből 150 frt. És végre még egy, mondhatni a legszebb ajándék, a mely a templomba belépőnek azonnal szemébe tűnik, egy szép, díszes, veres, márvány Úrasztala, a melynek értéke 75 frt, rajta arany betűkkel: Baksay László emlékére. Ezt küldötte nagyt. Baksay Sándor solti esperes úr, a ki nevét ebben a kis egyházban, a hol gyermek élveit s örömeit játszotta le, a lehető legszebb emlékkel kívánta megörökíteni akkor, a midőn a monosokori temetőben nyugvó áldott édes atyjának emlékére egy szép, díszes Úrasztalát küldött ajándékul. Fogadják ezen érdemes, buzgó férfiak, a kiknek neve szívünkben örökké él, adományaikéit úgy az én, valamint az egész monosokori gyülekezet hálás köszöne­tét. Fogadják végre nagytiszt. Kovács Antal esperes és nagyt. Iványos Sámuel urak is mindnyájunknak hálás köszönetét ama buzgó fáradozásukért, a melyet részint a segélyek kieszközlése, részint az építkezés körül kifej­ettek. Találják meg mindnyájan a jutalmat amaz ön­tudatban, hogy nemes célra adományoztak és nemes célért fáradtak, a mely mindkettő igen kedves Isten előtt. Isten áldása legyen e kisded gyülekezeten, s újon­nan épült templomán és tornyán, s adja az ég, hogy a vallás s a magyar reformált egyház ügye mindinkább virágozzék és erősödjék. — Okorágon, 1886. aug. 23-án. Fejér Ambrus, okorág-monosokori ref. lelkész. A vésztői és nagyváradi „lelkészválasztás" kérdéséhez. — Végleges válasz t. Kun Béla úrnak. — (Vége.) A mondottakkal befejezhettem volna e rám nézve is kellemetlen vitát, ha a kérdéses ügygyei kapcsolatban egy oly körülmény is fel nem merül vala, a melyet leg­utóbbi felszólamlásomban tett Ígéretemhez képest, szó nélkül többé nem hagyhatok. Ertem a békés-bánáti ref. egyházmegyének f. é. ápril 13-án, épen a kérdéses ügy­ben beadott kérvényre hozott határozatát. Ennek előzményeül meg kell említenem, miszerint első felszólalásomban (e lap 14—15. számaiban) remé­nyemet fejeztem ki az iránt, hogy úgy a békés-bánáti, mint a bihari ref. egyházmegye közgyűlésén majd csak akad talán ember a ki megteendi ez ügyben a felszóla­lást és tiltakozást s hozzá tettem : >én részemről tudni fogom kötelességemet.« (L. e lap folyó évi 15. számának 474. oldalát! H. I.). Hát bizony t. olvasó 1 akármilyen nehezen esik is, be kell vallanom, hogy e reményemben nagyon is megcsalatkoztam. A bihari egyházmegye il­lető közgyűléséről ugyan nincsenek adataim, s ennélfogva nem tudom, hogy történt-e ott a nagyváradi lelkészvá­lasztás tárgyalása alkalmával az ellen felszólalás vagy tiltakozás; de annyi tény, hogy a nyilvánosság elé nem szivárgott ki, legalább tudtommal e tárgyalásról semmi. A b.-bánáti egyházmegye közgyűléséről azonban hosz­szas utánjárás után megtudtam annyit, hogy ott a vész­tői választás kérdésében csakugyan nem merült fel semmi ellenmondás vagy tiltakozás. A dolgok úgy látszik mennek szépen, csendesen ; minden úgy van jól, ahogy van ! Hanem bocsánatot kérek, a bihari és b.-bánáti egy­házmegyék közgyűléséről azt még sem mertem volna feltenni, hogy midőn a sajtó utján a kérdéses választá­sok igazán botrányos a vastag visszaélés nyilvános jeleivel bővelködő minőségükben jelentek meg, e körülményről a két egyházmegye közgyűlése még csak tudni se akarjon, s egyszerűen hallgatással fogadja s bevégzett ténynek tekintse mindkét választás lefolyását. A mí pedig azon igéretemet illeti, hogy »én részem­ről tudni fogom kötelességemet*, erre nézve tisztelettel je­lenthetem, hogy igéretemet tőlem telhetően be is váltot­tam. Egyházmegyénk tavaszi közgyűlésére ugyanis, a gyu'ai egyház képviseletében, itt most nem részletezhető okok miatt nem juthatván el személyesen, kénytelen vol­tam a közgyűléshez Írásban fordulni, s ápr. 13-dikáról keltezve, Rácz János lelkészí minősítéssel biró helybeli reform, rektor barátommal egyetértve beadtunk egy kérvényt, a melyet, hogy az ügy annál tisztább világí­tásba helyeztessék, egész terjedelmében itt közlök. A kérvény így szólt: »Nagytíszeletű és tek. egyházmegyei közgyűlési® »Alólirtak, a békés-bánáti egyházmegye területén hivataloskodó lelkészi minősítésű egyének, bátrak va­gyunk a nt. és tek. egyházmegyei közgyűlés színe elé következő alázatos előterjesztésünkkel járulni:

Next

/
Thumbnails
Contents