Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-09-05 / 36. szám

1128 1118 rendkívüli nehéz lesz a felvállalt kötelességeket mind egytől-egyig híven teljesíteni, egyházkerületünk hajóját a szelek és hullámok közt, a sziklák és zátonyok közt, soha szem elől nem tévesztve a vezércsillagot, Jézus Krisztust, kormányozni; nem szólott a »kybernesis cha­risma«-járól, a bölcsességről, tapíntalról, munkabírásról, türelemről, kitartásról, önmegtagadásról, Krisztus kereszt­jének felvételéről, a melyre, ha valahol a világon, úgy e helyen oly kiváló szükség volt. A fogadalom igéi Is­tennek szóltak, és azoknak teljesítése felett végérvényű­leg ő fog ítélni ama napon, mikor tőle leszen mindennek dicsérete. De embereknek is szóltak, és nem lehet, hogy a melyeket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk, hogy tehát ki ne mondjuk: mi dunáninneni egyházke­rület vagyunk első sorban annak bizonyságai, hogy a fogadalmak tettekké, áldásokká lettek, gazdag volt a vi­rágzás, gazdag a gyümölcsözés. Érette hála és dicsőség legyen Istennek, a ki adta a jó szándékot és a végbe­vitelt ! Jubileumot ülni manapság nem valami szokatlan do­log, és ez magában véve nem is baj. Ha van érdem, hadd ünnepeljék, hadd lelkesedjenek a nemes példa kö­vetésére. És ha valaki a bibliai szolgával azt mondhatja: az Úr megáldotta az én utamat, hadd örüljön az Úrban ő is és a hozzá tartozók is. De az a jubileum, mely ma ránk virradt, ez a szokatlannál több, ez páratlan. A kit nálunk evangélikusoknál a hívek bizalma egy-egy kerü­let kormányára állít, az nem szokott életkora legvirágjá­ban állani. Honeste acta superior aetas fructus capit auc­toritatis. Azért gyéren voltak azok a Torkos, Sztromszky superintendensek, az a Szilvay István kerületi felügyelő, kik lejárván hivatalba lépésök huszonötödik éve, jubilál­hattak volna. Olyan együttesen kettős jubileuma pedig, a hol a kerület két vezérférfiaínak egyike azért nem üd- 1 vozölheti a másikat, mivel minden örömhang, minden jókívánság, mely szájából kijönne, az ő saját személyét is illetné, a hol tehát a közös öröm és kegyelet kifeje­zésével egy magamféle gyenge tolmácsot kell megbízni, olyan napja még sohasem volt sem ezen, sem más egy­házkerületnek sem. És ez az Istennek különös kegyelme. Mert a mi viszonyaink nem voltak olyanok, hogy meg­üresedvén köztünk az elnöki szék, egy könnyen meg tudtunk volna nyugodni abban, hogy senkisem nélkülöz­hetetlen, pótolhatatlan. A mí viszonyaink inkább olya­nok, hogy egy szívvel-szájjal áldjuk a gondviselést, azért, hogy ma is megszoríthatjuk azon hűséges kezeket, a me­lyekbe a kerület kormányát ezelőtt huszonöt évvel letevé. De hogy e huszonöt évvel két drága életnek egy jó része lejárt, mert hiszen »a mi esztendeinknek napjai hetven vagy legfeljebb nyolcvan esztendő,* ez olyan komoly gondolat, melyet a jelen alkalommal nem odáz­hatunk el magunktól, mely ez örömnapon is halkan megy végig lelkűnkön, mint a felhő árnya a verőfényes tájon, mint a felhő lebbenése a tükörsima tón. Hová ve­zessen minket e gondolat, hová máshová, mint annak kegyelmi széke elé, kinek jósága minket eddig kisért, kinek kegyes kezében nyugszik a jövő is! Főtisztelendő s méltóságos püspök ur! Nagyméltó­ságú kerületi felügyelő úr! Ezüstünk és aranyunk nekünk nincs, a mink pedig van, azt odaadjuk. Elhoztuk ma­gunkkal és ünnepi adományokul felajánljuk hálás elisme- I résünket, benső tiszteletünket, hű szeretetünket. Ezen érzésektől áthatva vesszük kezünkbe a hivő imádságnak kulcsát, hogy megnyissuk a mennyek ajtaját, meg az Isten atyai szivét és így szólunk : Úram, ki azt mondád, hogy a kik te benned bíznak, azoknak erejök megujul, és szárnyakkal magasságra repülnek, mint a saskeselyük, futnak, és nem fáradnak el, járnak, és nem lankadnak meg, teljesítsd be ezen Ígéretedet még tovább is ezen te két szolgádon, dicsőítsd meg rajtok, tapasztaltasd meg velők még ezután is soká a te megtartó, erősítő, áldó kegyelmedet! Főtisztelendő püspök úr nekem egy alkalommal azt mondá, hogy bármi éri is, azt szokta gondolni: transibit. Igen, ezen ünnepély is transibit, emléke egy ideig megmarad, azután elmosódik. És mi ünneplő tár­sak is egyideig tán még mozgunk, beszélünk, tényke­dünk, és azután szintén transibimus. De mi nem akarjuk ez ünnepélyt végezni, nem akarunk elmenni a nélkül, hogy főtisztelendőségednek és nagyméltóságodnak valami oly dolgot át ne adnánk, quod non transibit. És ez ezen két biblia, az Istennek amaz igéje, melyről az üdvözítő azt mondja : az ég és a föld elmúlnak, de az én beszé­dim semmiképen el nem múlnak. E könyvben van az igazság, mely el nem avul, a gazdagság, mely el nem enyészik, az öröm, mely el nem hervad, a korona, melyet meg nem fog a rozsda, a bánatnak fogyhatatlan enyhü­lése, a romolhatatlan életnek reménye. Ennél drágább kincset nekünk maga az örökké gazdag Isten sem adott, ennél jobb és illőbb emléket mi sem adhatunk. Kérjük, fogadják tőlünk jó néven ! És most végre a magam és sokak nevében én is hadd mondhassam: hazám és felséges királyom iránt tántoríthatatlan hűséggel leszek, evang. egyházam javát tőlem telhetőleg elősegítem, az evangyélíomí szent tudo­mányért, vallásunk s egyházunk törvényes jogaiért és szabadságiért szóval és tettel helyt állok, az egyház bé­kességét, épületét, hasznát, teljes tehetségem szerint munkálom. Es mivel azon érzületben, melyből e fogada­lom fakad, kerületünk két mélyen tisztelt elnökével ma­gamat egynek tudom, szivem mélyéből annál buzgóbban kívánom, hogy főtisztelendő és méltóságos püspök urat, nagyméltóságú egyházkerületi felügyelő urat az Úr Isten sokáig éltesse! ISKOLAÜGY. Iskolai értesitők. (Folytatás.) 16. A nagykörösi ev. ref. főgymnasium értesítő­jét Ádám Oerzson igazgató adta ki. A tanári karban az a változás történt, hogy dr. Joó Imre és Tóth János rendes tanárokká választattak meg. A főgymnasiumban a hitoktatókkal együtt működött 16 tanár. A növendé­kek száma az év végén volt 187, mely szám a mult évihez képest 19-el való apadást mutat. Vallásra nézve volt 153 ref., ág. hitv. 5, róm. kath. 31, gör. kel. 2, izraelita 23. Nemzetiségre nézve volt 4 német, román, cseh és morva egy-egy, a többi magyar. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 23, írásbelit sikerrel tett 16, szó­belire előállott csak 14 s közülök jelesen tett vizsgát 1, jól 2, egyszerűen 8, javításra utasíttatott 3. A könyvtár vétel útján gyarapodott 46 db könyvvel, ajándékozás útján pedig 52-vel; az ez évi szaporulattal együtt a könyvtár állomány 16,459 drb A természettani szertár állománya 319 drb. A természertajzi gyűjtemény igen gazdag, az éremgyüjteményben pedig van 1185 darab Az ifjúság körében működött egy önképző-kör és egy da­lárda. Érdekes találkozásnak volt színhelye a főgymna­sium julius 4-én t. i. itt találkoztak azok, kik ezelőtt 25 s azok, ki 10 évvel előbb érettségi vizsgálatot tettek. 71*

Next

/
Thumbnails
Contents