Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-29 / 35. szám

1116 KÜLFÖLD. Szemle a külmisszió terén. A külmisszió terén, kivált a je'en század második felében, vi'ágszerte óriási tevékenységet fejt ki majd mindenik keresztyén felekezet. Solia sem fordítottak annyi fáiadságot, pénzt és erőt a pogányok megtérítésére, mint napjainkban. Méltán nevezi századunkat az egyháztörténelem »a missziók korá«-nak. Csak a n agyar ker. egyházak tétlenek e téren is, noha az ügy iránti érdeklődés most már az egy háziasabb protestánsoknál nem hiányzik. Ezeknek akarunk szolgá'ni egy kis futólagos szemlével. Épen száz esztendeje annak, hogy a korábbi hittén'tési propaganda feltiinőleg hanyatlásnak indult. 1786-ban még a szüntelen messze világrészekben utazó angolok közt se akadt egy ís, ki a keleti pogányok térítésével foglalkozott volna. Egész a mu't század végéig Anglia csak az északamerikai gj armatokban fejtett ki ily irányú tevékenységet, bár ott is csak szerény arányokban. A kontinens egyházai se sokkal többet tettek. A hollandok keleti gyarmataikban : Ceylonban , Jávában , Formozaban, — a dánok India délkelet i partvidékein levő telepeiken lendítettek valamit. Maga a katholikus egyház, mely az előző századokban sokat áldozott hittérítésre, buzgalmát teljesen szüneteltcté, s még a legnagyobb misszionáriusok fáradozásainak eredményei is oszladozni kezdtek az Indiákon, Japánban, Paraguayban és a Filippinakon. Carey William, egy prot. cipész vo't az, Ki Európa térítő munkásságát ismét rendes medrébe vezette. Carey 1793-ban Indiába ment, s az ő jelentései folytán két év múlva megalakult Londonban a »London Mission Society«, négy évvel később pedig a »Church Mission Society«, mely ez idő szerint a világ legnagyobb testülete. E példát századunk elején Európa összes keresztyén államai követték s 1810 óta alig múlik év, hogy egykét hasonló egyesület ne képződnék, a nyuga'i protestánsoknál. Ma már társulás útján óriási gépezet működik a pogány térítés dolgában s 23 millió forint fordíttatik a kegyes célra, melyből Anglia maga viseli a felerészt. Anglia után Amerika áldoz legtöbbet: hét milliót, míg az európai kontinens többi államai együtt alig szerepelnek e munkában 3 millió frtnál nagyobb összeggel. A kathdikus missziók fellendülése 1822-től kezdődik. Ekkor alakult Lyonban egy az angolhoz hasonló egyesület, mely Európa katholikus államaiban fiók-egyesületek egész halózatát alakítá meg. De itt megjegyzendő, hogy a katholikus misszió a remkatholikusok megtérítésével nehezíti feladatát s a katholikus missziók számára akció terül Anglia, Dánia, Svéd és Norvégia, valamint a Balkán félsziget ép úgy ki van jelölve, mint a távol kelet pogány-világa. Ázjiában ma már a kath. hittérítés mindenfelé működik, kivéve az orosz birtokokat. Sőt a többi vi:

ágiészekre is kiterjed e missziók buzgalma. Úgy, hogy római térítők az indiai szigetcsoporttól egész Afrikán át Észak-Amerikáig mindenütt ta'álhatók. A római egyház ily arányú akciót valóban még soha nem fejtett ki. Afrika pl. 33 egyházi kerületre, vagy vikáriátusra van fe'osztva, melyek kö/ül négy északra, tizenegy nyugatra, kilenc délre, négy keletre s öt a kelet-afrikai szigetekre jut. Négy kongregáció küldi ide összes segélyforrásait a térítési célra, — a jezsuiták, lazaristák, kapucinusok és ferenciek évenkint számos rendtagot foglalkozhatnak Afrikában misszionáriusok gyanánt. Az Indiákon van 26 kath. püspök, 1222 áldozó pap és 1680 papnövendék. Legújabban, épen a folyó évben a vatikáni dip'omácia a khinai birodalom székhelyére, Pekingbe, egy pápai nunciusnak kikü'dhetését biztosítá. A híres khinai falak kapui is megnyi'nak a katholicismus előtt, mely a sárgabőrű e nberfaj körében háborítatlanul terjedhet az eddig hozzáférhetlen óriási birodalomban. A görög keleti egyház térítési munkájáról nem mondhatunk sokat. Csak az orosz egyház törekszik tovább terjeszkedni s ebben az orosz ál'am elég hathatósan támogatja. így a szent szinódus uto'só jelentése szerint a moszkvai metropolita alatt n űködő missziónak 150 ezer forint áll évenkint rendelkezésére s ebből a mult évben 461 zsidó, 367 mohamedán és 3886 pogány teríttetett meg. A mí a többi keresztyén egyházakat, főleg az angolokat illeti, — azok csak az utolsó 10—15 évben jutottak el nagyobb eredményekhez. Magában Afrikában ma negyven angol térítő társaság működik. A szentírást ezek kiadták 267 nyelven s évenkint új kiadásokra kerül sor az új nyelvjárások, dialektusok számára. Az angol térítők nejei is működnek e téren. De legtöbb sikere van azoknak, kik orvosi kvalifikációt szereztek maguknak s tudományukkal megtudják szerezni a vad népek b:

zalmát. Ezért az angolok most minden hittérítőt orvossá is kiképeztetnek. E're való pl. az Edinburgh Medicinái Mission Society. A térítők kórházakat állítnak a maguk kerületében s ott benszülötteket okta'nak ki az orvosi tudományokban. Kétségtelen, hogy a gyógyítás a térítés hathatós kisegítője. Idővel a kultura minden vívmánya kihac

znalható lesz a missziók ügyének. A földünkön lakó 1430 millió ember közt újabb számítások szerint — csak 430 millió a keresztyén, 1000 millió pedig nem keresztyén. A milliárdból 820 millió pogányokra, 172 millió mohamedánokra és 8 millió zsidókra esik. Mily óriá-i feladat a misszióké, ebből is látható. Az eddigi nagy erőfeszítések dacára se sikerült a térítési munkában arányt tartani az emberi nem szaporodásával. Évenként átlag 250,000 embert térít meg a kereszténység magának, míg a pogány világ milliardja évenkint több millióval szaporodik. IRODALOM. A „Magyar paedagogiai szemle" augusztusi fü.ete a következő érdekes tartalommal jelent meg. Nemzeti iskola és protestantismus, irta Rill József, dr. Ballagi Mór életrajzával és arcképével. A nőképezdei tananyag beosztása a 40-es években, Szaák Lujza. A magyarnyelv tanítása nem magyar tannyelvű isko'ákban, Mikus János. Ujabb számológép szemléltetési eszközül, Tóth Lajos. Az időszaki sajtó viszhangja mint közvélemény. Tanügytörténeti adalék, Bőkényi Dániel. Irodalmi kalauz. Tanügyi lapok és folyóiratok repertóriuma. Tanügyi krónika. Tanítók emlékeztetője. Különös érdekkel olvastuk végig főként a lapunk szerkesztőjével foglalkozó főcikket, mely Ballagit, mint paedagogust mutatja be az olvasó közönségnek. Rill úrban van érzék közéletünk jeleseiben a paedagogiai tevékenységet józan kritikával méltányolni s helyüket a hazai paedagogiai történetében kimutatni. Örvendve látja Ballagit a tanügyi vezéi férfiak sorában is, ki már a 40-es években hirdette azészszeiű nevelés el-