Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

1029 ' PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 513 Zánkán, 1794. junius 25. (Következnek a két vallásfelekezet részérőli aláírások). Ezután Előttem: Hertelendy Imre, Domokos Ferenc, Horváth Ádám megyei táblabírák, mint kiküldöttek, Kuthy Pál szolgabíró és Ádám Ferenc eskütt.« A zánkai ág. hitvallásuak tehát 1794. junius 25-én szakadtak el a reformátusoktól s külön alakulásukat — egy jegyzőkönyvi feljegyzés szerint — mindjárt a fenti szerződés megkötése után tényleg el is kezdették, hozzá látván az említett épületek készítéséhez ; ezen kívül iskolatanítót vittek maguk közé és míg a kívánt épületek készültek, a közönséges könyörgések véghez vitelére Krucler Mátyás evangélikus hitsorsosuk házánál szoktak összegyülekezni. Azonban egy kis időig ha megszűntek is az egyenetlenkedések, úgy látszik, hogy a kedélyek még sem csillapultak le teljesen, mert a reformátusok nem akarták által adni a földeknek felét és e tárgyban kérvények járultak Zalavármegye közönségéhez, melyről hadd álljon itt Spisits János első alispán levele: »Bizodalmas nagy jó úr, szolgabíró uram! A zánkai helvéciai valláson levők a napokban nálam voltak, süigetvén azon könyörgő levelekre lett vagy leendő végezést, melyet a végett adtak kezemhez, hogy az ágostai valláson lévők, kik az előbbiekkel, eddig együtt tartottak mestert: most elakarván válni, a mester tartására, és eklézsiára tartozandó fundust fölakarják osztani. Emlékezem jól, hogy beadták a könyörgő levelet, arra is, hogy én a gyűlésre által adtam, mert erről jegyezésem vagyon, de a végzésre nem emlékezem, nem is nyomozhatom hirtelen, mert érdemes nótárius uram, ki azokat fölolvasta, az erről szóló jegyzőkönyvet még meg nem küldötte, de csak ugyan más végzés nem lehet, hanem hogy egy vegyes küldöttség rendeltessék a dolognak megvizsgálására; de hogy addig is tudják magukat mihez tartani a jámborok, ne terheltessék az úr bíró uram Zánkára kimenni és az ott levő evangélikusokat, reformátusokat meginteni, hogy mind addig, míglen a nemes vármegye küldöttsége hozzájok jövend, és a nemes vármegye köztük igazságot tészen, semmi újítást tenni ne merészeljenek, hanem teljességgel úgy legyenek, amint eddig voltak.® (Folyt, köv.) Thiíri Etele, ref, káplán. KÜLFÖLD A pápa a halottak megégetése ellen. A pápa, a szent officium meghallgatása után, a halottak megégetése ellen a következő decretumot adta ki: »Tekintve azt a körülményt, hogy mostanában, kétes jellemű emberek, olyanok, kik a szabadkőmives felekezethez tartoznak, minden erővel az emberi holttestek elhamvasztása pogány szokásának behozatalán törekesznek, s e célból külön egyesületeket alakítanak; tekintve továbbá, hogy számos egyházfő s valósággal keresztyén módon érző laikus attól tart, hogy az emberek szofizmái és csalfaságai a hívőket tőrbe csalják s meggyöngíthetik bennök a fennálló keresztyén s az egyház által szentesített temetés-mód iránt való tiszteletet; tekintve végül, hogy épp e keresztyének számára szükséges szabályt alkotni, melyhez ragaszkodva, ők magokat e csalfaságok ellen megvédhessék: a római szent kongregáció nyilatkozásra szólíttatottaz iránt: I. Vájjon, meg van-e engedve, tagul belépni oly egyesületbe, mely a halotthamvasztás szokását tűzte ki célul? II. Vájjon meg van e engedve, akkép rendelkezni, hogy az embernek magának, vagy másnak a holtteste elégette«sék? Ő excellenciáik a biboros papok, a hit-ügyekben való főinkvizitorok komoly és érett megfontolás után s meghallgatva a konzultor urak tanácsát, fönnt említett kétségre ekkép feleltek meg, a mint következik: Ad I. Tagadó értelemben, s hol a szabadkőmives felekezet fiókjáról van szó, az erre megszabott büntetes terhe alatt. Ad II. Tagadó értelemben. Miután a jelentést megkapta, O szentsége XIII. Leo a főtisztelendő atyák fonnebbi határozatát jóváhagyta és megerősítette s annak az ordináriusokkal való közlését utalással arra rendelte el, hogy a keresztyén hivők a halotthamvasztás ocsmány visszaélése felől felvilágosítandók, s attól minden erővel elriasztandók. Róma, Macini József, a római szent inkvizíció jegyzője. A zene terjedése a németországi prot. templomokban. Ujabb időben a németországi evangelikus templomokban feltűnően kezd terjedni a szokás, hogy különösen ünnepnapokon az orgona mellett más fajta hangszerek, pl. tárogató és dobtányér is használtatnak ; nagyobb városokban pedig mindegyre sűrűbben tartanak úgynevezett egyházi concertelcet. A folyó évben Berlin templomaiban a belmisszió javára concerteztek, Lipcsében hogy a Péter-templomba színes ablakokat tehessenek, Jénában árvagyermekek fölsegélésére tartottak templomi hangversenyt, Göttingában az árviz-károsultak javára rendeztek egyházi concertet. Üdvös dolog, hogy a cultusban módjával és a vallási épülésnek szolgálva a zeneművészet is fölhasználtassék ; de a templomi concertek bizony nem a vallás, hanem a művészet oltárán való áldozatok, melyek az »Istenházát« lassanként a művészet, nevezetesen a zene és dal hazává teszik, mint a katholikusoknál. Duncker Miksa az ismert német történetíró, Pontresinába menet Ansbachban meghalt. Az elhunyt 181 i-ben született Berlinben, hol atyja könyvkereskedő s egy tekintélyes cég főnöke volt. A középiskolákat szülővárosában, egyetemi tanulmányait Bonnban végezte, hol a Burschenschaft politikai mozgalmaiban is részt vett, a miért hat évi börtönre Ítélték, de csakhamar szabadon bocsátották. 1842-ben a hallei egyetemen történettanár lett, s mint ilyen kezdé meg irodalmi működését. Nagyobbára a német történetből meríté tárgyait, minden ujabb művével öregbítve hírnevét. Művei ez időből: »Die Krisis der Reformation« »Zur Geschichte der deutschen Reichsversammlung*, »Vier Monate auswártiger Politik« stb. A politikai pályán is szerepelt s mint a német nemzetgyűlés (1848) tagja a jobbközépnek, az erfurti országházban és a porosz kamra három ülés-szakában 1849 óta az ó-liberalis pártnak volt híve. A Manteuffelminiszteriummal való folytonos ellentét folytán a hallei tanszéket a tübingaival cserélte föl. 1849-ben mint titkos államtanácsos belépett a porosz minisztériumba, 1861-ben a porosz trónörökös államtudományi tanára volt, később pedig a porosz országos levéltár főnökévé nevezték ki. 1875-ben nyugalomba vonult. Duncker egyike volt Németország jelesebb történetíróinak. Főműve: »Az ó-kor története*, melyet az akadémia könyvkiadó vállalata magyarra is lefordíttatott. Oroszország és a jezsuiták. Oroszország nemcsak az állami és polgári élet terén érvényesíti az önkényuralmat, hanem a lelkiismeret terén is példátlan méltatlanságokat követ el s qualifikálhatatlan durvasággal támadja meg a felvilágosodás századának szellemét. Miként hazánkban 200 év előtt, ott most javában foly az erővel térítés ; az erőszak minden eszközét felhasználják a lengyelek s a többi katholikusok szlávizálására, orosz egyházba való terelésére. A katholicismus azonban elszántan védel-