Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

1014 szegény pap és szegény egyház, nem mindenkor képes egymás jogos érdekét kielégíteni s ez is, az is, az esperes nyakába veti terhét. Elképzelhető, hogy ilyen és ennyi egyházból, hogyan cseperékel az az országos domesztika, dacára a sok fenyegetésnek, körlevélnek! De még ily állapotunkban is a százezerhez közel áll az a pénzkészlet, melyről a számvevő bizottságnak a legutolsó krajcárig biztos tudomást kell szereznie, kötvényekről, nyugtákról, hátralékokról s oly sok külön természetű pénzalapról, mint nálunk van. Esperes úr, szokott buzgósággal elmondott megnyitó imája után, az elnöki jelentés első pontja hivatalosan most hozta tudomásunkra, hogy egyházmegyénknek, a konventi képviselők választására nézve, a kerületre felterjesztett javaslata elbukott, hét társáéval együtt s a tiszántúli egyházkerület 5 egyházmegyéjének véleménye 8 ellenében lett a döntő, midőn az egyházkerületi gyűlés kimondotta, hogy képviselőit önmaga választja. Egyházmegyénk előtt kü'önösnek tünt fel ez az egész választási história s bizony nem nagy biztosítékát láttuk benne, a papiroson megalkotott egység gyakorlati keresztiilvihetőségének egyfelől, az ős protestáns egyéni szabadság kellő becsülésének másfelől s egyátalán nem tartjuk bevégzettnek ezt a dolgot, de amennyiben ezen választás ellen a konventhez egy felebbezés-féle adatott már be, megvárjuk annak eldőltét. Az esperesi és gondnoki, inkább helyi érdekű ügyek letárgyalása után, 10 órától tartatott meg néhai Buzik Zsigmond volt döghei lelkész, tanácsbíró és tanügyi bizottsági elnök kegyeletes ünnepélye a templomban. Buzik Zsigmond kiváló pap és emberbarát vala és méltán megérdemelte, hogy emléke ne tűnjék le oly hétköznapi egyhangúsággal. Mint a nevelés ügynek buzgó barátja s mint a szegényeknek, betegeknek szíves segítője, ingyen orvosa, széles körben ismeretes volt. 14 éven keresztül egész odaadással szentelte anyagi és szellemi tehetségeit, papi teendői mellett, az orvosi tudományoknak, német francia művekből is gyűjtve az emberi testi bajok ismeretére vonatkozó adatait, s igazi jézusi szeretettel gyógyítva a betegeket saját gyógyszereivel. Az emlékbeszéd különösen azt hangsúlyozta, hogy a kitűnő tagtárs emlékezete akkor lesz áldott, ha példája minél több követőre talál s ha az orvosi ténykedés manapság kívül esik is működésünk keretén, de azon feladatot, hogy a vallásos nevelést már az iskolában magunk vegyük át, nem soká odázhatjuk el, mert a mai idő szelleme, s a lehangoló napi tapasztalatok arról győznek meg, hogy alaposabb, mélyebb vallásos nevelés nélkül positióinkat napról-napra veszítjük. Szerző nemcsak beszéddel hirdeti ezt, hanem tényleg tanítja a vallást az iskolában s tapasztalásból mondhatja, hogy ennél magasztosabb feladata, s áldáso> sabb működése nem lehet egy lelkipásztornak. Tárgyrokonságnál itt említem meg, hogy egyházmegyénk még tavalyi gyűléséből megbízván a tanítóegylet elnökségét, hogy egy összehívandó értekezleten, lelkészekkel együtt, beható tanácskozás alapján, állapítson meg bizonyos irányelvet és módozatokat, melyek folytán iskoláinkban a vallásos nevelés nagyobb sikerű legyen, az ízléstelen éneklés, érzésben és alakban fejlesztessék, a megtartott értekezlet jegyzőkönyvi átiratában egy esperes úr elnöklete alatt, lelkészekből és tanítókból álló bizottságot javasol, konkrét irányelvek megállapítása végett, mely javaslatot a gyűlés el is fogadott. Nem hiányzik nálunk a tanácskozás, az ajánlat, a buzdítás, de biz én magam nem sok gyakorlati hasznot várok és remélek az ilyen elodázgatástól mindaddig, míg a lelkészek maguk nem teszik kezüket az eke szarvára! Mikor még a konfirmándusokat sem akarjuk tanítani, mert nem érünk rá! meg aztán árt a papi méltóságnak 1 *) A templomi ünnepély után visszatértünk a gyűlés terembe, hol most egy igazán lélekre ható ténynyel áldozánk, egyházmegyénk 25 éven át páratlan buzgalmú gyámpénztárnokának : Vitéz János lórántházai lelkésznek. Vitéz János, a vallásos Dégenfeld grófi család kegyelt papja, egy igazi jézusi jellemű pap megtestesült példányképe, 25 évi sáfárkodás után, még tavaly lemondott, nagyon is megérdemelvén az annyi vesződséggel járó pénzkezelés fáradalmai után a nyugodalmat. (De azért nem fog ő tudni nyugodni ezután sem!) Ereztük, nagyon is érezlük, hogy egy jegyzőkönyi köszönet, bizony hálátlan hála az ő érdemeiért! Kilencezer forintot vett át, és azt huszonöt éven át meghatszorozta ! Pénzajándékról szó sem lehetett, ezt mély sértésnek vette volna. Több tervezgetés után vettünk neki gyümölcstartó készletet, tömör ezüstből, s egy díszalbumot, körülbelül 400 frt értékben. Ezt adtuk most át. S ő erről mitsem tudott. Mikor a terembe lépett, s lelkünk mélyéből hangzott fel az »éljen«, megütköző kíváncsisággal tekintett szét. S ekkor esperes úr, ékes szavakkal előadta ennek a jelenetnek tartalmát, jelentőségét, mely alatt mindnyájunk szemében megjelentek azok a drága gyémántok, az igazán szerető hálás szív drága gyöngyei s oly perceket éltünk át, melyek boldogító hatásáról oly igazán zengi legszebb énekünk : »Ugy tetszik, mintha vigadva, Ott lennék, hol a menny lakói, A te királyi székednek Előtte letelepednek! c Az ünnepelt igaz ember, pár szóba zokogta köszönetét, paptársai jóakaratának tulajdonítva az elért eredményt s igérte mindvégig támogató jóakaratát. Ilyen emberek, ilyen papok minél többen!! E gyűlésen 3 hivatali állomás betöltése végett érkeztek szavazatok, melyek közül azonban csak egy nyert befejezést, t. i. egyházi tanácsbíróul megválasztatott Görömbei Péter, irodalmi téren széles körben ismert kallói lelkész, buzgó, sikeres adminisztrátor és lelkes ember saját egyházában s bizonyára ilyen lesz az egyházmegyén is. Egyházker. világi tanácsbiróra és tanügyi bizottsági elnökre, a legtöbb szavazatot nyert két-két egyén közt új szavazás rendeltetett. Nevezetes tárgya volt a gyűlésnek, az esperesi évi jelentés, az egyházmegye anyagi és szellemi állapotáról. Gondos megfigyelésen, beható vizsgálódáson alapuló rajza ez egyházmegyénk arcképének. Vannak szép, megnyerő vonásai, de sötét árnyalatok sem hiányzanak. Egészben véve némi javulást mutat, p. o. említi a jelentés, hogy 4168-al többen keresék fel az örökélet kenyerét és borát, mint előző évben ; a közönséges istenitisztelet rendesen gyakoroltatik ; istentagadók, vallásgúnyolók sehonnan sem jelentettek. Hanem az már állandó rovatot képez, hogy a zsidó birtokosok és bérlők nem nagy respektussal viseltetnek a vasárnap iránt, cselédjeiket vasárnapokon is dolgoztatják, különösen tanyai gazdálkodásoknál. Jézus és a Farizeus ! ez soha sem fért össze s nem is fog. De hát a törvény ! a törvény! »irretit muscas, transmittit vespas.« Kegyes adományok 36 egyházban tétettek, összesen 3554 frt értékben. Egyházi építkezések történtek 14 helyen, 8685 frt 76 kr. értékben. A valláserkölcsi élet kórtünetei a következő statisztikai adatok : fegyencek száma 27, a 64,985 lélekszám*) Bizony furcsán gondolkozhatnak a szabolcsi atyák. Szerk.