Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-08 / 32. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 32. sz. Budapest, 1886. augusztus 8, PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP SZERKESZTO-és KIADÓ-HIVATAL IX. kar. Kinizsy-utca 29, sz, I. em, Előfizetési dij: Helyben házhozho>--utssal s vidékre postai küldéssel félévre 4 frt 50 k:., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Hirdetések dija : 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példáin^ol^l^Gilmii^d-ig' szolgállxa-ti^ril?:. A theológiai vizsgálatok tervezetéhez. A theológiai vizsgálatok ügyében julius 5 — 7 napjain Budapesten működött szakbizottság javaslatait, indokolásaikkal egyetemben, alább veszik olvasóink s velük egyideűleg a többi egyházi lapok olvasói. A tervezetben kifejezett eszméket és intézkedéseket már a tanácskozás előtt tüzetesen tárgyalván, e körülmény s azon tény, hogy a javaslatok nagyban és egészben a hivatolt cikkek álláspontjára helyezkednek, talán fel is menthetné lapunkat a munkálatok zsurnalisztikái bevezetésétől, ha nem volna bennök oly intézmény magva is elvetve, melyet akkor csak mellesleg és futva érintettünk. A theológiai doctoratust értjük. Új dolog ez nálunk, melylyel tudósainak akar hódolni az egyház, illetékes közegei által. Es ezt tenni joga van, de kötelessége is. Az állam bizonyára nem fogja megtagadni legfőbb hozzájárulását e jog gyakorlásától, mihelyt egyházunk törvényes képviselete kimondja, hogy teljes garanciát nyújtó alakban akarja azt igénybe venni. Az egyházra nézve pedig erőfejlesztő nyereség lesz, ha tudósai az egyházi téren szerzett érdemek külső jutalmát az egyház kezéből veendik. Kötelessége is tenni az egyháznak, hogy elhanyagolt tudományos érdekeit ez uton is fejleszsze, hogy a tudomány babéraiért más útra széledő munkásait magának megtartsa, erőiket fejleszsze, ambícióikat fokozza. Mert ki merné tagadni, hogy a tisztán belső és szellemi célú tudománynak is vannak földi eszközei és emberi oldalai, melyekre az intézményeket alkotó előrelátásnak figyelemmel kell lennie P! Ki vonhatja kétségbe, hogy mióta megváltozott közéleti viszonyaink között a tudásnak másutt fényes külső elismerés sőt jutalom adatik, az egyházban pedig vajmi kevés jut belőlük: jegyházi* tudósaink száma feltűnően megfogyott s a meglevők is részben ,idegen* tudomány oltárainál áldozva nyerték még egyházi hírnevüket és kitüntetéseiket is?! Melyik figyelő elme ne látná be, hogy egyházi tudományunknak még közönséges napszámosai is, ha valami jutalmát várják fáradozásaiknak, a ,világ fiainak bölcseségében* kénytelenek magukat tökéletesíteni ? — Csak szervezzétek, egyházunk vezérei, azt a doctoratust, javára váland az az egyházi tudományosságnak ! A szakbizottság tervezete nem nyújt concret javaslatot a doctorátusra, de az indokolásból kilátszanak a módozat körvonalai. A tudósoknak szól, tiszteletből, a theol. akadémiák többsége által nyújtva. Mi csak helyeselni tudjuk, hogy az értekezlet a vizsgálat alapján nyerhető tudorság mellőzésével, tisztán a ^doctoratus honoris causa* mellett foglal állást. Nézetünk szerint a tudorságnak csak ezen alakja tekinthető a valódi tudományos érdem kitüntetésének, mert a vizsgálat által való tudorság, kivált ha kötelezett, a tömeges kreálás által csaknem teljesen elveszi súlyát és értékét a tudori címnek. Bölcs intézménynek Ígérkezik az is, hogy a theológiai akadémiák, még pedig egyiknek javaslatára a többiek hozzájárulásával osztogassák a tudorságot. Hogy az akadémiák adják, az magától értetik, mert tudományos címet csak tudományos intézet adhat és nem a hatóság, akár kerület, akár konvent, még ha oly tudósok is egyes tagjai. Hogy együttes hozzá:

" 'i-321

adják, az azért jó gondolat, mert ily - ^;

náznak is, államnak is teljes garanciát nyújtunk, hogy csak a valódi érdem nyeri meg a kitüntetést. Talán kicsinylés és sértés nélkül bevallhatjuk, hogy akadémiai viszonyaink még nem elég érettek és függetlenek a külön-külön kreáláshoz. Különben szóljanak a javaslatokhoz mások is, más pontjaihoz is; lapunk szívesen nyit tért a tárgyilagos eszmecserének. Sz. F. 63