Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-08-01 / 31. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 kat tehát, a kik gyermek-kertésznőkké akarják magukat kiképezni, fölhívják, hogy a fölvételért augusztus hó 30-ig írásban folyamodjanak. A kérvényeket vagy Rosenzweig-Saphir Sarolta úrnőnél (Margitsziget, nagy vendéglő 238 sz.) mint az iskolaügyi bizottság elnökénél, vagy Péterfy Sándor igazgatónál (Damjanich-utcza 3. sz.) lehet benyújtani. Csak egészséges és feddhetetlen előéletű nők vehetők föl, kik legalább tizenhat évesek multak, szóban és Írásban birják a magyar nyelvet, legalább hat elemi iskoláról bizonyítványt mutathatnak s kiállják a fölvételi vizsgálatot. A tanfolyam két évig tart: a növendékek kivétel nélkül díjtalan tanításban részesülnek és taneszközökkel is az egylet látja el őket; de étkezésről, ruházatról és lakásról maguk gondoskodnak. A jövő tanév elején okleveles tanítónők számára külön tanfolyamot is nyitnak; szept. j 15-ikéig lehet jelentkezni. Látogatott tanitógyűlés volt a napokban O-Lublón. A szepesmegyei tanitó-egylet tartotta ott huszonnegyedik közgyűlését, mely három napig tartott. Tanulságos eszmecserét folytattak s közben kellemesen is mulattak. A közgyűlés elején Trogmayr Károly tanfelügyelő is üdvözölte az egyleti tagokat, biztosítva őket a kormány hathatós támogatásáról. Ot nevelés-ügyi kérdés került megvitatás alá s három próba-előadást tartottak. Aztán közebéd volt, melyen a város szine-javából is többen megjelentek. Éltették ő felségét, majd Trefort Ágost minisztert, a szepesi és sárosi jelenlevő tanfelügyelőket, stb. Élénk tetszést keltett Trogmayr Károly tanfelügyelő felköszöntője, melyben egyetértésre buzdítá a tanítókat. A gyűlés második napján tánccal egybekötött hangversenyt rendeztek, mely igen jól sikerült. A vendégek közt volt Lublóvár tulajdonosa: gróf Zamoyski András is, ki másnapra vendégeiül hívta meg a tanítókat. Ezek el is mentek, megtekinték a várat, melynek történetéről Münnich Sándor poprádi tanító tartott előadást. A sziveslátásért a tanfelügyelő tolmácsolta a köszönet szavait s a tanítók távozás előtt még szerenáddal tisztelték meg a gyöngélkedő háziasszonyt : a grófnét, ki született Bourbon hercegnő. KÖNYVISMERTETÉS. A keresztyén egyház története. Az ev. középiskolák felsőbb osztályai és tanítóképzők számára. Készítette Bcitizfalvi István tanár. Budapest 1886. Kiadja Hornyánszky Viktor. Ára 1 frt 20 kr. Szerző a protest. egyház terén az újabb időkben felmerült örvendetes jelenségekről szólván a többek között a keresztyén egyháztörténelemről azt mondja, hogy azt újabban »nem tekintik úgy, mint a hogy tekintették az u. n. felvilágosodás korszakában : emberi bolondságok történetének, hanem sejtik, érzik és elismerik, hogy az Isten országának, az isteni szellem lényének és világigazgatásának története e földön.« E nyilatkozatával s az egyháztörténelem jellemének emez öntudatos és teljesen igaz meghatározásával tehát elárulja, hogy elméletileg nagyon jól tudja, hogy milyennek kell lenni az egyháztörténet tárgyalásának ; minő pragmatismussal kell azt megirni s nem kisebb eszmét, mint az Isten országának és az Isten világigazgatásának eszméjét kell abba bevinni és ezekből kifolyólag az egyháztörténelem tanulásának ama közelebbi célon kívül, hogy a tanuló megismerje egyháza múltját s azokat a mozgató eszméket, melyek időnként uralkodtak, az a célja is van, hogy a múltból megtanulja a jelenre és jövőre nézve, hogy Isten lelkének közvetlen vezetése alatt áll nemcsak a szíveknek mozdulása, melyet hajt ide s tova, mint a vizeknek folyásit, hanem az egész emberiség szellemi és anyagi világa is, hogy nem véletlen, nem vak esetnek vagyunk játéklabdája és hogy nem papi csalárdság, fejedelmek fondorlata vagy zsarnoki önkénye, nem ideae obscurorum virorum a tényezők a történelem alakulásánál: hanem eszmék, melyek végeredetüket Istentől birják, mozgatják az emberiséget, nagy és felséges célok hajtják előre az idők óriási folyamán s a különbség az egyik avagy a másik kor közölt lényegileg nem több, mint hogy az egyikben az eszméket tisztultabban fogja fel s igyekszik megvalósítani azokat, az eléje kitűzött célokat jobban látja s határozottabban törekszik feléjök, míg a másikban az eszmék földi salakkal kevertetnek össze, a magas célokat homály, kod takarja el s úgy látszik, mintha megfeledkezett volna rőluk a világ és illetve úgy tetszik, mintha az égből a földre levilágító fénytornyok megszűnnének jelölni a révpartot, mely felé törekednie kell és az ember keres közelebbi, földi célpontokat. Csakhogy a vallásos lélek felfogása szerint még ez is Istentől van. >Megverem őket«—mondja azúr a próféta ajakával — »megverem őket vakságnak lelkével, hogy látván ne lássanak és hallván ne halljanak.® Mondom elméletileg ezt jól tudja szerző s igyekszik is tankönyvében, melyet a középiskolák felsőbb osztályai és a tanítóképezdék számára irt, a tárgyalás folyamán megvalósítni s bizonyos vallásos hangot és magasabb pragmatismust vinni a száraz történeti eseményekbe. De csakis nagyon néhol teszi ezt és csak nagyon kevés bíráló és magyarázó megjegyzéssel világosítja meg a tényeket, azoknak hatását, horderejét s illetve tünteti fel azokat az egyes korokat mozgató eszméket, melyek a szemmel látható és kézzel fogható tények alapjául, kiindulási pontjául szolgáltak. Az eseményeknek ilynemű tárgyalása leginkább a legújabb kor történeteinek elbeszélésénél érvényesül az előttünk levő munkában s ha itt szemlélhetőbbé, érdekesebbé teszi e tárgyalási mód az eseményeket, a nélkül, hogy az előadás a maga rövid, tömör, compendiumszerű jellegéből veszítene, miért nem lehetett volna ezt a módot az egész mű folyamán alkalmazni? Ugy adott volna szerző egy a mai kor színvonalán álló történelmi kézi könyvet a középiskolák felsőbb osztályai és a tanítóképezdék növendékeinek kezébe: míg így adott egy chrónikát, melynek jelleme pusztán annalistikus ; csak constatálja röviden és az emlékező tehetséget ugyancsak erősen igénybevevő módon a történeti tényeket, nagy ritkán, elvétve adja azok pragmatikus magyarázatát s önkénytelenül azt a benyomást teszi az olvasóra, mintha csakugyan véletlenségek, ötletek, egy-egy ravasz pápának, vagy fejedelemnek cselszövényei vagy hatalmi tényei által alakulna a történet; egy edictum, egy vesztett, vagy nyert csata, egy zsinati végzés, vagy egy békekötés által határozódnának csupán az egyháztörténelmi jelenségek. Ezek hatását a történelemben, annyi bizonyos, nem lehet kicsinyelni, ezek mellőzésével holt anyaggá válnék az egész, útnélküli tömkeleggé, áttekinthetetlen zűrzavarrá; de egyedül alkotó tényezőkké még sem szabad tenni. A történelemben minden alak, mielőtt a történet színpadára lép s ott bizonyos szerepet játszik, nő, fejlődik s e fejlődésére a legkülönbözőbb tényezők hatnak, legfőképen pedig hat rá azoknak a névtelen hősöknek, annak a nagy tömegnek együttes lelkülete, gondolkozása és tudata, a melyet korszellemnek nevezünk s már most a történet egy-egy kiváló alakja csak mintegy önmagában, egy