Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

55 88 egész művelt világnak szánt irodalmi vállalat ezen ügye felett egyedül határoz s nem lehet kívánnunk, hogy a mi kedvünkért 3—4 hónappal odább tolja azon határidőt, mely vállalata sikerülte vagy nem sikerülte felett határoz. De meg tekintetbe véve a mű kiadásának nagyfontosságát, ugy hisszük, hogy a Szabó ur tervezetének azon része, mely a tractualis gyűlések netaláni határozathozatalára van alapítva, ezek megtörténte előtt is elvégezhető az esperesek által, az egyházmegyei gyűlések utólagos helybenhagyásának biztos reményében. Ennyit a magasztos cél méltán megvárhat honi protest. egyházunktól, ha már a domesticához nem fordulhatunk. A Szabó ur többi, a kiadást elősegélő terveit illetőleg csak hálás elismeréssel fogadhatjuk aprólékosságig menő tanácsait, mert ebből a legőszintébb ügybuzgalom, s a célért való legigazibb lelkesedés melege sugárzik felénk. Azért csak »fel a zászlóval magasra« ; a jó tanácsok mellett hadd beszéljen hát a tettekben nyilvánuló igazi ügybuzgalom is, mely ügybuzgalom, mint a hogy ezt örömtelt szívvel jelenthetjük már is oly fényes, jelenleg részletesen még el nem mondható s a morális támogatás mellett különösen anyagi segélyezés tekintetében is annyira párját ritkító példákban jelentkezik, egyházunknak nem csupán főpásztorai, hanem mindkét protestáns egyházunk világi fejeinek részéről is : hogy egyelőre is a legmegnyugtatóbb kilátásokkal, a legszebb reményünkkel nézünk a vállalat sikerülése elé s bátorítva kérdezhetjük Jézusunk szavaival ügyünket féltve őrző testvéreinktől : »Mit féltek ti kicsiny hitűek ?1« S mi reméljük, hogy ha a Szabó Péter ur őszinte tanácsainak csak egy néhányát fogadják is meg azok, kik e tekintetben tenni képesek, ugy nem kell féltenünk a világra szóló vállalatot, ugy megadjuk a múltnak is a megillető babért, s nem lesz szükség arra sem, hogy »zá'ogba jutott becsületünket kiváltsa a domestica!« Adja Isten, hogy ne csalódjunk 1 Szalay Károly. Szász Károly püspök felhívása. Ugyancsak a Bod Péter féle történelem ügyében Szász Károly püspök ur közelebb az esperesekhez, s némi módosítással a közép, és felsőbb iskolák igazgatóihoz a következő felhívást bocsátotta ki: Midőn nagy emlékű egyháztörténetirónk Bod Péter »História Hungarorum Ecclesiastica« című, mostanában felfedezett nagy munkája előfizetési felhívását . . . példányban megküldeni szerencsém van, tartózkodom attól, hogy Nagytiszteletű ur előtt akár ezen munka fontosságát, akár megjelenhetésének reánk magyar protestánsokra nézve igazán becsület-kérdéssé váltát indokolni vagy épen magyarázni akarjam. Megelégszem azzal, hogy elmondjam, mit várok e tekintetben egyházkerületünktől s mi az, a miért — egyházkerületünket ismerve, — a külföldi kiadók előtt — ugy szólván — szavatosságot vállalni mertem. Várom : 1. azt, hogy mindenik egyházmegye saját levéltára számára ezen, csak nem minden egyes egyházra nézve történelmi, sőt levéltári okmányi fontossággal bíró monumentális művet meg fogja szerezni; 2. a hol egyházmegyei vagy lelkészi könyvtárral bíró körök vannak, ezek is, — továbbá 3. egyházkerületi felső- és középiskoláink, 4. népesebb és vagyonosabb egyházaink s végre 5. becsesebb magán könyvtárral bíró világi férfiaink, valamint lelkészeink és tanáraink is a páratlan becsű munkát könyvtáraik számára megrendelendik. Ez érdekben felkérem nagytiszteletű esperes urat, hogy az előfizetési telhivást egyházmegyéjében több irányban köröztetni, s egyes tekintélyesebb világi férfiaiknak is megküldeni s az illetőknek a maga részéről is melegen ajánlani szíveskedjék. KÜLFÖLD. Prof. dr. J. H. Scholten theologiai fejlődése. Közli: Nagy Zsig. k.-sz.-miklósi gymn. tanár. 1885. dec, (Folytatás.) Midőn én a keresztyénség igazságának szószólóját (ügyvédét) az ember vallási érzékében ta'áltam fel és mellőztem a történeti bizonyitásmódot, a mely az evangéliumok eredetisége és hitelreméltósága által igyekezett Jézusnak és az apostoloknak isteni tekintélyét támogatni: ebben a régibb theologusok a história ellen elkövetett jogtalanságot láttak. Mert hisz a keresztyénség históriai jelenség, és ha az, akkor azt nem lehet megismerni az ember belső érzéke által, hanem csak történeti uton, az Ujtestamentomból I A félreértés szembeszökő 1 Mert nem azt döntheti el az embernek belső érzéke, hogy mi a keresztyénség és hogy mit tanít: sem nem azt, hogy vájjon a Jézusról szóló tudósítások historiailag helyesek-e ; hanem, hogy a historiailag constatált keresztyénségnek, mint vallásnak, becse, nagy becse van: ezt, és csakis ezt biztam én az ember vallásos érzékének ítéletére. Mi a keresztyénség, mint történeti jelenség, azt históriai kutatás- és vizsgálódásnak kell eldönteni. Ha e célból szükség volt a források kritikájára, ugy az én előadásaim, melyeket Leidenben az Ujtestamentomi bevezetésből, itteni legelső tárgyamból — tartottam s később ihistor. kritikai bevezetésem az Újszövetség könyveibe«*), melyet azóta adtam ki, egyesülve Niermeyernek jeles cikkeivel s utóbb Kuenenünk »történeti itészeti vizsgálódásai az ó-testamentomi könyvek keletkezése és összegyűjtése felöl**) bizonyságot tesznek arról, hogy Leidenben a bibliai könyvek keletkezése- és hitelreméltóságának történeti megvizsgálását nem' mellőzték, mint fölöslegest, habár abban a meggyőződésben éltünk is, hogy a keresztyénségnek, mint vallásnak igazságát nem lehet történeti uton bebizonyítani. A históriai kritika gyakorlása, bármily hiányosak voltak légyen is vizsgálódásaim resultatumai, még inkább meggyőzött arról, hogy az, a ki a keresztyénségnek igazságát történetileg bizonyított tényekkelakarja megerősiteni, Lessinggel szólva : >az örökkévalóságot egy pókháló szálra függeszti.« Ha már a keresztyénségnek, mint vallásnak meg ismerése csakis belső alapokon lehetséges, akkor az a kérdés merül föl, mi az emberben ezen megismerés organuma: az értelem, vagy az érzelem, vagy mind a kettő ? Ezzel a vallásért való küzdelem a bölcsészet mezejére csapott át. A harcz van Oosterzee és Opzoomer között kezdődött, előbbi Jacobi, Fries és De Wette nyomán az érzelem, az utóbbi pedig az értelem jogai mellett szállván sorompóba. Én is nemsokára az »Atya, Fiu, Szentlélek«-ről írott értekezésem után a vitába láttam *) »Kritische Inleiding tot de Schriften des Nieuwen Testaments.« **) »Historisch-Kritische onderzoek naar het ontstaan en verzameling van de boeken des Ouda Testaments,*