Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-18 / 29. szám

926 közé fel kellett volna vennie a körülírást és a részlete­zést is, mert az irály szemlélhetőségének ezek is nagyon gyakori eszközei. A verstan nagyon gondosan van szer­kesztve, talán sok is van belé felvéve, mert pl. a kötött versszakokból az olasz hármas és a rítornell bátran ki is maradhatott volna. A második része a szerkezettannal foglalkozik, s ezt minden tekintetben sikerültnek tartjuk. A szerkesztés általános szabályait az anyaggyűjtés, az anyag elrendezése s a kidolgozás címei alatt világosan és szabatosan tárgyalja. Az előadásnak négyféle faját külön­bözteti meg, u. m. a leíró, elbeszélő, elmélkedő és a rábe­szélő vagy szónoki előadást. E fejezetre az előadás tekin­tetében semmi kifogás nem tehető, csupán a kiválasztás szempontjából lehetne sokalni azt, hogy pl. az elmélkedő Írásművek közé a párhuzam-ot, az értekezők közé a ma­gyarázat-ót is fölvette. Ezeket mi mellőzhetőknek véljük a polg. iskolai szerkezettanban. A közéleti fogalmazvá­nyokról szóló harmadik rész jó oldala, hogy ügyiratokat és okiratokat különböztetve meg, az anyag áttekinthe­tőségét jelentékenyen megkönnyíti. Meghatározásai sza­batosak és világosak, példái jók. Az egész könyv tanulásra szánt anyaga négy ív, mig a többi 12 ív példa és olvasmány. Az olvasókönyv az elméleti rész hű kísérője, mert a gondosan kiválasz­tott pé'dakat nyújt az Írásművek minden fajára. A könyv külső kiállítása a »Pallas« cég jóizlésére mutat. A jól írt tankönyvnek minél nagyobb elterjedést kívánunk. Sz. F. KÜLÖNFÉLÉK. * Királyi adomanyozás. Király ő felsége a minaji ev. ref. egyházközségnek templom- és lelkészlak építéshez, valamint a rákospalotai evang. egyháznak iskolaépítéshez 100—100 forintot adományozott magán pénztárából. * Tanarválasztasok. A sepsi-szent-györgyi reform, gymnasium (»Mikó-tanoda«) elöljárósága f. hó 8-án tar­tott ülésében Csősz Jánost segédtanári állásában megerő­sítette s kívüle még Horváth István és Doniján István okleveles tanárjelölteket választotta meg segédtanárokká. * Lelkészvalasztas. Csajághon, a dunántúli reform, egyházkerület e virágzó egyházközségében f. hó 5-dikén Szűcs Dezső sió-marosi lelkészt választották meg nagy többséggel ; ellenfele Tóth Károly n.-ládányi lelkész, a szavazatoknak alig egyharmadrészét nyerte meg. * Lelkészjelöles. Az abádi lelkészi állomásra Kar­cagon a 13 folyamodó közül kijelöltettek Doma Gyula kisújszállási, Gyüre László kúnhegyesi, Szabó Sándor künhegyesi, Szügyi Dániel dévaványai és Takács Károly t.-abádi segédlelkészek. * Püspöki körút. Léváról írják lapunknak: A bá­nyai ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke, dr. Szeberényi Gusztáv kerülete felső vidékeinek látogatása közben f. hó 9-ikén érkezett Lévára, hogy az itteni nem nagy, de vi­rágzó gyülekezetet megszemlélje. 9-ikén az előző zápor dacára több százra menő sokaság, közte egyletek, inté zetek képviselői s mindnyájuk élén az egyház felügyelője, Belcsák László kir. közjegyző várta a tudós főpapot Léva város határában, honnét d. u. 1 óra körül kisérték be impozáns látványt nyújtó menetben az ev. parochiára, hol ismét a város polgármestere s a helybeli vallásfelekezetek felügyelője altal üdvözöltetett. Nem maradt el a város izraelita községének főrabbija, dr. Kohn Ambrus sem, mintegy igazolva, hogy e város kebelében csak külsőleg van felekezeti, különbség, de belsőleg mindnyájan egyek e város lakosai a közjólét előmozdítása körül érdemeket szerzők tiszteletében s követésében. A püspök az őt üdvöz­lők szavaira meghatottan válaszolva, kiemelte, hogy jól esik lelkének ez impozánsan nyilatkozó együttérzés s kí­vánja, hogy ha istenünk imádásában különbözünk is, de legyünk mindig egyek a közös vallásban — a haza és magyar nemzetünk szeretetében. 10-ike a vizsgálatokkal telt el. 11-én Leidenfrost László, a lévai uradalom kép­viselője adott az ev. egyház nevében hivatalos ebédet, melyen a haza és egymás iránti szeretet tósztjai Cliquot özvegyének szikrázó pezsgője mellett még d. u. 4 óra után is áradoztak Ebéd után a püspök ur folytatva körútját Farnadra hajtatott. * A belmisszió érdekében érdekes külföldi vendég fordult meg Debrecenben Mr. Ashton londoni congre­gationalista pap személyében. Mr. Ashton az »Európai evangeliumi társulat® (Evangelicial Continental Society) titkára, mely társulat a belmisszió anyagi támogatásán fáradozik már 40 év óta s jelenleg 25 ügynököt tart fenn Francia-, Olasz-, Spanyol- és Csehországban. A deb­receni egyházi férfiak lekötelező szívességgel fogadták a világlátott angol gentlemant s tüzetes felvilágosítást ad­tak az egyházi belmisszió hazai állapotáról. Elmondták, hogy szervezett belmissziónk voltakép még nincsen, pedig nagy szükség van rá; hogy a fordított tractátusok (val­lásos íratok) népünk szívében nem tudnak meggyökerezni, mert idegen szellem idegen izű termékei; hogy a bel­missziót egészen hazai felügyelet alatt a magyar vallásos géniusznak megfelelően kellene szervezni; végre tanácsol­ták neki, tegyen otthon. lépéseket, hogy egyházának va­lamelyik theologiai intézetében állítsanak stipendiumokat magyar ifjak számára. Ashton úrnak különösen a magyar szellemű iratok és a magyar ifjak kiküldésének eszméje ragadta meg figyelmét s Ígéretet tett, hogy honfitársait és ügyfeleit ez értelemben fogja informálni. (D. Pr. I.). * Az új ev. esperesség, mely »brassói esperesség« néven nem régen a tiszai superintendenciához csatlakozott, már a mult évben »gyámintézetet« alapított, melynek ér­dekében most egy »Kérő szózata.-ot küldött be a gyám­intézet jegyzője. Az esdő szózat elszomorító adatokat tar­talmaz e néhány magyarajkú ev. egyházközség állapotáról. A jobbára hétfalusi csángókból álló gyülekezeteket anya­gilag is keményen megviselte a szász atyáskodás. Néhány századdal ez előtt »az erdélyi fejedelmek pazarlása és élhetetlensége« Hétfalu népét Brassó város hatalmába kerítette s ez a város azóta egyetlen alkalmat sem sza­lasztott el, hogy anyagilag tönkre tegye, erkölcsileg meg­alázza. Századokon át volt a szász Brassó földesura a magyar Hétfalunak. A brassói tanács tolta Hétfalu nya­kára a bírákat, jegyzőket, a földek javát erőszakkal el­foglalta, az előbb szabad erdőket eltulajdonította, a szebb telkekre korcsmákat épített s a szász községek határát egészen a magyar falvakig nyújtotta ki, elannyira, hogy a szegény csángó a kapujából szász földre lépett. Hét­falu népe is lutheránus lévén, mint a szászok, Brassó adta a papot is a hét csángó falunak, még pedig magya­rul nem tudó papokat, kik káplánjai voltak a brassói szász papnak. Éz így tartott 48-ig. És még a forradalom után is a magyar ev. hitközségek a szászok gyámkodása alatt nyögtek, s ez évig minden kísérletük meghiusult, hogy függetlenítsék magukat. Most már vallási tekintet­ben függetlenek a hétfalusi csángók, de szegényeknek ép oly szegények, mint eddig. Brassó még mai napig föl­desúr, ő húzza a malmok és a regálék jövedelmét, a hétfalusi csángónak ma sincs földje, erdeje, hiába pöröl­tek, instanciáztak, hiába jöttek föl Budapestre ezelőtt öt esztenedővel a hét falu küldöttjei házról-házra összegyűj­tött pénzen. Ügyüket tárgyalták még az írói körben is, a lapok napokig foglalkoztak a hétfalusi csángók sérel-

Next

/
Thumbnails
Contents