Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

83 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 gesztve, a kurfürstök és fürstök az udvarba a császári felség szállására hivattak. Ott a pápa követsége egy nagyon hosszú apostoli brevet és Luther ellen szigorú dorgálást szolgáltatott át és olvasott fel, a melyre a császári felségnek a kurfiirstök és fürstök a következő szombaton akarnak feleletet adni.« *) A tanácsteremben aztán heves jelenetek fejlődtek ki, ugy hogy még két hét múlva is folytonosan csak a Luther ügyével foglalkoztak. Mint Fürstenberger február 20-ikáról irja : »Az elmúlt pénteken, ugy szintén hétfőn és kedden Martin Luther felett tanácskoztak. A szerzetes sok bajt csinál, egy rész szivesen a keresztre feszítenék őt; félek alig fogja azt elkerülni, csak« —jegyzi meg a tudósító, célozva arra, hogy a mozgalom Luther halála által még nem lenne lecsillapítva, a mi a Luther ügyének ellenségeit is bizonyára leginkább gondolkozóba ejtette, »csak meggondolandó, hol történjék az, ő fel fog harmad napra is mét támadni, Isten intéz minden dolgot legjobban.® Mint Aleander tudósít, a császár még február 13-ikán, midőn a pápai brevet felolvastatták, kinyilvánította annak értelmében a saját véleményét, és másnap tanácsosainak egyikét a gyülekezetbe küldötte, hogy az ott az ő akaratát kifejezze, s még is oly hevesen tanácskoztak hét napon keresztül a fürstök a felett, hogy a szász és a brandenburgi kurfürst egymással szinte kéztusára kelt.") A heves vitát bizonyára a rendek elé tett császári rendelet okozta, mely (valószínűleg Aleander altal fogalmazva) a legerősebb kifejezésekben mondja ki Luther felett a birodalmi kiközösítést.3

) A rendek többsége azonban e császári rendeletet elvetette (bizonyosan azon hét napi heves tanácskozás után, melyről Aleander emlékezik), valamint egy második császári rendeletet is, mely Luther összes könyveinek elégetését rendeli el,4

) és határozottan követelte (a szász választó vezetése a'att), hogy Luthert először hallgassák ki.5

) A szász választó azt akarta, hogy Luthert egy tudós emberekből álló bizottmány hallgassa ki, mert ez uton remélte a dolgot legkönnyebben kiegyenlíthetni, ugy hogy mindkét fél, mind a pápa, mind Luther, megkapja a maga elégtételét s ez által a béke helyre álljon. S egy ilyen gondolattól a pápa pártiak sem voltak idegenek. Látszik ez azon értekezésekből, melyeket a szász választó, kanzellárja Brück közvetítésével, a császári gyóntató atyával Glapioval tartatott. A császári gyóntató atya egyébként nagy elismeréssel nyilatkozott Lutherről s annak korább keletkezett iratait dicsérte, csak »az egyház babyloni fogságáról« irt munkában botránkozott meg, melyben Luther a pápaságot nagyon hevesen támadta meg (bizonyosan dühében a kiátkozó bulláért, vélte Glapio jóakaratulag), s azon véleményt nyilvánította, hogyha Luther e munkát visszavonja, a dolgot könnyen ki lehet egyenliteni.6

) A luther párt azonban a vita hevében tovább ment és határozottan kezdte követelni (hatalmasan segittetve az összes közép és felsőbb nemesség által), hogy Luther Wormsba, a birodalmi gyűlés színe elé idéztessék, jól lehet először csak ') Az összes Lutherre vonatkozó Fürstenberger-féle tudósításokat kiadta Georg Eduárd Steitz: »Die Melanchtons und Luthersherbergen zu Frankfurt a. M.« Neujahrsblatt 1861. a. 47. oldaltól folytatólag. 3) Aleander levele a pápai vicekancellárhoz 1521 febr. 27-ikén. Th. Brieger : »Quellen und Forschungen.< 3) E császári rendelet található K. E. Förstemann »Neues Urkundenbuch stb« 1, köt. 55-ik old. 4) E második császári rendelet található ugyancsak Förstemann emiitett könyve X. köt. 58-ik oldal. 5) A rendek válasza is ott I. köt. 58. oldal. 6) A Brück és Glapio közötti értekezésekre szintén Förstemann »Neues Urk.c 1. köt. egyszerű kihallgatást kért és Frankfurtot jelölte ki arra. Általánosan márc. 2-kát tartják azon napnak, melyen a birodalmi gyűlés Luther Wormsba idézését határozattá emelte, és azt a császár elé terjesztette. És a császár, ki előbb oly nagy erőfeszítéssel törekedett a Luther elleni birodalmi kiközösítést keresztül vinni, már márc. 6-ikán aláirta a meghívót Luther számára. Sokan, még a legújabb történetírók közül is, a császár e tettéből az ő liberalismusára akarnak következtetni, és arra hogy ő bizonyos nemű egyház reformra hajlandó lett volna. Azonban semmi nem állott távolabb 5-ik Károlytól, mint épen ez. O nem volt ugyan vallásos érzelem nélkül, de őt első sorban mindig a politikai érdekek vezették. Pápa nélkül ő teljességgel nem tudta képzelni a dolgok rendjét. Különben is az államhatalom mindig conservativ és gyanús szemmel néz minden újítást. A pápával szemben csak arra irányult a császár törekvése, hogy annak az ő pártjára való állását minden körülmények között biztosítsa. Ezért ő Luthernek a birodalmi gyűlésre való meghívásával csak nyomást akart gyakorolni a pápára. Ot teljesen politikai indító okok vezették Luther meghivására. Ugyanis Róbert von der Mark, Sedan ura és Bouillon hercege, 5-ik Károlynak egy fellázadt hűbérese, beütött Luxenburgba, és a császár és tanácsosai teljes joggal hitték, hogy e dologban hát megett tulajdonképen a francia király, i-ső Ferenc, (5-ik Károlynak vetélytársa a császári korona felett), lappang és féltek, hogy a pápa a franciákkal szövetkezik. A fennebbieket a szemfüles Aleander után állítjuk, ki ugyanis, mint kötelességét mindenek felett érző férfiú, minden alkalmat felhasznált a pápa ügyének előmozdítására. Igy akkor is, midőn a császár márc. 7-kén a város előtt sétált, ő Chiévreshez, az első tanácsoshoz csatlakozott, hogy vele, mint irja, a Luther elleni császári rendeletről beszélhessen, s akkor ettől e nyilatkozatokat hallotta: »Tegyétek,« mondá neki Chiévres, »hogy a pápa teljesítse kötelességét és velünk tartson, akkor mi is megteszünk mindent, a mit ő szentsége akar* ; és azután: »Mondjátok, hogy a ti pápátok a mi dolgunkat ne zavarja, akkor ő is mindent megnyer, a mit csak tőlünk kívánhat, máskülönben akkora zavar lesz felidézve, hogy belefárad, a mig kibontakozik.* Talán okoskodik maga Aleander, >kérdezhetné valaki : mi köze van ennek a Luther ügyéhe/. ? Mert ezek bizonyos tudósítások alapján meg vannak győződve, hogy a francia király ezen nyugtalanságokat éleszti ; mert ők előre látnak egy nagyobb háborút, és aggódnak, hogy ő szentsége is azzal egyetért és részt vesz.í1

) A császár tehát Luthernek a birodalmi gyűlésre való meghívásával csak sakkban akarta tartani a pápát. Különben is a császári udvarban keveset tartottak az egész Luther-féle ügyről. Chiévres biztosította Aleandert még a birodalmi gyűlés megkezdésekor, hogy az egész ügyet könnyen el lehet igazitni, s csak a tökéletesebb végrehajtás és engedelmesség tekintetéből szükséges a fejedelmek beleegyezése a császári rendeletbe.2

) (Folyt, köv.) Rákosi György. J) Aleander levele a pápai vicekancellárhoz 1521. már. 8-ikán Brieger, »Quellen und Forsch.« 2) Aleander levele avicek, stb. 1521. márc. 4.