Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-11 / 28. szám

869 880 kedni. Humenak Priestley, a kegyes matériálista, valamint Beattie és Oswald íiied társai és életirója Dugald Stewart. Beattie kétféle — esetleges és szükségképeni ismeretről beszél s amazt 12 axiómába foglalja, emezt 6-ba, miket metafizikusoknak nevez. Oswald a vallásra nézve a közérzékre (sens commun) hivatkozott. Isten létele szerinte oly evidens, hogy annak még bizonyítgatásától is óvakodni kell. Dugald Steicart már sokban eltér mesterétől, kevésbé eredeti, mint Reid, de eszmékben gazdagabb s termékenyebb. Lélektani megkülönböztetései igen mesteriek. A »gyakorlati szellem« elemzésében minden kötelességet az Isten, magunk és embertársaink iránti kötelességekre viszen vissza. Isten lételét is a józan ész (bon sens) tanítja, mint szintén a kötelesség, hogy neki engedelmeskedjünk. (Folyt, köv.) Mindent Isten dicsőségére. Ezt a címet adhatom a következő közleménynek, melylyel nem akarok mást keresni, mint az Isten dicsőségét, s mely nem akar egyébb lenni, mint bizonyságtétel a mi Urunknak a Jézus Krisztusnak nagy szeretetéről. Arról a munkálkodásról akarok egyet-mást közölni, melyet kezdettem és folytattam Kőbányán, Budapest főváros X. kerületében, ezenkívül Kispesten és Erzsébetfalván. Mind a három helyen voltak igazság után éhező lelkek már régebben s a ref. egyház tagjai mindenütt kezdtek tömörülni, mielőtt engem az Ur hozzájok küldött. A mult év elején történt, hogy a budapesti ref. egyház két lelkészének kezdeményezésére az egyháztanács a nevezett helyek lelki gondozásának ügyét kezébe vévén, a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke megbízott a nagy feladat teljesítésével. Ismeretlen emberek közé kellett tehát mennem, kik ha nem is egészen, de nagy részben nélkülözték az Isten országának áldásait. Templom messze volt tőlük s azért az Isten igéjét nem igen hallgatták. Az első szent séget, a keresztséget csak végrehajtatták gyermekeiken, de már a felnőttek az Urvacsorával nem éltek igen sok esetben éveken keresztül. Az éneklésből ís kezdtek kijőni és soknál bizony lehullott az utolsó kapocs is, mely az anyaszentegyházhoz kötötte s lett belőle istentagadó. A gyermekek vallásos nevelése sok ideig teljesen el volt hanyagolva. Némely szülő kiadta gyermekét falura, de csak néhány hétre, hogy ott confirmatioi oktatásban részesüljön, de olyan házasulandó fiatal emberre is találtam, ki a Jézus Krisztusról nem is tudott jóformán semmit sem. Kőbányára néhány év óta járt ki vallástanító, de a gyermekek nem igen jártak el a vallásórára. Kispesten körülbelül harmadéve kezdték a gyermekeket vallásoktatásban részesíteni, Erzsébetfalván pedig a ki a gyermekeket a megváltó ismeretére s szeretetére tanította volna, nem volt senki. E helyen azért csakhamar megkezdtem a vallásoktatást. Tanítványom nem volt sok, de annál nagyobb lett az én örömöm, midőn nemsokára láttam, hogy az Úr hogyan szerez magának dicséretet az én kicsinyeim szájából is. Ugyancsak Erzsébetfalva volt a hely, hol először hirdethettem az Isten igéjét. Egy ottani tagja a ref. egyháznak felajánlotta házának nagy termét, hol mintegy 60 ember gyűlt össze. Erzsébetfalván csak egy néhány család van, de az első ístenitisztelet óta az új Bethelben kisebb-nagyobb időközönként összegyűlnek a hívek, hogy lelküket az élet vizével felfrissítsék. Az elmúlt húsvét másod napján pedig a kőbányaiak közül felkerekedtek néhányan, engem is magukkal vittek Erzsébet fal vára. A ref. egyház tagjai mióta istenitiszteletek tartatnak, nemcsak filléreket tesznek a perselybe, hanem kisebbnagyobb összegeket megajánlanak egyházi célokra. Ez összegeket valószínűleg nem veszi át a budapesti reform, egyház, hogy azok, mint egyházi adó, a nagy egyház pénztárába folyjanak, hanem meghagyja az erzsébetfalvaiaknak úgy, mint a kispestieknek, isten országa ügyének saját helyükön való előmozdítására. Mert a mi a külső viszonyt illeti, arra nézve tudnunk kell, hogy a kőbányaiak, mint Budapest főváros lakói, hozzátartoznak a budapesti reform, egyházhoz, a másik két helyen lakók azonban nem. Épen ezért ezen ügyek szabályozására egy bizottságot küldött már ki a budapesti ref. egyháztanács Pap Károly, budapesti második lelkész elnöklete alatt, mely hogy az egyháztagok buzgóságának növelésére alkalmas határozatokat hozzon az nemcsak kívánatos, hanem reménylhető is. Erzsébetfalván már régebben van a templom számára kijelelt telek, de mivel a hívek kevesen vannak, csak óhajtás maradt eddig a templomépítés ügye. Máskép vannak e tekintetben a körülmények Kispesten, ebben a folytonosan nagyobbodó s az üllői országúton fekvő faluban. Gondolom, egy e lap hasábjain megjelelt közleményemben elmondtam már, hogy az ottani reformátusok ingyen kaptak telket s mielőbb óhajtanának legalább egy díszes imatermet építeni. A budapesti ref. egyháztanács egyelőre csak azt engedte meg, hogy a hívek maguk közt s a vidéken gyüjthessenek, megígérvén, hogy az országos gyűjtést maga fogja kezdeményezni. A hívek gyűjtöttek is néhány száz forintot s most már várnak az igéret teljesítésére. Kispesten eddig az állami elemi népisko'a egy osztályában hirdettem az igét, de szintén csak időközönként. Itt már többen szoktak összegyűlni, mint Erzsébetfalván, de többen ís vannak. A perselypénz az első istenitisztelet alkalmával 23 forintra ment, azóta is rendesen van 3—4 forint persely pénz, sőt néha 10—12 is. A mult év őszén Kispesten is átvettem a vallásoktatást s valóban Isten nagyon megáldotta munkálkodásomat a gyermekek körében. Karácsonykor egy kis ünnepélyt rendeztünk, hol már a gyermekek éneklés s imádkozáson kívül a Krisztusról szóló történetek szavalásaival is szereztek nagy örömet. A mult héten tartott vizsgára pedig többen egész részleteket tanultak meg szórói-szóra a bibliából. Kispesthez tartozik még Szent-Lőrinc nevű puszta is, hol szintén tartottam már istenitiszteleteket. Lakásom azonban nem az eddig felemlített helyeken, hanem Kőbányán van. Ide kerülök vissza vasúton s lóvonaton, kocsin vagy gyalog, bárhova kelljen mennem napközben. Itt tudom meg, hova kell mennem másnap temetési vagy keresztelési szertartás elvégzése végett s hogy mehetek-e oda hová szándékoztam. Itt vannak legtöbben a reformátusok. A mult év augusztusától kezdve béreltek egy imatermet, mely 180—200 embert magába fogad s azt felszerelték díszesen. A bérletösszeget s a felszerelési díjat már kifizették. Ezenkívül fizették az egyházi adót, domesztikai járulékot s pedig az elmúlt évben már sokkal többen vettek részt az egyházi adózásban, mint azelőtt. Itt is óhajtanának a hívek templomot építeni, de nemcsak ők ajánlanak 50—100—500 forintnyi összegeket, hanem Kőbánya másfelekezetű lakossága is nyilvánította adakozási szándékát. Bár a budapesti református egyháztanács meghallaná e dolgokat s mielőbb telket szerezne és legalább a hívek s az itt lakók közt kezdené meg a gyűjtést, mert hisz itt is