Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-07-04 / 27. szám

Huszonkilencedik évfolyam, 27. sz. Budapest, 1886. jullus 4. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. SZERKESZTŐ-és KIADÓ-HIVATAL: IX. ker. Kinizsy-ufca 29. sz, I. em. Előfizetési dij: Hirdetések dija: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásáért félévre 4 frt 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. — Bélyegdij kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. külön 30 kr. Teljes száiina.!^ p élei áiin^ol^isza,! m.i:n.d.igr szolgfáil3n.a/t"u.zi3s. W ELŐFIZETESI FELHÍVÁS PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP" 1886. évi huszonkilencedik második félévi folyamára, Előfizetési cLij : Egész évre 9 forint, félévre 4 forint 50 kr., negyedévre 2 forint 25 kr. Az előfizetési pénzeket lapunk kiadó-hivatalába (Kinizsy-lltca 29-dik Szám alatt) kérjük küldeni. Farkas József, főmunkatárs. Dr. Ballagi Mór, laplulajdonos és felelős szerkesztő. Nyilt levél a vadházasságok ügyében, Nt. Tóth Miklós tisza-roffi lelkész úrhoz.*) Nagy tiszteletű lelkész ur! Minthogy egy oly közérdekű tárgyban intézett hozzám nt. lelkész ur kérdést, melynek megoldása országszerte égető szükséggé vált, arra határoztam el magamat, hogy a kért felvilágosítást a >Prot. egyh. és isk. lap€ hasábjain egy nyilt levélbe fogom megadni, hogy igy aztán ott mások is erre vonatkozó nézeteiket közölhessék. Az egyházunkban mindinkább inkább szaporodó vadházasságok meggátlására irányzott sokoldalú intézkedéseknek ez alkalommal való elősorolását szükségtelennek tartva, elég legyen most csak annyit mondanom, hogy a mit csak megtehet *) E nagyérdeku levelet a következő sorok kíséretében kaptuk, melyek egyszersmind világot vetnek a levél keletkezésére is: »Nagytisztele'.ű szerkesztő ur í A tisza-roffi egyház leikészent. Tóth Miklós ur a napokban hozzám intézett levelében ezt irta: »Örömmel olvastam az egyházi lapban a nagy-székelyi ev. ref. németajkú egyház elöljáróinak azon erélyes és sikeres eljárásáról, melyet a vadházasságok megszüntetése céljából alkalmazásba vett ; s minthogy a mi egyházunkban is nagy mérvben szaporodnak az ily házasságok, a folyó hó 8-kán tartott egyháztanácsi gyűlés által utasítva lettem, hogy szerezzek magamnak e tárgyban biztos és részletes tudomást. Azért tehát tisztelettel kérem nagyt. lelkész urat, kegyeskedjék nekem a nagy-székelyi előljáróegy az egyház erkölcsi életére nagy súlyt fektető s a felett híven őrködő lelkész, azt mind megtettem én évek hosszú során át arra nézve, hogy ezen a bajon segitve legyen. . . Felhasználtam a cura pastoralisnak minden kigondolható fegyverét : intettem, kértem, fenyegettem, s hol ez nem volt elegendő, segítségül hívtam a politikai hatóság közegeit, hogy azok által is némi pressiot gyakoság mikénti eljárásáról kimerítő felvilágosítást adni, mivel nálunk is akar ez ügyben intézkedés tétetni.« Minthogy ezen közérdekű tárgy iránt, melyben kérdés intéztetett hozzám, lelkésztársaim részéről már a közelebb tartott egyházmegyei s kerületi gyűlésen is a legmelegebb érdeklődést tapasztaltam, azt gondoltam, tán nem fogja szerénytelenségnek venni nagytiszteletű szerkesztő ur azon óhajtásomat, miszerint kérdést tevő lelkész úrhoz írott válaszomat becses lapjában nyilt levél alakjában közölhessem stb. Tisztelettel Nagy-Székely, 1886. junius 22. — Keck Endre, ev. ref. lelkész. Örömmel közöljük e levelet s midőn felhívjuk rá olvasóink figyelmét, egyszersmind kötelességünknek tartjuk rámutatni a bátor kezdeményezés elvi fontosságára. A n.-székelyi presbyterium eljárásában azon kálvini elv nyilatkozik, hogy a presbyterium nemcsak közigazgatási hatóság, hanem egyszersmind a vallás-erkölcsi élet őre és felvigyázója, a vallási és erkölcsi emelkedés mozgatója és a hanyatlás gátlója, egyszóval az egyházi disciplina kezelője. E felfogás egyenesen ki van fejezve nemcsak régi kánonainkban, hanem legújabb egyházi törvényünkben is (1. zsin. törv. 28. § I. p.), s mint a történelemből tudjuk, a régebbi kálvinizmusnak egyik legjellemzőbb sajátsága és kiváló jellemvonása épen a disciplinaris szigor, a puritánus rigorizmus volt. Az alakot és módot lehet, sőt keli változtatni, mert az idők és emberek is változtak, de az elvet feladni annyi volna, mint egyik erőforrásunkat bedugni és jellemünkből kivetkőzni. Szerk. 53