Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

793 tatja: Miféle háborgatásról és kényelmetlenségről beszéltek ti farkasok, kik a vizet felzavarjátok s a bárányt vádoljátok. ítélni és büntetni fog az Úr. Az a dolog sem úgy igaz, amit a jezsuiták ellen felhoznak, mert a törvény maradásukat megengedi, csak javadalmazásukat tiltja; rólok a katholikusok gondoskodnak. Az volna jogtalanság, ha a katholikusok jogait engedné sértetni ő felsége. De legyen elég ebből ennyi. Ha minden : »Cancellaria Hispanica, Zuniga; Hercinianus : Litura castigatis-féle szóval távolabbról vagy közelebbről ide vágó művet, jobban mondva röpiratot fel akarnánk sorolni, több helyet venne igénybe, mint azok mai fontossága megérdemli; azonban az igazság és arányosság kedvéért lássunk egy apológiát is. Itt azonban meg kell jegyeznem, hogy a : »Falsae originis motuum etc.-ra, nem láttam a feleletet, nem akadhattam nyomára, pedig meg kell lennie, mert különben a most idézendő apológia legalább érintőleg is szólana az ott emlegetett vádakhoz valamit, de ezt nem teszi, hanem különösen egy, nevezetesen a törökbarátság vádja ellenében védekezik. Cime : Oratio apologetica pro serenissimo Gabriele Bethleno in qua partim aliae calumniae in eum conjectave solide confutantur, partim etiam ostenditur culpari non posse, quod auxilio Furcico in his bellis utatur. Habita in magna Europeorum frequentia ab Dorotheo Plosario. Posonii Excudebat Petrus Pázmán, sumptibus Nicolai Eszterhazii. Anno 1624. 8° 40 lap. Először szól általában a rágalomról s Bethlen méltatlan gyaláztatásáról, azután áttér ennek fejedelemmé lételét megelőzőleg viselt dolgaira. Elmondja, hogy Báthory Zsigmondot II. Ferdinánd leveri, az egész ország gyilkolás és rablás színhelye lesz, mi arra indítja Bethlent, hogy az egy felkelő csapat élére áll, de egy éjjeli támadás alkalmával serege szétveretik, ő maga a Dunán átúsztatva menekül Törökországba, hol szives vendégszeretettel fogadják, anélkül hogy vallását avagy csak ruháját is változtatná. Eközben ki üt a háború otthon Rudolf és Erdély közt, Bocskay sugallatára, mely alkalommal Bethlen is a küzdők sorába lép s tovább is részt vesz Erdély sorsának intézésében Majd később, mivel hűsége, eszélyessége, hadi ügyekben jártassága miatt Báthory Gábor fejedelem előtt a legnagyobb kegyben áll és mint legfőbb tanácsosa szerepel, irigység és érdekösszeütközésből rosszakarói, a trónra különben is méltó férfiú ellen a fejedelemségre vágyás alaposnak soha nem bizonyult gyanúját költik, minek következtében ismét Konstantinápolyba vonúl, hol most egyhuzamban két évig marad, melynek elteltével a méltán elbukott Báthory helyébe emelkedik. íme Bethlen két ízben köszönheté élte megmentését a töröknek, s még szövetkezni sem szabad neki azzal ? Keresztyént ellenséggel vádolják azok is a török barátságért, akik arra maguk is vágynak. Mutogatva Bethlen kilétét hadi viselt dolgait úgy emlegeti, mint a melyek a csodával határosak (1. Le triumphe admirable 1855). H°gy jó keresztyén, azt a következőkkel bizonyítja. Midőn Erdélyben a főhatalmat kezébe vette, első gondja volt, hogy azt a tartományt, mely minden eretnekség csatornájának méltán tartatott, kitisztítsa; amit ugyan erőszakkal meg sem kisértett, mert ebben adott esküje gátolta, hanem Magyarországból jól dijjazott nagy tudományú férfiakat híva át, azokat az egyházak élére állította, és azoknak szorgalma által a reform munkát véghez vitte. Elősorolja a magyar ifjaknak s öcscsének Heidelbergbe küldését, majd az ellen apologizál, hogy Bethlen titkos musulmán lett volna, a többek közt igy szól: Azért hiszik ezt némelyek, mert a török segélyével keresztyének ellen harcolt? Quales vero Christianos, nempe quos amplius Christianos sere appellare propemodum pudet; majd a sötétség fiainak nevezi őket s a 17-ik századbeli polemikus irányú műveket jellemző illustraciókkal tünteti fel kicsinyes voltukat. Azon vádat, hogy ha jó keresztyén lett volna, nem harcolt volna annyit, a Dávid példájával háritja el ; de egyszersmind hozzá teszi: Háborúban annyira nem találta gyönyörűségét, hogy bárhányszor győzelmet vívott ki, az ellenségnek inkább békét ajánlott fel, mintsem a háborúi gyakorlat jogán győzelmeit tovább folytatta volna. Bethlent ugy tünteti fel, mint a bálványozok ellenfelét, de a kinek uralma alatt a békés katholikus papok is szabadságot és nyugalmat élvezhetnek. Felemeli szavát a Ferdinánd és Forgács érsek protestáns üldözése ellen ; visszaveri azon vádat, mintha a protestánsok hozták volna be a törököt; majd a lángoló címet utasítja vissza, melyet a királyi párt ellenökben alkalmaz; korbácsolja a bálványozást s a katholikus párt kegyetlenkedéseit. Igen ügyesen védi Bethlennek a törökkel szövetkezését. A törököt a római pápával hasonlítva össze mindkettőt antikrisztusnak nevezi, de a kik közül rosszabb az utóbbi, mert amaz szelídebb és elnézőbb, az egyházakat nem háborgatja ; s amennyire feljebb való a lélek a testnél, anynyira teendő felibe a török a főpapi befolyásnak; az egyházakat békében lenni nem engedő bálványimádók ellen jogosan használt Bethlen török segélyt. A török mellett felhozza, hogy az vallja az egy Istent, a mindenség teremtőjét, tiszteletben tartja Mózes törvényeit; inkább tévednek ugyan a törökök, mint az Arianusok, mivel Mohamedet Kr. urunk felibe helyezik, de kevésbé a káromló zsidóknál mivel elismerik, hogy a legfőbb próféta volt stb. Majd a püspökök és bibornokokhoz fordul s azoktól kérdi nem a kozákokat (legnagyobb részben lengyelek) használják-e céljaik kivitelében s kik azok a kozákok ? Felelet mezei, magukat rablásra adott vallástalan emberek, akik ha nem rosszabbak, de nem is jobbak a töröknél s ha nyereséget látnak az ördögtől sem félnek. Felveti, hogy az ellenfél bajos helyzetében, kihez fordulna tehát, hacsak nem a lutheránusokhoz, akik pedig ő előttök még ba'gábbak, mivel azt állítják, hogy Kr. teste mindenütt jelen van. Kárhoztatja a kor hadakozni szerető természetét, különösen pedig a ker. katonák durvaságát, kiknél a törökök sokkal mérsékeltebbek és emberségesebbek. A török szövetségesei házába be nem lép, hogy annak terhére legyen hanem megelégszik az ablak vagy ajtóból nyújtott étellel és itallal is; a kikkel találkoznak nemcsak nem bántják, de a lelkészeket és tanulókat különösen tiszteletben tartják. Több effélék elősorolása után kérdi, hogy lehet-e ezt mondani a keresztyén katonákról, mely profán emberek legnagyobb részben még a vallást is kinevetik. Tehát a többi keresztyéneknek szabad szentségtelen katonákat használni egyedül Bethlennek nem. Néhány buzdító szót intézve Bethlenhez s kérve a Szent-háromság segélyét, hogy még a háborút is fordítsa az egyház javára: író befejezi ápológiáját. Ezen röpiratok tárgya, azon kor szellemének hű tüköré, mely maga magát hivalkodva mutatja. Vajha e tükörben szebb képét látnók a múltnak s ne volna okunk panaszkodni a jelen reális képe ellen ! Révész Mihály.