Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-20 / 25. szám

801. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 802 tan vallotta pedig az evangyéliomot oly időben, mikor a bibliaolvasás még gályarabság büntetése alatt tilos volt. Nem érte be önnön és családja részére az evangyéliom bírásával, hanem mindvégig érezte szükségét az evangyéliom terjesztésének, az evangelizátiónak is. Bibliákkal megrakott ládáknak saját házában adott helyet s ha Livorno vagy Flórencbe vagy máshova utazott, zsebeiben mindenkor vitt magával néhány bibliát, melyeket útközben elterjesztett. A nagyhercegi kormány akkoriban e miatt házmotozást rendelt el ellene, de a városi hatóságnak sikerült ezt e köztiszteletben álló férfiutói elfordítani. Chiesi valódi bibliakedvelő volt. Nagy költséggel rendezett egy 2000 kiadást képviselő, minden nyelvű biblia gyűjteményt, melyet néhány évvel ezelőtt a valdensziak flórenci theologiai intézetének adott ajándékba. De alig vált meg e gyűjteménytől, ujat alapított s temetése napján még egy zulu-nyelvű biblia érkezett hozzá. Fáradhatlan tevékenységű férfiú volt. Télen-nyáron korán kelt, soha bort nem ivott s mértékletesen élt. Halála előtt Chiesi betegsége miatt Pisában, csupán az ő kedveért tartotta meg az evangelizáló bizottság a maga gyűlését. — Irodalmilag is munkás volt s még halála előtt bizta meg egyik barátját, hogy: »Ki hamisította meg a bibliát ?« című könyvecskéjének harmadik kiadását készítse el. O ismertette meg az olaszokat a pápa országában annyira gyalázott Luther, Cálvin, Zwingli és Diodati reformátorok életével. — Még sokan emlékeznek arra, hogy mihelyt (1848-ban) lehetséges lett az evangyéliom hirdetése Toskánában, miként sietett, hogy a valdenszi völgyekből oda képzett evangyelistákat vigyen. A valdenszit tekintette valódi olasz ker. egyháznak és szolgálta is azt becses adományaival hűségesen. A valdenszi és a szabad egyház egyesítése. Hugae lelkész Uruguayban. Az olaszországi protestáns denominatiók egységének hiánya szemben az egységet hangsúlyozó római egyházzal, érlelte az egyesítés gondolatát, legközelebb a szabad egyházzal. Emelkedik azonban oly hang is, mely ezt mellőzendőnek tartja. Igy pl. Worsfold, a valdensziak londoni bizottságának titkáráé, mely igy hangzik : Bármi jót eszközölt légyen is a szabad egyház Olaszországban, mégsem ért el teljes sikert. Ha ezt eléri, nem kivánja az egyesülést. Most azért kivánja, mivelhogy jelenben a valdenszi egyház bizonyodik Olaszország evangelizátiója leghatalmasabb eszközének. A m. évi szeptember 7—12-ig Latourban tartott zsinat behatóan foglalkozott e kérdéssel és az egyes egyházakhoz szállította le e tárgyat véleményadás végett, hogy a felett az 1886 ki zsinat végezhessen. Van a valdensziaknak Uruguay dél amerikai köztársaságában egy gyarmata, mely Hugoe lelkészt elküldte Olaszországba, a mult évi zsinatra. E lelkész jelenti, hogy ott a valdenszi egyház testületi jogokat nem nyert, sőt hogy két valdenszi tanitó kormányiskolák elöljáróivá neveztettek ki. Hugoe most óhajtana egy felsőbb, vagy theologiai iskola alapítását kieszközölni s jelenti, hogy 11 —17 fiatal ember jelentkezett theologusnak. De sem az uruguayi, sem az olasz szegény valdensziak nem képesek e célra költekezni, de remélik, hogy Isten utat és módot fog ta'álni ezen ügy kivitelére. Olaszországból hazatértében Hugoe az »Abissinia« hajón Marokko partján hajótörést szenvedett s neki és 1200 más utasnak ama puszta vidéken soká kellett más hajókra várnia, míg tovább utazhattak. A podgyász nagyobbrészt, de emberélet nem veszett el. Az Uruguaynak szánt 12 biblia is veszendőbe ment, de a genfi ev. társaság ezeket helyrepótolta. Weitzecker hittérítő. E régi valdenszi lelkész, most valdenszi misszionárius a dél-afrikai basszuto nemzetségnél. Neje mult évi október 9-ről irja: Most itt mindenki a mezőn dolgozik. Itt nem vetnek gabonát, majdnem csupa kukoricát. A bosszútok ültetnek még ugorkát, burgonyát és kis, fekete babot. Más zöldséget nem ismernek, de a hagymát nagyon szeretik. Nemsokára alapitok egy vasárnapi iskolát a kis jó indulatu gyermekek számára. Az utóbbi két vasárnapon énekeltem öreg nőkkel és serdült s kisebb gyermekeikkel. Ének után mutatom a gyermekeknek azon bibliatörténeti képeket, melyeket hazulról kaptam, s a kicsinyek találgatják, hogy ez Kain és Ábel, ez Ábrahám stb. Weitzecker ur egészsége még nem állt helyre egészen. A »Joel« törzs körében, mely még egészen pogány, a főnökkel egyetértve iskola fog megnyittatni, s a törzs maga ad iskolatelket és épitési anyagokat. Csak a tanitói fizetésre nincsen alap, csupán a folyó iskolai évre. Weitzecker egy közel 40,000 lelket számláló népnek hirdeti az evangyéliomot. Biasca. Tessin kantonban fekszik e hely, hol Paolo Calvino (ki a Gusztáv-Adolf-egyleti gyűléseken is szokott föllépni) működik. Ott imaházat, iskolát és paplakot egy tető alatt akarnak építeni s Calvino e végből Gentbe ment, adományokat gyűjteni. Szicília, Trabia. Trapani ur írja Trabiából : Alig ment híre, hogy a cholera Palermóban kiütött, mikor a lakosság falura költözött s csak egy ötödrész hon maradt. A városi tanácsot két irnok képviseli. Az egyetlen orvos hol látható, hol nem. Az élelmi szerek három s ötször oly drágák s alig kaphatók. Némely üzér megszedi magát e zavarban Fertőtlenitési szereim, melyeket drága pénzen vásároltam, elfogytak, anélkül, hogy a cholera Trabiába jött volna. Mi lenne, ha a kór betörne ?! Hívtak engem falura, de kötelességemnek tartottam, hogy helyben maradjak. Prochet következő missziói átnézetet nyújt a valdenszi misszióról: Jelenleg 123 férfi és nő képezi ezen misszió kis hadseregét, mely a vakbuzgóság, hitetlenség és a sokféle bűn ellen küzd és folytonos előhaladást tesz az ellenség erőditvényei ellen. Az olasz evangelizátió legjobb bizonyítványa az, melyet az ellenség maga állít ki számára. Ázon vészkiáltások, melyeket itt-ott a pápa és követői az evangélikusok ellen hangoztatnak, ama növekedő tevékenység, melyet e miatt kifejtenek, azt bizonyítják, hogy azon kevés ezer egyén, kik Bábelből kiléptek, kovászként kezdenek a tömegre hatni és a fekete sereget rémületbe hozni. A fővárosi lapok egyikében a következő hirdetés volt olvasható : Az anyaszentegyház egyik theologusa felhívja mindazokat, kik szerencsétlenségökre ev. könyvekkel birnak, hogy azokat vigyék el hozzá, hogy nekik ezek helyett jó könyveket adjon. Az én fiam — írja Prochet — ki orvosnövendék, egyik barátjával a kitűzött órában elment a kijelölt helyre. A kanonok illedelmesen fogadta őket és épenséggel neki lelkesedett, mikor a neki hozott könyveket látta. De csakhamar lehűlt e lelkesedése, mikor a fiatal emberek kijelenték: Mielőtt e könyvektől megválnánk, önnek szájából akarjuk hallani annak bizonyítását, hogy ezek rosz könyvek, hogy jövőben hasonló könyvektől óvakodhassunk. Az egész beszélgetésnek azonban az lett az eredménye, hogy a theologus nem birta a könyvek