Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-17 / 3. szám

55 68 tói el nem különíthető. S itt e ponton megértjük egymást. Azonban tudjuk, hogy a keresztyénségben kétféle kijelentési hittel találkozunk u. m. annak mechanikus és erkölcsi felfogásával. A mechanikus kijelentési hit istennek csupán külső beavatkozását tanitja a világi dolgokba, hasonlóan azon gépészhez, ki működő gépét pillanatokra megállíthatja. Azonban ebben nem állhat a világnak viszonya azon istenhez, ^kiben élünk, mozgunk és vagyunk.* Isten sem csupán külsőleg, sem pedig esetlegesen nem hat a világra, hanem ő, mint személy, örök világtervébe beékelte az embernek szabad erkölcsi cselekvését is. Igy mindkettő erkölcsi alapon van átgondolva: Isten mint kijelentő s az ember ki a kijelentést elfogadja. Az egyházi protestántismus, szemben a katholikus felfogással, mindenkor ezen álláspontnak hódolt, mely azonfelül a római visszaélések elleni küzdelme mellett sohasem adta fel történeti öszszefliggését az egyetemes keresztyén egyházzal. Szekták léteztek ugyan már a reformatio korában is, de azok könnyen felismerhetők voltak önkényes elszakadásukról a történeti uton felnőtt keresztyénségtől. Luther, Zwingli és Kálvin távol állott attól, hogy a valódi egyháztól elszakadjon s uj egyházakat létesitsen. Ugy a lutheri, mint a református hitvallások nem győzik eléggé hangsúlyozni a régi egyházzal való történeti összefüggésüket, s e tekintetben az őskeresztyénség és középkor legtekintélyesebb egyházi atyáira hivatkoztak. Csak később, midőn pápák és püspökök az egyházi reform ügyét visszautasították, vált szükségessé az evangéliomi egyházak keletkezése és elkülönítése. Ezen igy keletkezett evangyélmi egyházak tehát méltó joggal az egyetemes keresztyén egyház tagjainak tekintendők. Épen ezért a római egyházat sem a lutheri, sem a református egyházfelekezeti állásponton nem támadjuk meg, hanem igenis küzdünk Róma ellenében azon igazság szolgálatában, melyről azt tartjuk, hogy az egyetlenegy történeti egyházban sincs meg csalhatatlanul. Az evangéliomi igazság fegyverével küzdünk Róma ellen, amint már az üdvözítő is az igének erejével utasitotta vissza a kísértőt, s az ige alapján állott Luther is a maga egész személyiségével és művével. Az ige volt az ő menlevele az ő igazolványa Lipcsében, a midőn a tudós Eckkel Krisztus gyülekezetének alapigazságai felett vitatkozott s hithősi bátorsággal vallotta, hogy az ige az ő védpajzsa, s ez általában véve az evangéliomi szabadság után szomjúhozó lelkiismeretnek is protestálása annak emberi tételek és pápai encyclikák általi megkötése ellen. Ez védte meg Luthert Róma papjai s a protestáns rajongók ellenében egyaránt. Azért ébredj, első hitvallóknak Speier és Smalkaldennek szelleme, melylyel mi ma és mindég protestálunk a római szent atya egyháza ellen, mert mi csak egy szentatyát ismerünk, s protestálunk egy papi hierarchiai egyház ellen, mert a mi egyetlen főpapunk a Krisztus! Óh ébredj wormsi, ágostai s genfi evangéliomi hitbizonyosság szelleme! Dr. Szlávik Mátyás. Országos özvegy-árva gyámintézet. Előttünk fekszenek ^a magyar orsz. ref. lelkészi és tanári özvegy árva gyámintézet alapszabályai * paragrafusokba szedve, próbáljuk kissé megrostálni! Helyesen van, hogy mindenki köteles belépni, mert erős kötelezettség nélkül vajmi kevesen lépnének bele, lévén gyanús ma már minden a mi országos, mert mi annyira autonom felekezet vagyunk, hogy minden ügyünkbe bele akarunk közvetlen szólani, a mi pedig országos, ott nekünk azt mondják >

hallgass! itt nagy urak beszélnek* a te autonomiátok abból áll, hogy fizessetek. A jövedelemforrás is meg van nevezve, a mi nagy teherrel nem nehezülne vállainkra 4, 6, 8, 10 írtjával évi járulék képpen, hanem kérdés mit adhat hozzá a közalap? mely ugyan csak igénybe van véve; alapítványok- és adományokra pedig nem igen számithatunk, a közalapra való lelkesülés is egyszerre megszűnt a debreceni szép napok után, s ha még kezelési költségek címén egy jó summa leüttetik, kérdés mi marad az özvegyek és árvák részére ? hogy évi száz forint jusson egy özvegynek s huszonöt minden kis korúnak, azt elhinni mathematicai lehetetlenség, p o. a mi alsó-baranya-bácsi egyházmegyénk áll 30 anyaegyházból, a gyámtárnak rendes fizető tagja van 26 lelkész, segélyezendő özvegy és árva van rendesen 11 —13; ha az arány országosan ilyen, — s pedig hiszem, hogy ilyen, ha nem kedvezőtlenebb, — akkor száz forint évi segély nem fog jutni ebben a seculumban. Ennek a bizonytalan kis segélynek a fejében pedig elvesztené az özvegy az eddig szokásos szolgálati évet egészen, a kegyévet fele részben, mert tudni kell, hogy ezen mi dunamelléki egyházkerületünkben, mi akik most lelkészkedünk, adtunk az előd családjának egy szolgálati és egy kegyévet, s mint megválasztott rendes lelkész administráltuk a magunk egyházait kápláni és nem administrátori fizetésen, s az özvegy még a kegyévben is elvetette az őszi vetéseket s harmadik évben is visszajött learattatni, s mi csak a negyedik évben jutottunk az , egész kenyérhez.^ Az egész törvényjavaslaton látszik, hogy