Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-06 / 23. szám

369 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOEAI LAP. 702 el, sőt ezen álláspontját határozatilag ís kifejezi: még is ellenére tesz, azt megbuktatni segiti épen azon befolyás­fal, melylyel közbizodalom utján ruháztatott fel ? Szerin­tem ilyen esetekben vagy egyéni meggyőződését kell háttérbe szoritania a közérdek előtt, vagy lépjen vissza azon térről, hol meggyőződése elleni nyilatkozatra van erkölcsileg kötelezve. Zsinati törvényeink előtti időkben egyházalkotmá­nyunk keretébe nem volt foglalva a képviselők alkalmazása ily szabatosan mint most, egyházkerületünkben régóta gyakorlatban van ugyan, de soha sem volt oly nagy suly fektetve jelenlétére és közreműködésére, hogy azért fele­lősségre vonattak volna, ha mulasztást követtek is el Ma már rendszeresítve van azok illetékes mennyisége is, és az elmondott eset tanácsul adja azt, minden egyházme­gyének, hogy nagyobb elővigyázattal választassanak min­den alkalommal azon egyéniségek, kik ama megtisztelő bizalmat elfogadják; s akár mint esperesek és gondnokok, akár mint képviselők egyházmegyéiket az egyházkerüle­ten repraesentálják. Ez mindnyájunk érdeke, mert a mi megtörtént most többeknél, megtörténhetik jövőben má­soknál, és bizonyára sem tekintését, sem népszerűségét nem neveli senki egyházmegyéjében hasonló tényekkel. Hangsúlyozva volt az is, hogy a mi egyházkerüle­tünk képviseli a magyarországi református hívek többségét, mert a lélek száma a többi három kerületét haladja, s ennek határozata döntő. Régebben egyházkerületünkben volt a népességi arány azon tengeri kigyó, melynek túl­nyomó hatalmára szerettek sokan hivatkozni a nagyné­pességű egyházak és egyházmegyék képviselői a kissebbek­kel szemben ; most már egyházkerületünk ellenében is hi­vatkoznak arra ? Hiszen egyházi életünkben a buzgóság, áldozatkészség ott tündöklik nagyobb mértékben, hol aránylag legtöbb egyházi terhet viselnek. Ne csak a lel­kek számát tekintsük, hanem tegyük e mellett kérdésbe azt, hogy a másik három egyházkerület azért nem két annyi templomot, lelkészi, tanitói állomást alapított és tart e fenn mint mi ? a melyeknek fenntartási terhe épen ugy mint hatása több joggyakorlatra teszik azokat mél­tókká. Különben e felett vitának most helye nincs, tör­vényünk körvonalozza minden testületnek hatáskörét je­lenben, ha valaki máskint, korlátozottabb alakban akarja egyes testületek hatáskörét és joggyakorlását megállapí­tani, terjeszszen majd javaslatot a jövő zsinat elé, addig elégedjünk meg mostani jogkörünkkel, és lélekszámi több ségre elbizakodottan ne hivatkozzunk. Emlékeim visszaidézése közben jelenik meg a debr. protest. lap 19-ik száma s vezércikkében hangoztatja a a kedélyek lecsillapítására, a testvéries kiengesztelődést, egyetértést a közös ügy érdekében, és felelőssé teszi a ve­zetőket a lehető elégületlenség következményeiért. Na­gyon sok felelősség hárul már mai nap a vezetőkre, kár volt ezzel is tetézni, mert itt a felelősség két végű pálca lehet, s épen ugy alkalmazható egyik, mint másik félre. Hanem mindenesetre hűtelen és méltatlan vezetőnek tartanám az olyat, bármelyik részen volt, a ki e felme­rült küzdelmet s ennek eredményét az egyház ügyeinek hátrányára és kötelességhanyagolásra indokul vagy ala­pul használná fel. Fájdalom én azon meggyőződést merítettem ezen ügy tárgyalásából, hogy annak alapja joggyakorlati fél­tékenykedés, az egyes tünetekben látni vélt demagógiá­tól való félelem, s az ebből kifejlett egyéni ellenszenv vala és volt része benne a politikai térről átvitt pénz­kérdésnek is. Ne fessünk rémképeket ott, a hol egyhá­zunk szent ügye kell, hogy legyen gondolatunknak, mun­kásságunknak egyedüli tárgya, és ne keserítsük egymást oly irányú törekvésekkel, melyek a testvéri szeretetet lehűtik, a barátokat ellenségekké változtatják. Küzdjünk elvvel elv ellen, nemes és méltó fegyverekkel, de a cél mindig egy legyen, egyházi életünk virágoztatása, ez lesz a mi gyülésünkön lefolyt heves harcnak emlékei­ből kifejlett legóhajtottabb eredmény. S—s. KÜLFÖLD A Gusztáv-Adolf-egylet 67-ik számú, legújabb szózata. Szeretett hitrokonok! Kérünk titeket ez alkalommal, hogy legyetek útitársaink, mert útra akarunk kelni, mesz­szire, a német föld határain túlra. Ne mondjátok, hogy még most nem érkezett el az utazás ideje, várjunk nyarat. Épen nem, mert szeretteim, kit a hitrokonok insége útra késztet, ki azokat fel akarja keresni, hogy rajtok segit­sen, az útra kel még ha rövidek is a napok s még ha téli zivatarokat kell is várnia. Azt se mondjátok : ti fe­lette messzire vezettek minket ; e helyett lássuk inkább, hogy állunk saját országunkban és segítsünk előbb itt­hon. Ámde ez nem volna keresztyéni gondolat és szó. A keresztyénség nem ismer idegen népeket, melyekhez semmi közünk se legyen, hanem az Úrnak nagy népét, mely különböző nyelveken, de ugyanazon egy lélektől indíttatva, imádkozik Istenhez; Isten e népe a Krisztus teste, oly gyülekezet, mely bár ezer mértföldnyire lakoz­zék is tőlünk, mégis velünk szorosan egybekötött, velünk összeforrt tagja saját testünknek; ha ez szenved, vele szenvedünk mi is, ha elhal, egy erőnk vész el; ha hal­doklásából felélesztik, vele együtt mi is megerősödünk; ha jól tartják, akkor vele mi is megörülünk és érezzük gyarapodását és jólétét. Bár messzire idegen országba menjünk is ma, mégis oly gyülekezetekkel találkozunk, melyek testünkből való test és csontunkból való csont; német protestánsok azok, kik a mí nyelvünket beszélik és ezen gyülekezetnek zömét képezik. Jöjjetek velünk e testvérekhez ; hogy pe­dig azonnal megtudhassátok utunk irányát, megnevezzük csoportosított körutazási jegyünknek szelvényeit: Lipcse, Rosenheim, Innsbruck, Bregenz, Brunnen, Genua, Nizza, Marseille, Lyon, Párizs, Brügge, Seraing, Luxemburg, Esch, Germersheim, Lipcse. Lipcséből a Gusztáv-Adolf-egylet központi és gyűjtő indóházából kiindulva, legelőbb Rosenheimban állapodunk meg és rövid látogatást teszünk az ottani ev. gyüleke­zetnél, Rosenheimot a Wiesbadenben 1884-ben tartott G.-A.-egyleti nagy gyűlés óta egyleti körökben bőveb­ben ismerik, mivelhogy ezen egyház akkor a »közös szeretetadományért« versenyző három egyházhoz tar­tozott. Akkor e békés versenyben nem lett ugyan győz­tes, de mégis 6516 márkát tevő tekintélyes segélyt ka­pott s ez által felbátorittatva 1885-ki ápril havában elkezdte, belső fels/.ereléssel együtt 75—77,000 márkára előirányzott temploma építését. Építése gyorsan lett befejezve ; de pénze is elfogyott és a templom befejezése után, még egy ev. iskola, papfizetési alap és paplak elő­teremtése marad hátra. Itt tehát legbővebb egyleti se­gélyre van szükség és azért felette nagyon megörültünk, mikor egy váratlanul beérkezett gazdag ajándék*) kö­*) M. é. szeptember 28-kán egyleti elnökünkre címezve egy >Deutz< postabélyeggel á »R«-rel lepecsételt csomagban egy névtelen küldött 22 db Krupp-féle 5% kölcsön-kötvényt, melyek mellékelt ok­tóberi szelvényekkel együtt 14,760 márka értéket képviselnek. Ebből kapott tiz egyház ezer márkájával, a galíciai papfizetési alap és Uj-Szandec kétezer márkájával és Bitsch Elzasszban 760 m. segélyt.

Next

/
Thumbnails
Contents