Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-06-06 / 23. szám

715 annak főfeladata fekszik. A dogmák láncolata, a szentesitett egyházi tan minden ker. felekezetben kész valami, mely, mint ilyen a tisztán történeti kutatásnak fölfogható tárgyát képezi. Ezen egyházi tannak első' keletkezését és további fejlődését tárgyalni és kifejteni, ebben áll Uarnaclc szerint a dogmatörténet feladata, s reméljük, hogy az ő példája döntő s meghatározó befolyással leend tudományunk fejlődésében.8

) A dogmáknak, a fogalmilag formulázott egyházi tantételeknek foglalata, szóval oly egyházi hittan, mely mint olyan valamely philosophiai rendszerrel analógnak vehető, a keleti egyházban csakis a 3-ik század óta létezik. Ezen egyházi hittan, mely egyes alakjaiban törzse annak, a mi még ma is az egyes egyházaknak hivatalos tanát képezi, nem tekinthető annak kifejtéseként, a mi az őskeresztyénségben mustármagként létezett, sőt inkább nem egyébb az, mint eredménye a keresztyénség összeköttetésének a grác.oromán cultura bölcsészeti világnézetével, vagyis kifolyása a keresztyénség hellenizálásának, elvilágosodásának. Ez képezi Harnack művének alapgondolatát, melynek a dogmatörténeti anyaghalmaz teljesen alá van rendelve. Ép azért sokat nem találunk e könyvben, a mit a hit történetének előadásától különben elvárhatnánk. Igy p. o. a paulinismus történetét hiába keressük itt, mert a paulinismus Augustinus előtt a dogmatörténetben csak egyes töredékeknél működött. A dogmatörténet kiindulási pontját Harnack az apostoli korszak utáni időre teszi, mert nem az uj szövetségi irásszerűséghez csatlakozik a dogmatörténeti fejlődés, a mennyiben az uj-szövetségi iratok csak 100 körül ismeretesek az egyes egyházakban, hanem az apostoli hirdetés töredékeihez, melyeket a pogánykeresztyének valóban elfogadtak. Az apostoli korszak keresztyénsége túlnyomóan | ethikai és eschatológiai jellegű volt, és egy szorosabb értelemben vett hittan még nem létezett. (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. BELFÖLD. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. (Vége.) Május 28-án folytattatott a közalapból segélyt kérő egyházak folyamodványainak tárgyalása. Ezután az alsóbaranya-bácsi egyházmegyének az iránti indítványa felett folyt kissé hevesebb vita, hogy a közalap kezelése iránt közelebb kibocsátott szabályok módositassanak és egyszerüsitessenek. Konkrét javaslatot azonban az említett egyházmegye nem terjesztvén fel, érdemleges intézkedés e tekintetben nem tétetett. Egyik legérdekesebb tárgya az e napi gyűlésnek a számszék jelentése és javaslata volt. Mint egyéb közpénztáraknál is hajdanta a kezelés patriarkális módon ment, ugy ezen kerületben is a régi szokás volt gyakorlatban. A kezelés ellen lényegileg ugyan panasz nem emelhető, mert ugy az egyházkerületnek, mint a budapesti ref. főiskolának a pénzei azelőtt is az ujabb időkben is lelkiismeretes hűséggel s pontossággal kezeltettek — eltudva épen a jelen alkalommal felmerült, de egészen jóhiszemüleg előfordult tévedést. — De hát a régi szokás követtetett — mint mondók, — tőkevagyon, évi jövedelem egy lapon vezettetett stb. Mióta Szász Károly és gr. Tisza Lajos állíttattak 8) Dr. Loofs lipcsei tanár »Christl. Glaube und kirchl. Dogmen* c. értekezése Beyschlag lapjaiban, kinek gondolatmenetét követem. a dunamelléki egyházkerület élére, egyik főgondjuk az volt, hogy az anyagi ügyek kezelése lehetőleg modern kaptafára üttessék. Ezért a budapesti egyház pénzügyei s vagyonkezelése már a mult évben egészen újjászerveztetek, az egyházkerületi vagyonügyek kezelésének reformja pedig a mult évi októberi közgyűlésben indíttatott meg, felállíttatván egy számszék s ennek elnökévé Kerkápoly Károly, előadójává Szilassy Aladár választatván. Néhány számadást már ez alkalommal eme számszék vizsgált meg, lényegileg most is hibátlanok voltak a beterjesztett számadások, de a^aki tekintetben lényeges reformokat hozott javaslatba a bizottság s fogadott el a közgyűlés. Igy p. o. kimondatott, hogy jövőre fő- vagy törzskönyv készítendő, a tőke-vagyon a folyó jövedelmektől elkülönítendő, minden számadáshoz költségvetési előírások s előirányzatok készítendők, mindenféle jövedelmek az egyházkerület pénzeit kezelő földhitelintézethez beszolgáltatandók, de viszont az egyes pénztárnokok által teljesítendő minden fizetések innen utalványozandók, minden rendbeli számadás a naptári évvel lezárandó, s ezek a számszékhez a közgyűlés előtt 3—4 hóval beterjesztendők, hogy igy ezek megvizsgálása ne futtában, rögtönözve történjék, mint eddig a közgyűlés folyama alatt, hanem legyen arra elég idő. A közgyűlés nagy érdekeltséggel hallgatta és azután egyhangúlag elfogadta ezen javaslatokat, a mi által a pénzügyek rendes és pontos kezelése biztosíttatott. Ezután előterjesztetett a dunamelléki ref. egyházkerület tanári gyámegylet igazgató-választmányának a jelentése, a mely szerint az egylet vagyona elég szépen növekszik Még két évtizede sincs, a mikor az egyesület Ballagi Mór buzgalma s tevékenysége folytán megszületett, és már tőkevagyona közel van az 50,000 írthoz, pedig aránylag elég szép segélyt oszt kí évenként. Egyegy tanárözvegy 200—300 forinttal gyámolittatik évenként s kiosztatik rendesen, ez évben is több mint 2000 frt segély. Igaz, hogy a 2—300 frt gyámdij nem nagy Összeg, de egy-egy tanár évenkint 10 frt tagdijat űzet. Ily csekély befizetés után ekkora dijat egy egylet sem fizet. Az egyesület elnöke a közelebbi években Csabai Imre a kecskeméti reform, gymnázium igazgatója. A nagykőrösi tanítóképezde ügyében a közgyűlés kimondotta, hogy ott a képezdét mostani szervezetében továbbra is fenn kívánja tartani és óhajtja, hogy a nagykőrösi egyháztanács mielőbb terjeszsze be építkezési tervezetét. A kecskeméti egyház és iskola pénzügyeinek kúszáltsága évek óta foglalkoztatja már a mondott egyházat s annak presbyteriumát, a kecskeméti egyházmegyét s a dunamelléki kerületet; értekezlet, bizottság, magán és nyilvános ülés tartatott már s dolgozott ezen ügyben quantum satis, de az ariadnei fonal mindeddig nem tálaltatott meg. Pedig nagyon ís ideje volna már, hogy valahára tisztáztassék a dolog, mert hát dum delirant presbyteri, plectuntur professores. Három éve már, hogy kerületünk a tanári fizetések emelését kimondotta s Kecskeméten mai napság is fizettetik a pár évtized előtt megállapított összegecske, a mely bizony távolról sem felel meg a mai kor igényeinek s alig több felénél az állami tanárok fizetésének. De hát a remény meg van s fokozódik évről-évre. Ezen intézet őszbecsavarodott avagy tar-koponyáju modern Tantalusainak minden évben ajkukhoz viszik a fizetésemelés sóvárogva várt kelyhét, de mielőtt megízlelhetnék, elkapják ismét orruk elől. Hogy az ily eljárás mily lehangoló a lelkiismeretes munkásokra, s hogy a munkások lehangoltsága mennyire káros a tanintézetre nézve, felesleges mondanunk. Most újból egy