Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1886-06-06 / 23. szám
711 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 712 akarjuk tenni, akkor ne a nálunknál boldogabb, de a nálunknál nyomorultabb helyzetben levőkre tekintsünk. Nem olyan keserű ez a kápláni kenyér, én is ettem több évig, bár csak oly ép volna most is fogam, szervezetem, mint mikor a káplánkenyeret rágtam, csak hogy a zsinati törvények vagy akarom mondani az élet törvényének a consequentiái ezt nem engedik. Ambuláns candidatusok. A napokban — vidéken járván — a zsinati törvények 198. §-ában foglalt s az illetőket feszélyező szigornak egy practicus és csínos megoldásával találkozám s bár, — távol áll tőlem minden szőrszállhasogatás — nem tehetem, hogy amely tanulságos tapasztalat nekem a véletlen kedvező jóakaratából, ingyen kegyelemből adatott : abban másokat is — kiket netán érdekel — ne részesítsek. Utazásom célja a vasúttól kissé távol esvén : a közbeeső utat egy túlboldog öcsémmel (azelőtti nap tette le a papi vizsgát) kocsin tevém meg s épp arról beszélgeténk, hogy milyen beatus homo is az, a ki már ecclesiae candidatus lehet, a mikor egy szembejövő kocsin ülő ifjú uri ember — barátságosan köszönve — mellettünk elhajtat. Ki légyen ez az ur ? — interpellálám az én merengő öcsémet — mire ő így adja a választ: »hát ez egy a három közül, a b . . i-i candidatus. Ugyan hol járhat itt? — kiváncsiskodám tovább — mire ő így replikázik : Á . . . kán volt kathedrát bérelni. Kathedrát bérelni! mit jelentsen ez öcsém ? Mire ő — elmosolyodva az én beat a simplicitásomon — imigyen folytatja : hát még azt se tudja bátyám, hogy tegnap L . . . zán milyen vásár volt ? (mert hát valósággal vásár is volt) tegnap prédikált ott Sz. b . . i-i egyik candidatus, meginvitálván reménybeli gyülekezetét az ő productiójára, hogy lássák és hallják őt az összes gyülekezet szeme és füle nevében hárman, s vigyenek hírt, kedvezőt felőle vásár-fiául a hivők gyülekezetének. Jövő vasárnap ugyanez ismétlődik Á . . . kán, a holott is a velünk szembe jött ifjú atyafi fogja magát — vásári alkalom nélkül — (mert hát Á ... ka falu) producálni ugyanazon, vagy másrendbeli meginvitált hármas Areopág előtt. Eddig az én szerelmetes öcsém. És most már én leszek bátor folytatni és a 198-ik § keletkezése s intenciója felett kissé elmélkedni. Ugy a 7o es években, a mikor még a korlátlan szabadválasztás aegisa alatt törekvénk mielőbb ecclába jutni, — otthon nem levén tér és alkalom, — elkezdtünk vásározni; elmentünk piacot keresni portékánknak. Az egyházi felsőbbség egyideig csak nézte az üzelmet, mig nem megirigyelvén a helyi pap vagy adminisztrátor kényelmét (sokszor két hónapon át sem kellett predikálniok) egy tollvonással véget vetett a mi vásározásunknak, kimondván, hogy a próbapapolás, mint nem tisztességes módja az egyházba jutásnak, ezennel betiltatik. Persze lőn erre nagy panic és meghunyászkodás a visszamaradtak táborában, mert hát többen szerencsével vásároztak s az ijedősebbek — köztük magam is — meghajolva a tilalom parancs szava előtt: keresztyéni resignatióval bevárták — helyben — napjára a vásárt. Nem így a bátrabbak. Est modus in rebus gondolák: nem megyünk többé a sokadalom színhelyére, — ám a vásározással azért fel nem hagyunk, — sátort ütünk kívül a sorompón s az azon átmenőket kérve-kérjük dugárunk megtekintésére. Igy lőn megkerülve a tilalomfa, a sorompó felnyitva : így ismét: szabad a vásár. Ilyen volt az állapot a zsinati törvények megalkotása előtt a próbapapolási tilalommal szemben a dunamelléki superintendentiában. S a zsinati törvények megalkotása után ? Maradt minden a régiben. A tilalomfa, a 198. § áll: »a választó gyülekezetek a jelölteket saját szolgálati helyökön meghallgathatják ; de jelölteknek az egyházi próbaszónoklat megtiltatik;« tehát szentesíttetik a dunamelléki egyházkerület 1871-iki tilalma a próbapapolást illetőleg; de a visszaélés a szomszéd egyházakbani próbapapolgatás — a törvény intentiójával ellentétesen — manapság is gyakoroltatik. Pedig »azért a törvény törvény, hogy nem enged. « Ha tehát, nem engedi meg a jelölteknek a gyülekezet színhelyéni magok bemutatását — mint ez az evangélikus atyafiaknál elég tisztességadólag dívik — ama másikat, a sorompón kívüli vásározást nem lehet máskép jellemezni, mint a törvény kijátszásának s így nem tisztességes eljárásnak. A törvény megadja a módot és alkalmat a gyülekezeteknek arra, hogy jelöltjeiket megismerhessék ott, a hol annak a törvény intentiója szerint helye van : hivataloskodásuk helyén, s így nincs szükség vásározni; nincs szükség megrövidítni a küldöttség útját néhány kilométerrel s mintegy előlegezni a készséget, mely a most szerencsés candidatusnak utóbb is megtermendi töviseit. Vagy talán azt hiszik, vagy attól félnek az illetők, hogy a gyülekezet — költségkímélésből — nem fogja valamenyiöket meghallgatni ? Ne higyjék édes atyámfiai s ne féljenek attól. A mi gyülekezeteink, ha nincs bizonyos jelöltjök, kihez szívvel lélekkel ragaszkodnak különben is szűkebb korlátok közé levén szorítva, bizonynyal nem fogják sajnálni azt a pár forintnyi kiadást, hogy valamennyi jelölttel megismerkedve, tetszés szerint választhassanak. Sőt többet mondok : egy értelmes gyülekezet előbb megválaszt oly egyént, kiről hivataloskodása helyén némi tájékoztatást is nyerhet, mint olyat, kit egy idegen gyülekezet körben találván: csak hangjáról s előadásáról ítélhet meg. Adassék tehát tisztelet a törvénynek s ez uton, de csakis ez uton ecclézsia minden candidatusnak 1 Mészáros Sámuel, ó-budai ref. leik. TÁRCA. Harnack dogmatörténete.1 ) A Mohr-féle akadémiai könyvkiadó hivatal »Sammlung theol. Lehrbücher« cím alatt breisgaui Ereiburgban oly vállalatot indított meg, mely semmiféle pártérdeknek nem szolgál, hanem csakis önálló theologiai szakmunkák által a theol. irodalom fejlesztését s az egyetemi tanulmányozás megkönnyítését célozza. E vállalat, melynek munkás előmozdítói közé Németország legjelesebb theol. szaktudósai tartoznak, a nyomtatott tervezet alapján ki fogja adni: Budde bonni tanár ó-szövetségi bevezetését, Smend baseli tanár ó-szövetségi theologiáját, Schürer giesseni tanár uj-szövetségi theologiáját, Kattenbusch giesseni tanár symbolikáját, Nitzsch kiéli tanár dogmatikáját, Weiss H. tübingai tanár erkölcstanát, Móller kiéli tanár egyháztörténetét, s Gottschick giesseni tanár vallásbölcsé-') Lehrbuch der Dogmengeschichte, von Dr. Adolf Harnack, ord. Professor der Kirchengeschichte in Giessen. I. B. Die Entstehung des kirchl. Dogmas. Freiberg I. B. 1886. Ára 15 mark. 45*