Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

695 gyalásokból azt is tudhatná, hogy az olyan tanukat, a kik valamit hibásan mondtak be, a kir. törvényszékek nem bírságolják meg, és a papok is, mint jóhiszeműieg eljárót, szintén felmentik. Más szóval: azt a papot, ki kétes esetekben a tanuktól nem kér felvilágosítást, gon­datlanság terhel, és épen azért ezen cimen fenyíték alá esik; ellenben azon pap, ki el nem mulasztaná az ete­tési vagy keresztelési tanukat kikérdezni és velők bo­nyolódott ügyekben jegyzőkönyvet felvenni, gondatlanság cimén elitélni nem lehet. Bácskában épen nem szokatlan eset, hogy a kálvi­nista pap konfirmálja a luther. gyermeket, és viszont. Például, szomszédom és tisztelt barátom Szabó Péter, pirosi kálv. lelkész, szintén konfirmált egy vagy két luth. gyermeket, de azért szent köztük a békesség, és senki­nek sem jutott eszébe őt megszólítani, mint Eőri ur meg­szólít engemet: »bizony szép ismerete és respektálása a felekezeti viszonyokat szabályózó törvényeknek uralkodhatik abban a bárkában.« Hát bizony szebb, mint Eőriéknél. Hogy Magyarországon a prot. felekezetek közt kö­tött házasságok szintén vegyes házasságok volnának, ezt én Eőri urnák el nem hihetem, mert az általa fölállított szabály szerint a kath. felekezetek (róm. kath. és görög kath.) közt kötött házasságok szintén vegyes házasságok­nak volnának tekintendők. Már pedig minden doctor juris canonici azt fogja mondani Eőri urnák, hogy a róm. kath. férfi és a görög kathol. nő között kötött házasság nem vegyes házasság, nem oly házasság, mely az 1868 : LIII. tc. 12. § intézkedése alá esnék. Eőri ur felszólalása épen ugy, mint az én felszóla­lásom csak annak bizonyítéka, mennyire szükséges, hogy püspökeink, egyetértve az igazságügyi miniszterrel, min­ket közpapokat az anyakönyvvezetés mesterségére kellőleg kitanítsanak. Ez idő szerint a Bányakerületnek felügyelője lévén az igazságügyi miniszter : soha sem volt szebb al­kalmunk a fájdalmasan nélkülözött anyakönyvelési kime­rítő utasítások birtokába jutni, mint most. Steltzer Frigyes, kiszácsi ág. h. ev. lelkész. T. Homolya István urnák. A »Prot. egyházi és iskolai lap« 14. és 15-ik szá­mában »Nagyváradi lelkészválasztást cím alatt jónak látja Ön, ugy a vésztői, mint a nagyváradi lelkészválasz­tási viszonyokról nyilatkozni. Megvallom : nehezen tudtam elhatározni magamat arra, hogy közleményére c; ak egy szóval is feleljek, azonban tekintve az épen Ön által nagyon hangoztatott »agyonhallgatási jelenséget« mely napjainkban gyakran felmerül, nehogy azt gondolja bárki is, miszerint a hall­gatás által m'ntegy igazságot adok közleményének, rö­viden és csak általánosságban arra egy pár szóval felelek. Feleletem következő: Miután Ön, tiszteletes Homolya István ur, ugy a vésztői, mint a váradi lelkészválasz'ási viszonyokról, a valósággal teljesen ellenkezőleg nyilatkozik s miután olyan közleménnyel szemben, mely magán hordozza a bírálat alá vett ügy lelkiismeretes és pontos megvizsgá­lásának hiányát s egész közleménye ezen hiányban szen­ved, soha mm szoktam vitatkozólag fellépni, mert az birálat tárgyát előttem nem képezheti: ennélfogva, kije­lentésével annak, hogy sajnálom, miszerint Ön, valótlan értesülések folytán sértő és ezennel általam határozottan visszautasított kifejezésekre engedte magát ragadtatni, mely kifejezésekkel az épen Ön által hangoztatott egy­háziasság ellen látszik fellépni, részemről egész közlemé­nyére egyebet nem felelek, mint azt, hogy méltóztassék Tiszteletességednek a kérdés alatti ügyet személyes után­járás általi lelkiismeretes meggyőződés tárgyává tenni, mert ha ezt teszi, meg vagyok győződve, miszerint álta­lam feltételezett igazságérzetéből kifolyólag, eddigi köz­leményeit teljesen valótlanoknak, félrevezető hamis infor­mátiók folytán Írottnak itélendi s engemet az egész ügyben a leghelyesebb álláspontot elfoglaltnak ismer fel. Különben a közönség elébe nem ta'tozó s törvé­nyesen befejezett dolgokat, tapintatos ember nem szokott nyilvánosság terére vinni, de ha már oda viszi, meg­várnánk tőle azt, hogy nem légből kapott hírek, hanem lelkiismeretes meggyőződés alapján tegye azt. . . Ezt vártam volna öntől is, kit igazságszerető embernek hal­lottam a múltban sokaktól emlittetní, annyival is inkább mert a mint mondja is »minden igazságtalanság, minden ártatlanul taposott és üldözött ügy vagy egyéniség szenve­désének látása arcába kergette a vért stb.«. . . Ha tehát valaki ennyire szereti az igazságot, s ennyire sajnálja az ártatlanul szenvedőt, annak legfőbb és legszentebb köte­lessége az, hogy maga sem támadja meg az igazságot, az ártatlant s tudjon különbséget tenni, a bűnös és ár­tatlan, az igaz és nem igaz között. Teljesen hiszem, hogy ha a kérdéses ügyet, a maga tiszta valóságában fogja megismerni Ön : arcába szökik fel a vér, mert megtudja, hogy engemet egészen ártat­lanul támadott és sértett meg. Hogy pedig ne tűnjék fel ezen az ügy vitatásába nem bocsátkozott feleletem egyszerű agyonhallgatási cél eszközlőjének, határozottan kijelentem, miszerint bármely időben kész vagyok Tiszteletességednek személyes felvi­lágosításul, az egész vésztői és váradi lelkészválasztási viszonyokat, teljes okadatolás és igazoló iratok kapcsá­ban feltüntetni, azonban kijelentem, miszerint hirlapi vi­tatkozásba és védekezésbe nem bocsátkozom, s a fenn­tebb jelzett felvilágosítással is csak személyes találkozás alkalmával szolgálandok. Előttem nem kicsinyes érdekek, hanem az egyhá­zíasság s az egyházak belseje s felvirágzása lebegnek, ezeket pedig nem a polemizálás, hanem a törvény kor­látain belől folytonosan megőrizett belbékesség s egyet­értő szorgalmas munkásság által érhetni el ... . Béke velünk 1 Vésztő, 1886. május 10. Kun Béla, ev. reform, lelkész. A brassói ág. hitv. evang. magyar egyházmegye ta­nácsának az erdélyi evang. egyházkerület kötelékéből való kilépés ügyében a brassói ág. h. evang. szász egyházmegye tanácsához intézett EMLÉKIRATA. Nagy tiszteletű és Tekintetes Egyházmegyei Tanács ! Az erdélyi ág. hitv. ev. egyház főtisztelendő és méltóságos főconsistoriumával való hivatalos köz'és vé­gett, van szerencsénk mellékelve, a barcasági magyar ev. egyháznak f. é. március hó 25-én megtartott képviselő gyűlésének jegyzőkönyvét s annak mellékleteit tudomás­vétel végett átküldeni. A nevezett gyűlésen résztvett egyházak a főtiszte­lendő és méltóságos egyházkerületi gyűlésnek 1877. ok­tóber hó 3-án hozott és a főtisztelendő és méltóságos főconsistórium által a barcasági magyar ev. egyházak­nak 1877. október hó 4-én 1710. sz. alatt tudomasukra 44*

Next

/
Thumbnails
Contents