Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-30 / 22. szám

679 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP, 680 a vadházasságok eláradása, majdnem országszerte uralkodik. Mivel részben állami intézmények (jelesen a katona sor s a válóperek nehézsége) is szülik s terjesztik ; illő volna, hogy az állam is tegyen valamit (törvényhozásilag is, közigazgatásilag is), meggátlásukra. De e részben még most egészen saját erkölcsi fegyvereinkre vagyunk utalva: az igehirdetésre s az egyházi fegyelemre. S itt szabad legyen dicsérőleg említenem egy eszközt, melyet a kiilső-somogyi egyházmegye jegyzőkönyvében, az esperesi jelentés 19. pontjában találok; a német-nagyszékeli presbyterium erélyes és célra vezető intézkedését. Az eláradt s egész divattá vált vadházasságok ellen, mint egyházközségi bíróság lépett fel s oly sikerrel, hogy 48 ily pár vadházasságát szüntette meg, részint különvetéssel, részint törvényes házassággal. — A tolnai egyházmegye is intézkedett, hogy a cselédkönyvek ürügye alatt létrejött vadházasságok meggátlása, a közigazgatási hatóságnál sürgettessék. Felső-baranyai egyházlátogatásom sorrendjén kivül két kitérést is tettem. Egyet, az egyházmegye területén, az őszszel teendő látogatásra kitűzött egyházak egyikében, — az egyh. consistorium tagjainak felkérésére — s egyet a tolnai egyházmegyében, de szintén Baranyavármegyében fekvő egyházban a lelkész sürgető felhívására soronkivüli látogatással végeztem. S még előbb az év folytában, a szegzárdi, váci és váchartyáni egyházakban — templomaik százados s egyszersmind azok megújított épületeinek felavató ünnepén vettem, az egyházak felkérésére, tevőleges részt. Hajh, de mig az élet foly, sürög és forr — mellettünk leselkedik a halál is s szedi áldozatait sorainkból. Nagyjainkat ez évben megkímélte ; hű — bár szerényebb állású — munkásaink sorából azonban most is behajtotta a maga adóját a kérlelhetetlen. Világi férfiaink közül elszólította Madarassy Istvánt, solti egyházmegyénk derék s buzgó tanácsbiráját, több izben egyházkerületi képviselő társunkat, kit egyenes jellem, magyar hazafias szellem s egyháziasság tett kedvessé előttünk ; lelkészi karunkból a felső baranyai egyházmegye nesztorát, a szelíd lelkű, hivatalában buzgó és mindenekben hű Héregi József belvárdi, a fáradhatatlan, pontos, egyházias Fejes Sándor piskói, a kecskeméti egyházmegyében az agg Kálmán János jászberényi lelkészt, kinek hűsége jutalmául azt a ritka és irigylendő kegyelmet adta meg a gondviselés, hogy élete hű párjával egyszerre fekhetett a koporsóba s együtt mehetett a sírba, kivel együtt járta volt az életútját is; a pesti egyházmegyéből Szánthó Ödön bugyi-i lelkészt, harmadik izbeli ivadékát, annak a papi családnak, mely majdnem száz év óta szakadatlan sorban hirdette az igét azon egy egyházban; a külsősomogyi egyházmegyéből Horváth Gábor csepeli lelkészt, a ki 48 évi szolgálata után, köztisztelettől kisérve hanyatlott sírba. A tanitói karból legelői említem Sós Györgyöt és Szigeti Istvánt kecskeméti főgymnásiumunk derék és lelkes tanárait ; továbbá Göde Gábor madocsai tanítót, ki amellett hogy híven teljesítette kötelességét, derék fiúkat is nevelt az egyház és iskola szolgálatára. A tanítók közül még Kovács Sándor mindszent-bogádi előkönyörgő, Vörösmarti Sándor szentbenedeki nyugalmazott tanitó, Jung Péter mórágyi, Zolnai Péter kajdacsi s Bélák Imre, mányi másodtanitó, egy jeles család sokat hányatott, sok nyomort látott sarja — fizették le a halandóság adóját. Maradjanak jó emlékezetben közöttünk, s a halottak könyvéből, mely e földön vezettetik — Írassanak át az élők könyvébe — ott fönn. Az élet könyvébe fognak jegyeztetni, bizonyára, azok a jóltevők, buzgó áldozók is, a kik itt alant az Isten házát építették, s ki egy oszlopot, ki egy követ, ki csak egy homokszemet is hordott az Úr házának építéséhez ! Hálával említsük ezek közt, mindenek előtt, felséges királyunkat, ki ez évben is szaporította nemes tettei s kegyes adományai sorát, 100 frtot adván sárbogárd-tinódi egyházunknak iskolaépítésre, ioo at, vasadi leány-egyházunknak ugyanarra ; s áldott királynénkat, ki a kisdedek ünnepét gödöllői egyházunkban az idén is száz forint karácsonyi ajándékkal tette édessé s emlékezetessé. József főherceg ő fensége pedig 202 frtot ajándékozott Doboznak harangöntésre. Említsük hálás kegyelettel Budapest fővárosának nagyszerű adományát, mely szerint pesti főgymnásiumunk célba vett uj épülete számára 40,000 frt értékű alkalmas telket s parallel osztályok felállithatására az épitési költséghez még 25,0000 frtot szavazott meg; hálás kegyelettel a . kajászó-szentpéteri egyháznak, özvegy Andrássi Ignácné született Végh Mária — r. kath. vallású nő! — által tett s közel 40.000 frt értékű nagyszerű alapítványt, melynek érdekes történetét a vértesalji egyházmegye esperesi jelentése adja elő. Említsük tisztelettel Várady Károly, pesti egyházmegyénk újonnan választott gondnokának nemes tettét, ki e hivatala elfoglalásakor ezer frt adománynyal gyarapította az egyházmegye stoláris gyámintézete tőkéjét ; és Vizsolyi Gusztávét tolnai egyházmegyénk érdemekben gazdag gondnokáét, ki egyházmegyéje lelkészi gyámintézete tőkéjét növelte 200 frt alapitványnyal. A nemes példák csak követésre intenek, csak áldást aratnak, de dicséretre nem szorulnak. S nekem, mint pesti lelkésznek különös okom 43*