Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-09 / 19. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 recenben. — Összesen 25. Thuri Etele reform, s.-lelkész Sz.-Gálon az előfizetési összeget később küldi be. A lapunkhoz érkezett előfizetések száma tehát öszsz.esen 107, melyhez hozzávéve a főt. Szász Károly s Szász Domokos püspök urakhoz beküldött előfizetéseket a Bod fenntemlitett művére jelentkezett előfizetők száma meghaladja a 170-et s így a nagy fontosságú mű megjelenéséhez megkívántató példány-minimumot hazánk egymagában is kiszolgáltatta, melyért a mélyen tis telt tudomány s prot. egyházunk barátainak ez alkalommal is köszönettel adózunk. A fentírt példányokra befolyt összegek, melyek eddig a hazai első takarékpénztárba voltak elhelyezve, átküldettek Leidenbe a Brill kiadó cég kezeihez, mely a mű kiadására magát kötelezte. A Hollandiában s külföldről befolyt előfizetésekről még nincs biztos tudomásunk, de mint Rauwenhofif leideni tanár a napokban értesített, ők is igen szép eredményt remélnek. Annak idején lapunkban majd megemlékezünk erről is. Midőn ezeket igy nyilvánosságra hozzuk, egyszersmind azt is tudatjuk t. olvasóinkkal, miszerint előfizetéseket még mindig elfogadunk mindaddig, mig Junius végén alulírott Hollandiába a mű sajtó alá rendezésének ügyét közelebbről megbeszélni ki nem megyen. Addig is, mig a jeles művet letennők hazánk s prot egyházunk tudományos irodalmának oltárára hálát adunk Istenünknek s köszönetet mondunk pártfogóinknak — különösen főt. ev és ref. püspökeinknek s egyházunk világi oszlopainak, s e lap nagyérdemű fáradhatlan buzgalmú szerkesztőjének dr. Ballagi Mórnak — kik megértve törekvésünk nagy horderejét a legnagyobb odaadással tettek meg minden lehetőt arra nézve, hogy a tudomány érdeke s honi prot. egyházunk jó hírneve dicsőségben emelkedjék. — Szalay Károly. * Az üdv hadseregéről. F. é. márc. 14-én ünnepelte meg az üdv hadserege, melynek tudvalevőleg tábornoka Booth Katalin, Franciaországban és Schweicban való működése 5. évfordulóját Londonban az Exeter-Hallban. Az elnöki széket maga Booth Katalin foglalta el, mig Zitlcer »őrnagy,« Schindler >kapitány* (egy elzászi nő), Kupfer >kapitány,« kik az utolsó év hadjáratának voltak vezetői német Schweicban előadták tapasztalataikat. Elliborn »ezredes« felolvasta az 1885. évről szóló jelentést, a mely szerint 1883 és 1884-ben a tisztek és táborok száma Schweicban és Franciaországban megkétszereződött. Ehez aránylagos növekvést mutat fel az 1885. év is. Még Lyonban, a minta jelentés mondja »a hitetlenség e városában« is nyithattak meg egy nagy gyülekezeti termet. Franciaországban 5 uj állomást alapítottak, Francia-Schweicban 4-et és Genfben most alakult egy uj corps. Nenchatel Kantonban volt az üldözés a legnagyobb, nem kevesebb, mint 24 ember, férfi és nő »vesztette életét« a hadsereg érdekeiért folytatott harcban (t. i. ezek becsukattak vulgáris nyelvjárás szerint). Lapjaik behatottak a társada'om minden rétegébe s 600,000 példányban nyomattatnak német és francia nyelven. Általában mindenfelé az összes hívek száma egy harmaddal növekedett. Összes bevételük volt 76,168 font sterling. Az egyesült angol királyságban volt 802, a külföldön 520 hadtest. A »tisztek« száma a hadsereg központi irodájában levők kivételével. Nagy-Brittaniában 1780, külföldön 1296 volt. 13 nyelven 23.470,860 könyv, füzet, felhivás stb. adatott ki. A »Pall Mail Gazette« szerkesztőjének, ki a mult nyáron az akkora feltűnést keltett leleplezéseket tett az angol társadalmi életről, Steadnek indítványára a hadsereg bukott leányok és nők számára több helyütt menedékházakat építtetett; csak magában Victoriában (Ausztrália), 1000 fontot (12,000 frt) áldoztak e célra. Kár, hogy ennyi erő alapjául bolondoskodó ábránd szolgál 1 * A des rochesi szűz Mária. Nemcsak Lourdesban, meg la Saletteban, de des-Rochesban is van már a szűz anyával beszélgető hölgy, ki nem más, mint egy szolgáló, névleg Narbollier Lujza. 1860-ban született s már régebben üldözési mániában szenvedett s a rendőrséghez fordult, hogy szabadítsa meg »iiletlen dolgokat követelő« üldözőitől. A rendőrség az állítólagos üldözőt nem talá'ta meg, mire a leány hasonló kérelemmel a plébánoshoz fordult. A plébános azt tanácsolta neki, hogy ne forgassa sokat az olvasót s ennek lett is foganatja. Az üldözési mánia egy időre megszűnt. Ekkor á'lt szolgálatba, két idős nőhöz, kik el voltak ragadtatva cselédjök nagy vallásosságán, mely odáig fokozódott, hogy a park egyik szegletében a szűz Máriával hangos beszélgetést folytatott, ki általa azt tanácsolja Franciaországnak, hogy Istenben való hittel iparkodjék élni, s 1888-ban nagygyá, gazdaggá lesz. Természetes, hogy a leány megint beteg lett, mert ágyban hanyatt fekszik s látogatóinak mutogatja az arcán és kezein kiütött fekete pontokat, »a Krisztus vérhullatásának jegyeit.« S a sztigmatizált cselédnek nagy látogató közönsége van. * Gyászhír. Szigethy Istvánt, a classica literatura kitűnő tanarát nagy részvéttel temették el e hó 5-én Kecskeméten. Szigethyben a kecskeméti gymnásium kiváló tanerőt, a tanári testület páratlan kartársat és barátot, a család igazi családfőt, a társadadalom egy tiszta jellemű, derék embert vesztett el. Temetésén nagy és fényes közönség volt jelen, helyből, vidékről, sőt a fővárosból is. A kecskeméti kath. gymnásium, állami reáliskola, reform, főgymnásium és jogakadéma tanárai és tanulói testületileg gyászlobogók a'att vonultak ki ; a városi törvényhatóság és a törvényszék hivatalnokai, a felekezetek papsága, az elemi és polgári iskolák tanítói csaknem teljes számban ott voltak; a nagykőrösi főgymnásium Ádám G., Mészöly, Bónis, a tanítóképezde Kiss K , Losonczi L., a budapesti főgymnásium Molnár S. cs a theol. akadémia Szőts F. tanárok által képviseltették magukat; ott láttuk a kecskeméti orsz. képviselőket, a kecskeméti egyházmegye esperesét és néhány papját stb. A koporsót számos koszorú fedte, melyek közül különösen a kartársaké, a reáliskolai tanároké és a tanuló ifjúságé tíintek ki. A gyászszertartást a főiskolai canlus szép éneke nyitotta meg, azután Czelder lelkész imádkozott és Nagy Ferenc tanár tartott emelkedett szellemű beszédet, míg a sírnál Soós N. VIII. gymnásiumi tanuló búcsúzott el az ifjúság által is nagyon kedvelt felejthetetlen tanártól.*) * Szerkesztői mondanivaiók: Köri urnák. Sajnáljuk, hogy igéretünket nem válthatjuk be, de a jövő számban mulhatlanul jő, de egyszersmind ezzel óhajtjuk is berekeszteni az »anyakönyvezés« felett folyt eszmecserét; ajánljuk az illetők figyelmébe Lévay ur indítványát. A. G. urnák P . . . án. Nagyon köszönjük a nagy gonddal készített dolgozatot, jövő számunkban hozzuk, ha nem is egészen. Ugyanez vagyunk mondandók a solti e. m. több lelkészének. Sz. M. Sajnáljuk, jövő számunkban hozandjuk. ADAKOZ ÁSOK. A budapesti ref. theolog. Akadémia convictusára adakoztak a solti egyházmegyéből: Ádám József 4 frt, Baksay Sándor 4 frt, Baky Istán 2 frt, Bal la Árpád 2 frt, Bontz Gyula 1 frt, Búzás Ferenc 4 frt, Csikay Imre 5 frt, *) A kitűnő kartárs necrologját közelebbi számunk hozandja. Szerit.