Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

570 Ián azért, hogy mi is készséggel segédkezzünk e gyámintézetek megfojtásában ? Igen 1 mert a meglevő tőkék, a szabályzat idézett §-sa szerint a mostani lelkészek özvegyeinek kihalása után, mint gazdátlan vagyon beolvasztatnak az országos gyámintézetbe. Ezzel ellentétben a 19-ik §-ban azt mondja, hogy: az egyházmegyei és egyházkerületi gyámintézetek azon tőkéi, melyek helyi természetűek vagy az alapitó intézkedése szerint kizárólagos céljuk a helybeli lelkészek és tanárok özvegy- árváinak segélyezése, rendeltetésökben továbbra is meghagyatnak. Akkor nem értjük, hogy mit olvaszt be hát az egyetemes gyámintézetbe ! Hiszen mindenik tőke helyi természetű, legalább alig hiszem, hogy lenne olyan gyámintézet, melynek célja lett volna az egyetemes egyház lelkész özvegyeinek segélyezése; sőt tudok egyházmegyét, a mely alapszabályaban kimondja, hogy ha valaki az egyházkerület kebeléből távozik, megszűnik a gyámintézet tagja lenni. Es ha ezek a helyi természetű tőkék megmaradnak, miért kelljen akkor háromszorosra emelni a kiűzetéseket. De ha csakugyan nem volnának is helyhezkötöttek, alig hiszem mégis, hogy legyen olyan erkölcsi testület, mely a más vagyonára rá tenné kezét annak megkérdezése nélkül. S ha megkérdezi: van-e olyan egyházmegye, a mely ezen féltékenyen őrzött és igazán véres verejtékkel gyarapitgatott kincsét kész lenne eldobni magától és épen azt a késő nemzedéket, a melynek kegyeletét, háláját akarta kiérdemelni ezen nagy áldozatokkal alapított jótékony intézet által, épen azt foszsza meg a jótététemény áldásától. Mert bizonynyal mondhatom, hogy gyámintézeteink annyira az ujabb korból valók, hogy ezeknek áldását a mi özvegyeink csak kis részben, de nagy részben fogják élvezni azok, kik egy félszázaddal utánunk következnek. Kész lenne-e vajon a pesti egyházmegye gyámintézetét, a melynek tőkéjét pár évtized alatt 2000 forintról 30 ezer forintra emelte ; vagy azon ujabb gyámintézetét, a melynek minden gyámintézetei között oly nagyszerű jövőt jósolhatok, a milyet egynek sem, mert ennek tőkéje nem kétszeresen, hanem quadratumokban fog növekedni, s lesz idő, a midőn több nyugdíjat fog adni, mint a mennyi sok lelkészi fizetés ma: kész lenne-e ezt föláldozni ? Én nem hiszem. Azt se higyje pedig senki, hogy midőn a lelkészek egyik egyházmegyéből a másikba hivatnak, kérdésbe ne tegyék azt is: van-e és milyen gyámintézete annak az egyházmegyének ? Tehát nagy befolyása lesz az alaptőkének arra, hogy a jeleseket gyűjtse össze az egyházmegye kebelébe. Ezt kérik tőlünk nagyt. közgyűlés 1 vagy akarom mondani: ezt akarják venni tőlünk. Tehát nem csak az anyagi, de értelmi kincsétől is meg akarják fosztani egyházmegyénket. Ki volna közöttünk, a ki ezt oda dobná, vagy a ki ezt elvenni megengedné ? De még ezeken kivül egy alapos hibája van e tervezetnek : az, hogy nem számit, semmi alapot nem mutat, a melyre tervezetét épiti, s elmulasztja legalabb vázlatos képét mutatni a megalakulandó országos gyámintézetnek. Nincsenek statistikai adatai, a melyekkel kimutatná a lelkészek és tanárok létszámát, az ezen alapon remélhető jövedelmet, a tőke szaporodást és a kilátásba helyezhető osztalék-növekedést. A honnan nekem ezen szabályok alapján felállítandó gyámintézethez semmi kedvem nincsen. Nincs kedvem a meglevő jót feláldozni egy olyannak, a mi a meglevőnél jobbat Ígérni nem tud; nincs kedvem szavazatommal gyámolítani oly intenciót, mely a helyhez nem kötött tőkéket bevonja, minek folytán az egyik egyházmegye minden vagyonát kénytelen feláldozni, s özvegyei kapnak száz forintot, a másik ellenben, a melyik körültekintőbb volt az alapítványok, megalkotásánál minden vagyonát megtartja, s ennek özvegyei kettős jövedelmet húznak, azt, a mit saját egyházmegyéje ád, és azt is, a mi a másik által személyére beadott tőkéből esedékessé válik ; nincs bátorságom, nincs elég cynismusom nagy anyagi áldozatokra kényszeríteni szegénysorsú s szűk anyagi viszonyok között élő lelkésztársaimat, kiknek minden krajcárra szükségük van, hogy családjukat fenntarthassák, nagy fizetésre kényszeríteni őket a nélkül, hogy ezen áldozatokért özvegyeik és árváik számára a megélhetés aggodalmaitól ment jövőt igérni képes volnék. Mindazáltal mivel lehetnek olyan egyházmegyék, a melyekben semminemű, vagy oly gyenge alapra épített gyámintézetek vannak, melyek a semminél alig érnek többet : ezekre nézve szükségesnek tartom egy oly csoportosított gyámintézet felállítását, mely özvegyeik és árváik existenciáját biztosítsa; sőt nem vonakodnám én sem belépni egy olyan gyámintézetbe, mely az özvegyek és árvák számára a meglevő gyámintézeteknél jobb jövőt biztosit. Ezt azonban ezen alapszabályokkal elérni nem lehet. Mindezeknél fogva bátor leszek a következő határozati javaslatot proponálni: Az országos lelkészi és tanári nyugdíj- és gyámintézet alapszabályai a nagyméltóságú konvent által véleményadás végett a főtisztei, egyházkerületekhez és ezeknek utján az egyes egyházmegyéknek tárgyalás végett kiadatván, a pesti ev. reform, egyházmegye 1886. ápril 13-án tartott ülésében nevezett alapszabályokat fontosságukhoz mért komoly vizsgálat alá vévén, véleményének következőkben ad tiszteletteljes kifejezést. tekintetbe véve, hogy lehetnek a magyar ev. ref. egyetemes egyház kebelében olyan egyházmegyék, a melyek lelkészeik és tanáraik özvegyeiről és árváiról nem gondoskodnak és ezeknek segélyezésére semminemű intézkedést nem tettek ; tekintve továbbá, hogy mindnyájunknak óhaja levén a lelkészek és tanárok özvegyeinek és árváinak tisztességes megélhetést biztosítani és ez által oda hatni, hogy a tehetségesebb ifjak e pályától ne idegenkedjenek, olyan nyugdíj- vagy gyámintézetnek a felállítását mely ezen célokat megvalósítani képes, melegen óhajtjuk. Minthogy azonban a tárgyalás alatt levő alapszabályok erre kilátást nem nyújtanak ; sőt tekintetbe véve, hogy a nyugdíjintézeti alapszabályok egyházunknak egy oly intézményét, mely az elaggott, vagy valamely szerencsétlenség által munkaképtelenné vált lelkészek és családjaik kezéből a kenyeret nem vette ki, megsemmisíteni célozzák. tekintve továbbá, hogy a tervezett gyámintézet az özvegyeket és árvákat egyházunk kegyeletes intézkedésének egy másik jótéteményétől, a halál után még fennmaradt darab szolgálati évtől egészen, a reákövetkezett kegy év javadalmának pedig felétől épen akkor fosztja meg, a mikor a javadalmazásra a legnagyobb szükségök van; tekintve végül, hogy a tervezet nem mutatja ki számokban sem a tagok számát, sem a reménybeli tőkét és jövedelmet, szóval : semmi képét nem mutatja föl a felállítandó gyámintézet erejének és előnyeinek : mindezeknél fogva ha a fenntebb jelzett célokat megvalósítani képes gyámintézet felállítását elvben elfogadnánk és támogatni készek volnánk is, minthogy a jelen alapszabályok erre kilátást nem nyújtanak, az ez által tervezett gyámintézet felállításához hozzá, nem járulhatunk. Ezen javaslat egész terjedelmében elfogadtatott,