Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-05-02 / 18. szám

553 ÁZI ÉS ISKOLAI LAP 554 evangéliomnak, Krisztus szellemének felelevenítése s a protestáns egyház a Kempisi Tamásokat, a Salesi Ferenceket, Boroméi Károlyokat a bár katholikus,, de krisztusi lelkületű nagy fiait az egyháznak mindenkor tiszteletben tartja ; s ne feledjük mindenek felett, hogy a reformatio is nem a hitetlen vagy közönyös vallásgúnyolók, hanem a mély vallásos kedélyű, az őszintén jó katholikus Lutherek, Melanchtonok, Kálvinok körében s azok vallásos buzgósága által született meg. Minket protestánsokat első sorban nem az alak, hanem a lényeg érdekel ; mi a valódi vallásosságnak, még ha az előttünk helytelennek tartott alakban nyilatkozik is, őszintén örvendünk. Fai kas József. ISKOLAÜGY. Elnöki megnyitó. (Tartotta L.-patonán, a győri evang. egyházmegye tanitóértekezleténelc alkalmával 18S6. áprű 28-án Bognár Fnclre elnök). Tisztelt uraim 1 Önök jóindulatának és nem érdememnek veszem, hogy értekezleti elnökül megválasztottak. Fogadják e nem várt kitüntetésért köszönetemet 1 Biztosítom önöket, hogy e kiváló polcon csak addig foglalok helyet, míg szíves bizalmuk támogat. Ellenkező esetben fogom tudni kötelességemet. Tudom, önök mával azt várják tőlem, hogy jelezzem: Minő gondolatokat táplálok magamban a népnevelés felül! Mit tartok a tanitó értekezletek feladatául? Szükséges is, hogy ezekre vonatkozó nézeteimet megismerjék, mert csak igy remélhetem, hogy önök is osztván azokat, együttesen működhetünk. Tehát az a népnevelés, szerintem egy szép, de nehéz feladat. Azért, a kik hivatásból lépnek e pályára, méltó joggal neveztetnek a nemzet napszámosainak. Szép már csak azért is, mert a népnevelő : nevel, oktat, tanit. Igy tehát fölöttük áll nrndazoknak, kik tőle tanulnak, általa oktattatnak, neveltetnek. Fölöttük : szellemileg. Mert vak vakot nem vezethet. Fölöttük : érdemileg. Mert a tanítvány nem nagyobb az ő mesterénél. De különösen szép feladat a népnevelés feladata azon páratlan okból, hogy a minek az ember már, mint embvyo előkészül, a népnevelés ezermestere formálja azzá. Ugyanis mindnyájan embernek születtünk, de hogy azzá is lettünk, még pedig hasznos, vallásos és erényes tagjává az emberiségnek, abban a mi hív tanítómesterünknek is van érdeme, sőt övé az érdem oroszlánrésze. De épen talán, mert oly szép e feladat, azért lesz oly nehéz is ? 1 Uraim! minden pálya kisebb-nagyobb mértékben nehéz. Mert miként a legszebb rózsa sincs tövis nélkül, ugy egyetlen egy pályát sem tudok, melynek itt-ott tövisei ne volnának. Ha még is e pálya nehézségeit kiemelem, teszem azért: mert meg vagyok győződve, hogy azt a nehézséget, mely itt fenn forog, egyebütt inkább ellensúlyozva látom. Ugyanis nagy felelősséggel jár a néptanitó hivatala; mert a család legféltettebb kincsét veszi át; mert az emberiség jövendőjét bízzuk rá jóhiszemű eg. Mert inkább az egyszerű falusi mesterek, mint a sima diplomaták, vagy hadverő generálisok készítik elő a népek jövendő í-orsát. A mi pedig nagy felelősséggel jár, az a lelkiismeretes emberre mindig nehéz, komoly, aggodalmatkeltő : meg tudok-e hivatalomnak emberül felelnif De nehéz — mert mi a jutalom érte ? Míg a népnevelő bírja magát: kicsire metszett karajkenyér,—van kivétel, hála Isten 1 Hozzá naponta poharába a gyöngyöző verejték, azután sápadt arc, beesett mell, stb. Mire megvénhedik ? édes kevés alamizsna. E kettő, mi különösen megnehe/iti a különben oly szép hivatást : a nagy felelősség egyik oldalon, az aránytalan jutalom a másikon. Mert még is életkedvvel, és nem iitve-vétve kell napi munkáját végeznie, ha csak lelkiismeretét ellenségévé tenni nem kívánja magának. A mi a nagy íirt némileg kitölti: a tiszta öntudat. Legyenek önök erre mindég büszkék 1 Jól végezett munkájuk napról-napra meghozza számukra e jutalmat. De féljenek a perctől, melyben e legszebb jutalom elmaradna! Szabad legyen már most a másik kérdésre áttérnem : Mit tartok a tanitóértekezletek feladatáulí A nevelés célja mindig ugyanaz marad, a fölött nem is vitatkozhatunk. Hanem, mihez sok szó fér, azok az eszközök, melyektől nagyobb vagy kisebb eredményt várhatunk. És épen ezen eszközök megválogatása, avagy csak megpróbálása képezi, szerintem az egylet feladatát. Az egyes ember, ha még oly geniális is, egy magában, minden társulás nélkül e téren keveset érhet el. Hát még mikor nem is az ? 1 Mert valljuk meg, míg jobbat nem ismerünk, saját princípiumainkat tartjuk a legjobbaknak. Hányan lesznek népnevelőink között, kik rajongnak azon elhibázott nevelési elv iránt: minél több reálismerettel tömni meg a gyermek értelmét. Igaz 1 ismeret nélkül el nem lehetünk ; mert van bennünk ismerő tehetség, az okvetlen fejlesztendő. De a kedély világát, az ember vallásos-erkölcsi oldalat sem szabad elhanyagolni. Mert még annyit tudjon is az ember, ha vallási erkölcsi neveltsége nincs neki, több a fogyatkozása, mint az előmenetele. Hát a jellemképzés, a munkakedv fölébresztése és ébrentartása stb. hol lelje meg a maga napszámosait? Erre az utat módot megtalálni épen szövetkezetünk feladata Napirenden van : a tankönyv- és olvasókönyvek hirdetése; a tantárgyak célszerű csoportosítása. Mindegyik kérdés helyes megoldása jó eszköz lesz a népnevelő kezében, hogy eredményt hamarább és biztosabban érjen el. Igy hiszem, hogy az a kör, melyet feladatunkul megvonni szerencsés voltam, nem lesz fölöttébb kicsi 1 Még csak egyet kívánok megemlíteni, mit különben is Önök jól tudhatnak, mert régi praeceptori elv : » Tanítva tanítunk.« De viszont: -»Csak tanulva taníthatunk. « Szabják hozzá magukat, kérve kérem Önöket! Mert ki holtig nem tanul, annak csak a neve az, de valóságban épen nem : tanítómester. S ezzel még egyszer megköszönve a szíves jóindulatot, helyemet elfoglalom és e gyűlést megnyitom.