Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 szó legszorosabb értelmében vett érző, ismerő és akaró ember volt és ennélfogva bűnös, kire szintén kiterjedt a bűn hatalma, a halál. Ezen kettős felfogás ellentétnek látszik ugyan, de ezen ellentét kiegyenlítését találja abban, hogy Jézus bűntelen volt, ő nem ismerte a bűnt. Praeexistens létéből a földre jött, emberré lett s itt bűntelen életet élt. Az emberi test, melylyel birt, lehetővé tette rá nézve a halált, de nem szükségképenivé. A mint Ádám első tette folytán elvesztette a jogot arra nézve, hogy halál nélkül létezzék, hogy a ha^atatlanságot elnyerje, ugy Jézus is, habár a GC<Q£ miatt meghalhatott, bűntelen élete által elnyerhette azt, hogy meg ne haljon, hanem valamely más módon menjen át megdicsőült állapotába s üljön Istennek trónjára. Hogy Jézusra nézve nem volt szükségképeni a halál, következik abból is, hogy a parusia, Jézus visszatérésének napja sok embert fog életben találni s maga Pál bizton reméli, hogy az Úr őt életben megtartja és ezen emberek nem fognak előbb meghalni, hogy feltámadván örök életet nyerjenek, hanem át fognak változni. Ily módon változhatott volna át Jézus is. Hogy mindamellett meghalt, annak okát másutt kell keresnünk. Mjvel Isten a megváltás utolsó indoka s ő küldötte Jézust megváltatásunkra, annálfogva ő Isten akarata szerint ha't meg. (Gal. I, 4.). Krisztus adatott a halaira. (Róm. 4, 25); Isten c-ak az emberiség iránt való nagy szeretetét bizonyította, midőn egyszülött fiát adta a halálra. (Róm. 5, 8 ; 8, 32.). Mivel ped g Isten a maga akaratát az ó-testamentomban a törvény és a próféták által nyilvánította, azért lehet Jézus halálát az írások szerintinek is tekinteni (I. Kor. 15, 3.). Ámde Jézus Istennek akaratával szemben is érvényesíthette a maga akaratát s kitérhetett a kereszthalál elől; ha ezen nem szükségképeni halált mégis szükségképenivé tette: ugy az az ő saját tettének, szabad engedelmességéből folyónak veendő. Mondja is az apostol (Róm. 5, 19.: »Mert mikép engedetlensége által az egy embernek bűnössé lett a sok, ugy engedelmessége által az egynek igazzá lesz a sok.« Ezen Isten iránt való engedelmessége más szempontból tekintve az emberiség iránti szeretetnek nevezhető. (Gal. 2, 20; 2. Kor. 5, 14, 15 ; Eph. 5, 2. 25.). Krisztus annyira szeretett minket, hogy »önmagát megüresité szolga alakját vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén és hogy létére nézve olyannak találtatván, mint ember: megalázá magát, engedelmessé lévén mind a halálig, még pedig a keresztfának halá'áig (Fii. 2, 7. 8.). Krisztus halálának céljára nézve sokféleképen nyilatkozik az apostol, majd egész általánosan fejezve azt ki, majd pedig részletesen. I. Thes. 5, 9. szerint Krisztus halálának célja, hogy üdvösséget szerezzünk ; I. Tim. 1, 15 szerint pedig »Jézus a bűnösök megtartása végett jött a világra* (Tim. 3, 5); mig Róm. 3, 24. I. Kor. I, 30. Róm. 8, 23. Eph. 1, 14; 4, 30 Kol. 1, 14 Eph. 1, 7. s más helyeken megváltásnak (dnolvzQioGig) nevezi Krisztus halá'ának célját. Azonban akár általában az egész emberiség üdvét állítja Jézus halálának céljául, akár pedig megszorítva csak a bűntől való szabadítást: de mindenkor az emberiség érdekében, az emberiség javáért történtnek mondja azt. Igen sok helyen fejezi ki azt Pál, hogy Krisztus halála görög kifejezéssel élve 1W0 f^uov (I. Kor. 11, 24. II. Kor. 5, 15. I. Thes. 5, 16.) érettünk való volt. Más helyeken más kifejezéseket használ, a melyek által a fenntebbit könnyebben magyarázhatjuk. (Róm. 5, 6) vrtig áoeftíov cacédavev (Gal. 1, 4.) JCCQÍ TOJV ápagruov rjftojv (V. ö. Róm. 5, 854, 25. I. Kor. 15, 3.). A mi ezen vnég, vagy negí értelmét illeti, az soha nem ávri helyett, hanem ért, javára, érdekében; nem lehet ennélfogva a kötszavakból azt magyarázni, hogy Krisztus helyettünk halt meg a keresztfán. Ha az emberiség javáért halt meg, ugy megszabadította azon boldogtalanságtól és nyomorúságtól,^ melyben az egész emberiség nyögött. Miután pedig az Ádám bűnesetéből folyó bűnösség s annak büntetéseként járó halál oka az emberi nyomorúságnak s boldogtalanságnak ; miután a bűnösség zavarta meg az Isten s az ember közötti szeretet viszonyát : azért igen természetesnek találjuk, hogy Jézus halálát helyettesnek gondolja, mely által megmentett a haláltól, hogy engesztelő eszköznek tekinti, a kiontott vére árán a bűnösség hatalmából kiszabadított és végül, hogy Istennel való kibékülésünk eszközlését tartja halala által elérettnek. (Folyt, köv.) Mayer Endre. BELFÖLD. A budapesti ág. hitv. ev. magyar egyház uj lelkészének beigtatása. F. hó 18 án virágvasárnapján d. e. 11 órakor volt a budapesti ág. hitv. ev. magyar egyház újonnan megválasztott lelkészének nt. Horváth Sándor volt kővágóeőrsi lelkész-esperesnek beigtatása, mely egy fényes és nagy gyülekezetnek, a testvér reformált egyház képviselő testületének és mondhatni a főváros egész szellemi aristokratiájának jelenlétében ment végbe. Lapunkban már volt alkalmunk a választás előzményeit s annak eredményét említeni és kifejezni örömünket a felett, hogy ág. hitv. ev. testvéreink helyes tapintata minő szerencsésen találta meg Székácsnak és Győrynek utódát a kővágóeőrsi lelkész-esperesben. Most hallván beköszöntő beszédét, a lelkesült és lclkesitő szavakat, melyekben mintegy lelkészi működésének programmját adta elő ; megismervén megnyerő, nyájas, rokonszenves alakját, megerősítve látván szónoki tehetségeinek már őt megelőzött hírét: csak ujolag őszintén üdvözölhetjük ág hitv. testvéreinket választásukért és a míg nekik azt kívánjuk, hogy — a mint uj lelkipásztoruk kifejezte — legyen ez uj viszony, mint volt a régi, egy szent hármas szövetség, melyben az Úr igéjének hirdetője beteljesíthesse minden nagy és nemes igéretét, megvalósíthassa az Isten országának építésére célzó minden szép tervét, a gyülekezet a vele való együtt munkálásban legyen kitartó és hű segítő és mindkettőjüket áldja meg az Úr kegyelme, mely a maga gondviselésével vezette eddig is mind többről-többre, diadalról-diadalra az övéit! Legyen az Úr áldása azon a lelkipásztoron, ki annyi erőt, annyi lelkesedést hozott magával uj hivatalába ; kinek az élettapasztalatok csak gondolatait, eszméit és érzéseit mélyítették meg, de meg nem tudták fosztani eszményeitől, s a deresülő hajszálakat élénken megcáfolják az ifjú lélek szavai, melyek a lelkesedés és az ember szeretetének tüzétől melegek. Adja Isten, hogy ez uj, nagyobb és fényesebb működési körében, hol nagyobb és nehezebb kötelességek várnak reá meg ne törjék a munka terhe alatt sem testileg, sem lelkileg ; meg ne bénítsa erejét, ha azt kellene is szomorúan tapasztalnia, hogy a fővárosi élet bizony sokkal inkább »küzdelem a létért,* mint az az egyszerű vidéki élet, s hogy az érdekek harcában bizony nagyon sokan elfeledkeznek arról, hogy egy magasabb vallásos-erkölcsi eszmény után kell az embernek törekednie, ha valóban ember akar lenni és a »Küzdj!« mellett bizva is kell biznia 1 El ne fáradjon az eszményt, mint egy tükröt untalan az emberek elé tartani s meg ne lankadjon hirdetni az evangéliumnak a velőknek megoszlattatásá'g