Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-25 / 17. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 szó legszorosabb értelmében vett érző, ismerő és akaró ember volt és ennélfogva bűnös, kire szintén kiterjedt a bűn hatalma, a halál. Ezen kettős felfogás ellentétnek látszik ugyan, de ezen ellentét kiegyenlítését találja ab­ban, hogy Jézus bűntelen volt, ő nem ismerte a bűnt. Praeexistens létéből a földre jött, emberré lett s itt bűn­telen életet élt. Az emberi test, melylyel birt, lehetővé tette rá nézve a halált, de nem szükségképenivé. A mint Ádám első tette folytán elvesztette a jogot arra nézve, hogy halál nélkül létezzék, hogy a ha^atatlanságot el­nyerje, ugy Jézus is, habár a GC<Q£ miatt meghalhatott, bűntelen élete által elnyerhette azt, hogy meg ne haljon, hanem valamely más módon menjen át megdicsőült álla­potába s üljön Istennek trónjára. Hogy Jézusra nézve nem volt szükségképeni a halál, következik abból is, hogy a parusia, Jézus visszatérésének napja sok embert fog életben találni s maga Pál bizton reméli, hogy az Úr őt életben megtartja és ezen emberek nem fognak előbb meghalni, hogy feltámadván örök életet nyerje­nek, hanem át fognak változni. Ily módon változ­hatott volna át Jézus is. Hogy mindamellett meghalt, annak okát másutt kell keresnünk. Mjvel Isten a megvál­tás utolsó indoka s ő küldötte Jézust megváltatásunkra, annálfogva ő Isten akarata szerint ha't meg. (Gal. I, 4.). Krisztus adatott a halaira. (Róm. 4, 25); Isten c-ak az emberiség iránt való nagy szeretetét bizonyította, midőn egyszülött fiát adta a halálra. (Róm. 5, 8 ; 8, 32.). Mivel ped g Isten a maga akaratát az ó-testamentomban a tör­vény és a próféták által nyilvánította, azért lehet Jézus halálát az írások szerintinek is tekinteni (I. Kor. 15, 3.). Ámde Jézus Istennek akaratával szemben is érvényesít­hette a maga akaratát s kitérhetett a kereszthalál elől; ha ezen nem szükségképeni halált mégis szükségképenivé tette: ugy az az ő saját tettének, szabad engedelmessé­géből folyónak veendő. Mondja is az apostol (Róm. 5, 19.: »Mert mikép engedetlensége által az egy embernek bűnössé lett a sok, ugy engedelmessége által az egynek igazzá lesz a sok.« Ezen Isten iránt való engedelmessége más szempontból tekintve az emberiség iránti szeretetnek nevezhető. (Gal. 2, 20; 2. Kor. 5, 14, 15 ; Eph. 5, 2. 25.). Krisztus annyira szeretett minket, hogy »önmagát meg­üresité szolga alakját vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén és hogy létére nézve olyannak találtatván, mint ember: megalázá magát, engedelmessé lévén mind a halálig, még pedig a keresztfának halá'áig (Fii. 2, 7. 8.). Krisztus halálának céljára nézve sokféleképen nyi­latkozik az apostol, majd egész általánosan fejezve azt ki, majd pedig részletesen. I. Thes. 5, 9. szerint Krisztus halálának célja, hogy üdvösséget szerezzünk ; I. Tim. 1, 15 szerint pedig »Jézus a bűnösök megtartása végett jött a vi­lágra* (Tim. 3, 5); mig Róm. 3, 24. I. Kor. I, 30. Róm. 8, 23. Eph. 1, 14; 4, 30 Kol. 1, 14 Eph. 1, 7. s más helyeken megváltásnak (dnolvzQioGig) nevezi Krisztus halá'ának célját. Azonban akár általában az egész em­beriség üdvét állítja Jézus halálának céljául, akár pedig megszorítva csak a bűntől való szabadítást: de minden­kor az emberiség érdekében, az emberiség javáért tör­téntnek mondja azt. Igen sok helyen fejezi ki azt Pál, hogy Krisztus halála görög kifejezéssel élve 1W0 f^uov (I. Kor. 11, 24. II. Kor. 5, 15. I. Thes. 5, 16.) érettünk való volt. Más helyeken más kifejezéseket használ, a me­lyek által a fenntebbit könnyebben magyarázhatjuk. (Róm. 5, 6) vrtig áoeftíov cacédavev (Gal. 1, 4.) JCCQÍ TOJV ápagruov rjftojv (V. ö. Róm. 5, 854, 25. I. Kor. 15, 3.). A mi ezen vnég, vagy negí értelmét illeti, az soha nem ávri helyett, hanem ért, javára, érdekében; nem lehet ennélfogva a kötszavakból azt magyarázni, hogy Krisz­tus helyettünk halt meg a keresztfán. Ha az emberiség javáért halt meg, ugy megszabadította azon boldogta­lanságtól és nyomorúságtól,^ melyben az egész emberiség nyögött. Miután pedig az Ádám bűnesetéből folyó bű­nösség s annak büntetéseként járó halál oka az emberi nyomorúságnak s boldogtalanságnak ; miután a bűnösség zavarta meg az Isten s az ember közötti szeretet viszo­nyát : azért igen természetesnek találjuk, hogy Jézus ha­lálát helyettesnek gondolja, mely által megmentett a ha­láltól, hogy engesztelő eszköznek tekinti, a kiontott vére árán a bűnösség hatalmából kiszabadított és végül, hogy Istennel való kibékülésünk eszközlését tartja halala által elérettnek. (Folyt, köv.) Mayer Endre. BELFÖLD. A budapesti ág. hitv. ev. magyar egyház uj lelkészének beigtatása. F. hó 18 án virágvasárnapján d. e. 11 órakor volt a budapesti ág. hitv. ev. magyar egyház újonnan meg­választott lelkészének nt. Horváth Sándor volt kővágó­eőrsi lelkész-esperesnek beigtatása, mely egy fényes és nagy gyülekezetnek, a testvér reformált egyház képviselő testületének és mondhatni a főváros egész szellemi aris­tokratiájának jelenlétében ment végbe. Lapunkban már volt alkalmunk a választás előzményeit s annak eredmé­nyét említeni és kifejezni örömünket a felett, hogy ág. hitv. ev. testvéreink helyes tapintata minő szerencsésen találta meg Székácsnak és Győrynek utódát a kővágó­eőrsi lelkész-esperesben. Most hallván beköszöntő beszé­dét, a lelkesült és lclkesitő szavakat, melyekben mintegy lelkészi működésének programmját adta elő ; megismer­vén megnyerő, nyájas, rokonszenves alakját, megerősítve látván szónoki tehetségeinek már őt megelőzött hírét: csak ujolag őszintén üdvözölhetjük ág hitv. testvéreinket választásukért és a míg nekik azt kívánjuk, hogy — a mint uj lelkipásztoruk kifejezte — legyen ez uj viszony, mint volt a régi, egy szent hármas szövetség, melyben az Úr igéjének hirdetője beteljesíthesse minden nagy és nemes igéretét, megvalósíthassa az Isten országának építésére célzó minden szép tervét, a gyülekezet a vele való együtt munkálásban legyen kitartó és hű segítő és mindkettőjüket áldja meg az Úr kegyelme, mely a maga gondviselésével vezette eddig is mind többről-többre, diadalról-diadalra az övéit! Legyen az Úr áldása azon a lelkipásztoron, ki annyi erőt, annyi lelkesedést hozott magával uj hivatalába ; kinek az élettapasztalatok csak gondolatait, eszméit és érzéseit mélyítették meg, de meg nem tudták fosztani eszményeitől, s a deresülő hajszá­lakat élénken megcáfolják az ifjú lélek szavai, melyek a lelkesedés és az ember szeretetének tüzétől melegek. Adja Isten, hogy ez uj, nagyobb és fényesebb működési köré­ben, hol nagyobb és nehezebb kötelességek várnak reá meg ne törjék a munka terhe alatt sem testileg, sem lelkileg ; meg ne bénítsa erejét, ha azt kellene is szomo­rúan tapasztalnia, hogy a fővárosi élet bizony sokkal inkább »küzdelem a létért,* mint az az egyszerű vidéki élet, s hogy az érdekek harcában bizony nagyon sokan elfeledkeznek arról, hogy egy magasabb vallásos-erkölcsi eszmény után kell az embernek törekednie, ha valóban ember akar lenni és a »Küzdj!« mellett bizva is kell biznia 1 El ne fáradjon az eszményt, mint egy tükröt untalan az emberek elé tartani s meg ne lankadjon hir­detni az evangéliumnak a velőknek megoszlattatásá'g

Next

/
Thumbnails
Contents