Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-01-10 / 2. szám

27 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 90 szerint fordítva. És nekem csak e kivonatok tették le­hetségessé Aleander leveleinek használatát, minthogy én, meg kell vallanom, még eddig ismeretlen vagyok az olasz nyelvvel, melyen Aleander leveleit, kissé latinnal fel-fel­eresztgetve irta. Szószerinti idézeteket vettem át még ugyancsak Briegernek sNeue Mitheilungen iiber Luther in Worms. Aus bisher unbekannten Depeschen der Nuntius Girolamo Aleander,« című munkájából is, mely­ben azok nagy számmal fordulnak elő. A pápai párt részéről még mint forrást említhet­jük Cochlaeus »Commentaria de Actis et scriptis M. Lu­theri« című munkáját, melyben ő a wormsi eseménye­ket mint szemtanú irta le; és doctor Hieronymus Veus, badeni kancellárnak egy levelét 1521 jan. 3 ikáról Georg von Sachsen-hez. A császár pártjára vonatkozólag forrásul említhet­jük a császár pápához küldött követének, Don Jüan Manuel-nek a császárhoz irt leveleit, melyek azonban spanyolul levén írva, ez idő szerint még nem voltak ál­talam használhatók; így meg kellett elégednem e rész­ben az^al a mennyit a szemfüles Aleander kikutatott. A német nemesség részéről forrás gyanánt említ­hetjük az Ulrich von Hutten leveleit Lutherhez, a csá szárhoz, a rendekhez stb. Végre még forrásokul szolgálnak egyes tárgyunkra vonatkozó birodalmi gyűlési aktak, melyek rendre-rendre a frankfurti és weimari könyvtárakból előkerültek. Es ezzel a források feletti szemlénket bevégezve, magoknak az eseményeknek tárgyalására térünk át. (Folyt, köv.) Rákosi György. Az apostoli hitvallás története főbb vonásokban. (Folytatás.) Mielőtt e rövid történelmi áttekintést befejeznők s a bírálati részben az idők folytán történt módosulások, bővítések és ujabb tételek mibenlétéről és értékéről rész­letesebben szólanánk: bemutatjuk jelenlegi előadásunkkal összefüggésben a ránk szállott teljes tartalmú symbolum apostolicum legrégibb görög valamint latin szövegét is, hogy annak alapjan a tárgy iránt érdeklődők egy lehe­tőleg tökéletes és elfogadható magyar szöveg létrehozása felett gondolkozhassanak. A legrégibb kézirat, mely a symbo'um apostolicum bevett szövegét tartalmazza, egy psalterium graecum Gregorii magni, mely bár csakis a 8. vagy 9. századba tehető viss/.a, még sincs okunk an­nak eredetisége íelől kételkedni. A római egyház a j 6. században, sőt még előbb is a mostani alakjában birta és használta az apostoli symbolumot, mig a galliai egy­házban még előbb, ezen alakban használtatott az, mint az 500 körül irt álaugustinusi prédikációkból következ­tethetjük. Lássuk most már a görög s öveget, mely a kö­vetkező : ZYMBQytON THN AllOl'LOsiíiX. lhoceíio ejs Q)eov TLcaloa uaviovoaxooa^ Ttoirprjv ovqavov v.ai yrt g, f ig Irjöovv KOIOQOV XOV VIOV dvxov xov uoroyevij, V.VQIOV rj(.i€Íg' Oilbjff dévxa tv. llrtcuavog áyiov, yvvrftevxa tv. Maoíag TT:g 7TC(Q3tvov' rta&óvxa tju IIOVTÍOV lhláxnv oxaigio-Oérca, daróvxa, vat &u([ívxw v.ax eXüóvxcc iig aőov' xr Toírrj fjiiaocc uvccGxavxa «t VÍV.QOJV' aveXdóvxa eig óroaróvg, vadévá [isvov tv. őtiuov Qeov TOV üargóg rtavxov.OÚTOQOG' ofrev ulliei tQytaduL v.oirat Uovvag v.ai vtvoovq. ITiGievio eig Ih'svuu aytov' 7TiGxevto xrj>> áyíav Y.lijoíav v.a$ohv.i]v, ayítov Koivcovíav, acpsGiv áuecQvujr, oaov.óg uváaiaair, Qiörjv áuóviov' A-H^v. A latin fordítású szöveg ez: Symbolum Apostolorum. Credo in Deum Patrem omnipotentem, creatorem coeli et terrae: et in Jesum Christum Filium eius unicum, Dominum nos*rum: qui conceptus est a Spiritu sancto, natus ex Maria virgine : passus sub Pontio Pilato, crucifixus, mortuus et sepul­tus: descedit ad inferos : tertia die resurrexit ex mor­tuis : ascendit ín coelum, sedet ad dexteram Dei patris omnipotentis: inde venturus ad iudicandum vivos et mortuos. Credo in spiritum sanctum : credo sanctam eccle­siam catholicam, sanctorum communionem, remissionem p?ccatorum, carnís resurrectionem, vitám aeternam. Amen. II. Ismeretes levén előttünk a symbolum apostolorum mai teljes szövege, valamint az ennek alapja gyanánt szolgáló ős római symbolum is : azt vegyük most már közelebbről szemügyre, miként csatoltattak az egyes bővítések ama régibb symbolumhoz és mennyiben bír­nak azok hittani tekintetben érvénynyel. Legáta'ánosabb az a feltevés, hogy az egyes bő­vítési tételek nem hittani polémiák avagy tévtanok meg­cáfolására irányuló törekvések következményei, hanem egyszerű, természetes, keresztyéni szabadságra valló tol­dalékok gyanánt tekinthetők. Itt és ott, főleg a dél­galliai keresztségi formulában fordultak elő legelébb, e megfigyelésre méltó toldalékok, melyek a római ritualéba csak később vétettek be állandó elemül. Az egyes kife­jezések részint az illető főtétel értelmezésére, részint a nyelvbeli kifejezés kerekdedebb voltáért elébb szóbelileg toldattak az ősszöveghez, miglen időtelve abba beolvasz­tattak. így például az atyáról szóló főtétél bővitve lett ezzel: •» mennynek és földnek teremtőjében;« a fiúról szóló részben e helyett »születék« mondták azt > fogan­tatott és sziileték« ; e tételt »megfeszíttetett és eltemet­tetett bővítették ezzel: »szenvede, meghala«. E helyett »ül az atya jobbján« ezt mondták : »til a mindenható atya Isten jobbján.« Az örök életről szóló végső tétel inkább lelki megnyugtatást és vigasztalást céloz nyújtani, sem mint uj tantétel gyanánt kívánna tekintetni. Különösebb megvitatásra adott anyagot a descen­susról szóló tétel, mely nyugaton 400 körül az aquilejai symbolumban, keleten azonban már előbb is előfordult; továbbá az egyház ezen jelzője »catholica« és a bővítési tétel: áyuov v.oívcoria — sanctorum communio. Lássuk a tételeket egyenként közelebbről. A mi a descensus-ról való tant illeti, erre nézve nem hozom fel mindazon fárasztó, de biztos felvilágosí­tást és megállapodást még sem nyújtó okoskodásokat és részben tévtanokat, melyeket egyfelől az idevonatkozó íráshelyek magyarázatai, más felől a római és részben a lutheránus confessiók tartalmaznak. Főleg az előttem tisztán álló ref. tanfelfogásra szorítkozom, de a melynek felmutatása e'őtt szükséges lesz megismernünk egyes el­térő tanelveket is, Nevezetesen Rufinus aquilejai presby­ter azt jegyzi meg, miszerint e kérdéses tétel ugyanazt jelenti, a mit e kifejezés: »eltemetteték« magában fog­lal ; azaz e helyütt a test sorsa mellett a léleknek álla­pota van felmutatva. Zwingli szerint sincs e tételben egyébbről szó, mint egyszerűen arról, hogy Jézus való­sággal meghalt. A római kath. egyházban a tertullián­féle képzeletdús felfogás alapján fejlődött e tan tévtanná, melynek kiindulási pontjául azon szent irati helyet vet­ték, hogy Krisztus foglyokat vitt fogva, a halál és pokol megrendülének, midőn ő megjelent és az ószovetségbeli kegyeseket kötelékeikből megszabaditá.

Next

/
Thumbnails
Contents