Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1886 (29. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-18 / 16. szám

557 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. 558 Sok a baj az egyházi élet terén. Ezen isteni eredetű institutió sem vonhatja ki magát a körülvevő viszonyok sokszor bomlasztó hatása alól. Sokszor fenyegeti veszély ennek életét. Sokszor önt keserűséget a roszakarat az egyházak vezetésére hivott lelkészi kar poharába, hivatásuk hű betöltése közben. A zsinat is sok uj nehéz munkát rótt reá, melynek csak ugy felelhet meg, ha a jeles világi elem munkája teljesítésében támogatja. M kor szeretve tisztelt volt gondnokunk körünkből felemeltetett, s egyházmegyénk vezetésére egyént kerestünk, nem lehetett figyelmen kivül hagynunk azt a hosszú fáradhatatlan buzgalmat, melyet Méltóságod egyházmegyénk java munkálására évtizedek óta kifejtett, s melynek némi jutalmául tekintheti a közbizodalmat. Legyen szabad most az egyházmegye múltjából egy epizódot elmondanom : Több mint 10 éve egy komoly tanácsbiró emelkedett fel e teremben, s egy határozati javaslatot terjesztett elő, nevezetesen : tegyen indítványt ez az egyházmegye zsinat tartásra, hogy igy az országos bajok országos törvényhozói actus által sanáltassanak. Az indítvány elfogadtatott. Ám az ige megtestesülést még nem nyerhetett, aludt még egy kevéssé : hogy felkarolva az ország legerősebb egyh. kerülete által, 1881-ben megvalósuljon. Ez a tanácsbiró Várady Károly mostani űj gondnokunk volt. Legyen üdvözölve az e. megye nevében, mint megtestesült eszméje a zsinat törvényei végrehajtásának eszközlésére, állásánál fogva, hivatott szeretett gondnokunk. Végül felhivta az eskü letételére, minek megtörténte után esperes úr olvasta fel nagy gond- és praecisióval készült jelentését, melyről s átalán az egész gyűlés lefolyásáról közelebb. Vörös. Néhány szó M. J. b.-diószeghi lelkész ur közleményére. A »Prot. Egyh. és Iskolai Lap« 15-ik számában M. J. diószeghi ref. lelkész ur a »Nem illetékes lelkészi hivatal által eszközölt esketések anyakönyvezése« címen egy cikket közölt. E cikkben egy esketést emlit, minek a története következő : Egy házasulandó pár, kik közül az egyik (t. i. a vőlegény) református, a másik (a menyasszony) róm. kath. vallású s mindketten b.-diószeghi lakosok, bizonyos körülmények miatt, nem akarnak helyben megesküdni, hanem kérik elbocsáttatásukat. A lelkész T. M. J. ur a házasulandók kivánatához képest, elbocsátja őket a i ev. ref. egyházhoz, hol azután a házasság meg is köttetik. Ugy de — folytatja a b.-diószeghi lelkész ur — e házasságról az eskető lelkészi hivatal őt, mint számnélkül anyakönyvezni akarót, nem értesitette, illetőleg — felszólítás nélkül — az anyakönyvi kivonatot hozzá el sem küldötte. S ezért ő a lelkészi hivatalt kötelességmulasztással vádolja. Eddig a közlemény. Már engedelmet kérek, de a b.-diószeghi lelkész úrral e dologban egyet nem érthetek. Ő abban, hogy a i ref. egyház lelkészi hivatala az anyakönyvi kivonatot el nem küldötte, kötelesség mulasztást lát, holott valósággal nem az. Nem kötelesség-mulasztás pedig azért, mert e tárgyra vonatkozólag oszágos törvény nincs. Igen ám, de erre ő azt válaszolja, ha nincs országos törvény, van szokás (mi a jogtudósok véleménye szerint majdnem a törvénynyel egyenlő), van egyházmegyei vagy egyházkerületi statutum. Már engedelmet kérek, azt, hogy mi a szokás vagy statutum egyes egyházmegyében vagy egyházkerületben épen e tárgy körül: az c«ak arra az egyházmegyére vagy egyházkerületre lehet kötelező, de nem egyszersmind más egyházkerületre, vagy talán egyetemes reform, egyházunkra. S igy tehát nincs igazsága a b.-diószeghi ref. lelkész urnák, a midőn kötelesség mulasztással vádolja a . . . . i ref. segédlelkészt, vagy helyesebben annak lelkészi hivatalát, a miért felszólítás nélkül nem, csak felszóllitásra értesitette, a házasság megkötése felül, a megkereső lelkészi hivatalt. Felhozza továbbá még ő azt is, hogy egyházi adózási ügyben, vagy épen keresztelésnél mit csináljon ő, ha kezei közt nincs biztos adat ? Aggodalmai könnyen eloszlathatok. A mi az elsőt illeti, szíveskedjék minden ily esetben az eskető lelkészi hivatalhoz fordulni: bizonyára értesíteni fogják a valóság felől; a mi a másodikat, a keresztelésnél előforduló aggodalmait illeti : válaszolhatom, hogy minden esetben a szülőknek kötelessége, miután érdekükben is áll, igazolni hogy törvényes házasságban élnek. (Erről már legújabban miniszteri rendelet intézkedik.) Végül megjegyzem, hogy legyen-e vagy nem az ilyen házasságoknak, mint a milyent a b.-diószeghi lelkész ur is emlit, szám nélküli anyakönyvezése : az nagyon is vitás kérdés, mibe most jelenleg belebocsátkozni nem akarok. Ha azonban e tárgy felvettetik, én is csekély erőmmel s ta'án némi gyakorlatommal bátor leszek hozzá szólani. Mert bizony a gyakorlati theologiának terén van elég hiány, van sok tárgyra nézve rosz gyakorlat is, a mit tisztázni, azaz helyessel felváltani nem felesleges. Egy dunamelléki. RÉGISÉGEK. Nevezetesebb pontok. Tóth Ferencznek a m. n. Múzeum könyvtárában létező kézirat gyűjteményéből: A. Könyv. Acta Conv. Bodrog-Keresztúr. Nomina Eccl. Ref. in Supdtia Cistibiscana. Instantia pro Synodo Pestini 11. Leg. exhibita. Perem, (artoni) Tractus (olvashatlan szó) .... ása 1812. A Komáromi tractus B. Somogy. >1813. Dr. Palánk. ) Bars. Tatai. Kármán József sup. jegyző véleménye a Zsinaton felveendő tárgyakról. Generális conferentia Pesten 1806. jegyző könyve Bátori Gábortol. A Szathmári iskolárol. A debr. superintendentia, s annak püspökei. A mise szolgáltatásának rendi 1776. Gömör megye felirata a Felséghez vallás ügyében 1793-Királyi resolutiók a megyei felírásokra. A debr. Super. felirata a házassági ügyet illetőleg 1813. B. Könyv. A pápai ref. ecclesia históriája. Leczke rend a pápai ref. Collegiumban 1806. C. Könyv. A dunamelléki ref. super. története Tormási János Gen. Nótárius 1807. A pesti Commissio actáinak . . . summája 1811. A bába-keresztséget tárgyazó nézete Tormási Jánosnak.